// 2025. február 12., szerda // Lívia, Lídia
Botházi Mária Botházi Mária

Érzelmes, szomorú cikk egy korszak végéről

// HIRDETÉS

nincs, ahová leülni, állunk – mintha a szakadék szélén, mondja valaki – a Krónika nagyjából kiürített szerkesztőségében 2022 karácsonya előtt,

(Külön)Vélemény

Szerző: Botházi Mária
2022. december 30., 11:00

csevegünk, valahogy olyan rideg minden, a hatalmas tér, a neonok, elvesznek benne a hangok, elveszünk mi; bulizni kéne egy utolsót, egy nagyszerűt, egy felejtőset, úgy, mint régen, amikor magasról tettünk mindenre, amire magasról tenni lehetett, bulizni kéne, de nem megy, zene helyett lélekharang szól bennünk, csevegünk, örülünk egymásnak, de valahogy minden olyan visszafogott, konganak a szavak a szerkben, eddigi életünk egyik legszomorúbb bulija ez, halotti tor voltaképp:

huszonhárom év után jövő hónaptól nincs többé nyomtatott Krónika, és jövő hónaptól olyan Főtér sincs, mint amilyen eddig volt,

és nyomtatott Erdélyi Napló és Székelyhon sincs, és Nőileg sincs, se Székely hírmondó és Heti hirdető; az online verziók maradnak, de senki nem tud a januáron túlra gondolni, csak arra, ami nem lesz már, és arra, hogy közülünk többen akkor már munkanélküliek lesznek –

írni kéne erről, gondolom már ősszel, amikor meghallom a hírt, átfogó elemzés kellene, folyamatábrázolás, hogy miért ilyen fekete ez az egész év az erdmagyar médiának, olyan nagy a csend, aztán megértem, hogy sokkos állapotban nem lehet írni, elemzést pláne nem, persze tudtuk, hogy el fog ez jönni, de az ilyesmi mindig olyan hirtelennek tűnik, de hát akit lélegeztetőgép tart életben, gyakran kimúlik, csúnya szó ez, de hát szépen elmúlni nehéz,

persze élni sem könnyű, főleg folyamatos bizonytalanságban, hányszor tapasztaltuk ezt már a sajtóban, hogy nagy tervek, nagy pénzek, amiből az újságírók szinte semmit nem láttak, esetleg kaptak pár új munkaeszközt, és a gyalázatosnál kicsit jobb fizetést, ami aztán régi eszköz és rossz fizetés lett, mert úgy maradt évekre, így volt ez mindig, és így volt most is,

na, de mindegy is már, az a média, amiben mi szocializálódtunk úgyis a múlté, ez nem baj, mindjárt leírjuk az optimista részt, mert optimista vége lesz ennek a cikknek, csak addig kell eljutni, folytassuk a gondolatot, mondjuk el például, hogy mi, akik üres díszletezésben és kiüresedve állunk a Krónikánál 2022 decemberében jobbára negyvenesek vagyunk, remek kor ez amúgy a kiüresedésre, olvastuk a szak- és egyéb irodalmat, meg hát érezzük is, ezt érezhették a szüleink szintén negyvenesekként, amikor a rendszerváltás utáni első években bezárták a gyárakat, és újra kellett fogalmazniuk önmagukat,

úgy néz ki, az egyre gyorsuló időben a történelem is egyre gyorsabban ismétli önmagát,

átmeneti generáció vagyunk Kelet-Európában, nyakig benne folyamatos korszakváltásokban, egy percig sem szoktunk hozzá ahhoz, hogy létezhet egyenes vonalú jövő, nincs para tehát, ez csak a szokásos, és amikor a jövőnk elkezdődött, nem is gondoltunk a jövőre, különben is, a médiában sosincs jövő, a média jelen idejű, folyamatos jelen, a média a pillanat zsarnoka, mindig azt a percet kell kihasználni, ami kínálkozik, és ez az állandó benne élés abban a percben semmisé teszi a többi percet, a saját életed megannyi percét felfalja a média, bár amikor benne vagy, nem gondolsz ezzel, szívesen adod oda,

mert szereted a munkád, hivatásként tekintesz rá, szóval ez a generáció az, ezt azért mondjuk ki, aki súllyal alakította a rendszerváltás utáni erdélyi magyar médiát, meghatározott úgy huszonöt évet belőle, akkoriban, a kezdetekkor épp úgy volt, hogy fontos szakma ez, tizenketten voltunk egy helyre felvételikor az újságíró egyetemen, négy tárgyból vizsgáztunk, atyavilág, és amikor végeztünk, a professzionalizálódó erdmagyar média részesei lehettünk, szinte olyan volt akkor, mintha normális lenne, mintha nem lennénk kisebbségiek, és a szerkesztőségek tényleg elhivatott szellemi műhelyek voltak, milyen kifejezés ez is, de így volt,

és az újságírók összetartottak, nem csak az egyes szerkesztőségekben, hanem amúgy is,

lemaradtál egy sajtótájékoztatóról, lediktálta neked a lényeget egy másik lapnál dolgozó kolléga, ezeknek az embereknek, legalábbis sokaknak közülük még ma is furcsa ez a mai megosztottság, ezek nem mi vagyunk, mi együtt katonáskodtunk, mert az erdélyi médiában dolgozni olyan, és nem, nem örülünk semmilyen oldali médiaorgánum megszűnésének és gondjának, csak annak nem örülünk, ha valaki beletaszít olyasvalamibe, ami nem vagyunk, ha valaki benyomja a fejünket a víz alá, és arra támaszkodva hirdeti a levegővétel nagyszerűségét, mely levegővételre csak ő és önjogon képes, miközben mindannyian oxigénhiánnyal küzdünk, lélegeztetőgépen vagyunk évek óta, de ezt már mondtuk, és túlélni igyekszünk évek óta, mint a katonaságnál, és legalább egy ennyit mondhassunk ki,

hogy nem mi választottuk, hogy lélegeztetőgépen legyünk, hogy a fuldokló belekapaszkodik az utolsó szalmaszálba is,

persze el lehet menni máshová dolgozni, el lehet menni epret szedni, ahogy írja a kommentelő, de hát az ember halogatja az ilyent, valahogy mindig bízik valamiben, és olyan sok szakmába vágó munkahely sem adódik a mi kis társadalmunkban, és egy szerkesztőséghez tartozni olyan, mint egy családhoz tartozni, az ember nem lép ki könnyen belőle, és emellett rendes család is van, és gyerekek vannak, és élet van, amit vinni kell még a munka mellett,

hogy a kisebbségi média nem többségi média, nem tudja eltartani önmagát, soha nem fogja tudni, de ennek ellenére hatalmas szükség van rá, és más médiafunkciókat is lát el, mint a többségi média, erről még bővebben majd egy elemzésben, és a kisebbségi szerkesztőségek hagyományosan nem egyetlen politikai meggyőződés hívői mindannyian, nem azért gyűlnek össze, hogy politikusok neveit rebegjék áhítattal reggelente, és legtöbben nem ideológiai előírások szerint gondolkodnak, de az ideológiai világ annyira változó valami manapság, mint mondjuk Magyarország határai egykor,

az ideológiai mező folyton változik körülötted, tegnap liberális voltál, ma szélsőjobboldali vagy, vagy kommunista,

vagy fordítva, pedig ugyanazt gondolod ma is, mint tegnap, és meglepődve tapasztalod, hogy új mező kerül alád, a külvilág, mint egy pelenkát cseréli alattad, hogy ilyen halmozott képzavarral éljünk, persze ez is azért van, mert minden olyan bizonytalan, és mindenki biztos akar lenni valamiben, de ne másokban akarjon biztos lenni valaki, ha önmagában nem tud,

mondhatnánk, hogy ne hagyjuk, hogy az ideológiák győzedelmeskedjenek a józan ész, az életszerű kapcsolatok felett, de olyan nyálasan hangzik, (de ne hagyjuk, ne hagyjuk, ezek nem mi vagyunk), és eddig tartott a kései sirató, mert a gyászmunka nagyon fontos, írják a magazinok is,

és azért nem is használtam nagybetűket, és azért nem is teszek pontot sehová, mert folyamat van, állandó változás van, és ez jelen helyzetben mindenképpen biztató, és a korszakok vége után egy átmeneti idő, majd új korszak kezdődik, amiről persze nem tudjuk, hogy épp átmenet és épp új korszak, a határállítás mindig az utókor dolga,

de a médiafogyasztás élénkebb ma, mint bármikor valaha, szöveget kell írni és mondani mindenhol,

és tartalmakat kell eladni mindenhol, egy nagy tartalommarketing a világ, és szomjazzák az emberek a káoszban e világ magyarázatát is, és írni, és beszélni, és látni-meglátni, és hallani-kihallani azért tudunk, nem véletlenszerűen, hanem mert alaposan kitanultunk egy szakmát és megtapasztaltunk sok mindent benne, és ez a technikai tudás azért az utánunk jövőknek is kell, annak ellenére, hogy pillanatnyilag nem tudjuk, mit fogunk médiának nevezni húsz év múlva,

ezt még az utánunk jövők sem tudják, de az nagyszerű, hogy kimenekültek ebből a mi médiánkból, hogy teljesen másként élnek benne a médiában, mert ez másként élés lesz majd a változás nem is olyan messze, és reméljük, hogy ennek a változásnak alkotó részei és támogatói lehetünk, és hisszük, hogy jól formálódó szöveget alkotó szavakra szükség van, hogy a szavaknak azért mindig súlya lehet,

mert a szó, az az élet,

a csend, az a halál

// HIRDETÉS
Különvélemény

Új várak épülnek Erdélyben

Sánta Miriám

Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.

Románia lassan hadat üzen Hollandiának három dák karperec meg egy sisak miatt...

Szántai János

… közben nagy lendülettel hányják a ganét egymás udvarára az állami elitjátékosok, akiknek az lenne a dolguk, hogy finanszírozzák a múzeumokat, a kutatást, a régészeti ásatásokat… na meg a román történelem szaros pelenkájának kicserélését.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Miért sarkalatos Románia számára az Egyesült Államokkal való barátság?

Sólyom István

Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.

Valláselhagyás Erdélyben – megkönnyebbülés vagy kihívás?

Sánta Miriám

Személyes krízis, az egyházban való csalódás, vagy intellektuális kétely következményeképpen hagyják el az emberek a vallásukat.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hajrá, Daniel David, menj csak neki buldózerrel az oktatási rendszernek!
Főtér

Hajrá, Daniel David, menj csak neki buldózerrel az oktatási rendszernek!

A diákok riasztóan nagy része funkcionális analfabéta, sokan mégis azon hőbörögnek, hogy miért akar változtatni az oktatásügyi miniszter a rendszeren.

Erdélyi gyárainak eladását fontolgatja egy holland élelmiszeripari multi
Krónika

Erdélyi gyárainak eladását fontolgatja egy holland élelmiszeripari multi

A romániai piacról való kivonulást fontolgatja a holland FrieslandCampina, amely Romániában a Napolact márkát birtokolja: a cég tanácsadót bízott meg az üzletág értékesítésének vizsgálatával.

Csupán egy könyv maradt a zetelaki víztározónál eltűnt fiatal után
Székelyhon

Csupán egy könyv maradt a zetelaki víztározónál eltűnt fiatal után

A part mellett legtöbb másfél méter a víz mélysége, ha oda esett volna be a fiatal, meg kellett volna találniuk – derül ki a zetelaki önkéntes tűzoltók vezetőjének, Sándor Dénesnek a beszámolójából.

Mozgolódás Erdélyben egy új autópálya ügyében
Krónika

Mozgolódás Erdélyben egy új autópálya ügyében

„Gazdát” cserélt az Erdély és Havasalföld legrövidebb, de legzsúfoltabb összeköttetését tehermentesítő autópályaterv.

Nagy erőkkel nyomoz a rendőrség, hogy elkapják a gyilkosokat
Székelyhon

Nagy erőkkel nyomoz a rendőrség, hogy elkapják a gyilkosokat

A rendőrség több osztályának szakemberei is segítik a nyomozást abban a szombati urziceni-i tömegverekedési ügyben, amelyben több mint huszonötön vettek részt, és két ember meghalt, további három pedig megsérült.

// még több főtér.ro
Új várak épülnek Erdélyben
2025. január 30., csütörtök

Új várak épülnek Erdélyben

Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.

Új várak épülnek Erdélyben
2025. január 30., csütörtök

Új várak épülnek Erdélyben

Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.

Különvélemény

Új várak épülnek Erdélyben

Sánta Miriám

Erdélybe a várépítőket – a hódokat –1998 táján telepítették be. A romániai populáció azóta szépen megtelepedett a Szamosok, az Olt, a Feketeügy és a Maros mentén.

Románia lassan hadat üzen Hollandiának három dák karperec meg egy sisak miatt...

Szántai János

… közben nagy lendülettel hányják a ganét egymás udvarára az állami elitjátékosok, akiknek az lenne a dolguk, hogy finanszírozzák a múzeumokat, a kutatást, a régészeti ásatásokat… na meg a román történelem szaros pelenkájának kicserélését.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Miért sarkalatos Románia számára az Egyesült Államokkal való barátság?

Sólyom István

Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.

Valláselhagyás Erdélyben – megkönnyebbülés vagy kihívás?

Sánta Miriám

Személyes krízis, az egyházban való csalódás, vagy intellektuális kétely következményeképpen hagyják el az emberek a vallásukat.

// HIRDETÉS