„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen. Ez nem kettős mérce, igazság csak egy van: a mienk.”
Fotó: Andre Hunter / Unsplash.com
A Tündérkert a szemünk előtt válik a gyűlölet kertjévé. Persze soha nem volt igazából Tündérkert, mindig folyt valakiknek a vére, évszázadokon át öntözte a kert földjét. Az ilyen megnevezések csak amolyan fikciók, a vágyvezérelt gondolkodás termékei, mindig csak történelmi léptékkel használandók, elmúlt korokra, amelyekre már lehet szenvtelenül visszatekinteni.
Ma már Marost, Oltot, Köröst és Szamost lehet rekeszteni az olyan mondatokkal, amelyek megállapítják, hogy korunkban az online egyidejűség, a valós idejű kommunikáció és
és hogy ezek a felületek felerősítik és gondolkodás nélküli kifejezésre ösztönzik a lappangó gyűlöletet. Amely mélységes és örök emberi jellemvonás – egyetlen más földi élőlény sem gyűlöl, ugye –, de a közösségi létezés stabilabb időszakaiban a nem kívánatos, rossz tulajdonságok közé sorolandó. Mégis, a gyűlölet bizonyos időközönként felerősödik, mozgatórugóvá válik, közösségeket ver szét és új közösségeket hoz létre – így működik az emberi létezés, a történelem, tetszik vagy sem.
A Facebook előtt csak a családod tudta, hogy hülye vagy – szól a szállóigévé vált anonim mondás.
– alkalmazhatjuk témánkra ugyanezt a mondást. Nem kell ezt különösebben fejtegetni és magyarázni, elég, ha szétnézünk a közösségi médiában, a kommentszekcióban, de a bejegyzések között is. Meggyőződhetünk róla, hogy nem csak a globalizáció, nem csak az internet, nem csak a kézműves csokoládé, az életmód-influenszerek, az elektromos autó, az olcsó repülőjegy, a satöbbi és a poszt-satöbbi korában, hanem a gyűlölet korában is élünk. Arról, hogy az előbbiek okozzák-e az utóbbit, megoszlanak a vélemények és nem mellékesen ez is egy kiváló gyűlöletforrás.
Erdély teljes mértékben bekapcsolódik a globális gyűlölet-erőtérbe. Minden napra jut valami gyűlölni való, minden nap úgy pillanthatunk rá a laptopunkra vagy a telefonunkra, hogy egészen biztosan több gyűlöletajánlat jön szembe velünk.
Például gyűlölni kell a politikusokat, akik éppen szétvernek, ellopnak és elhazudnak mindent. A pénzt, a választásokat, az ország vagyonát, a gyermekek jövőjét, a megélhetést, a kultúrát.
Gyűlölni kell a gazdasági szereplőket, mert kizsákmányolók, mert a saját érdekeiket nézik, mindenből csak pénzt akarnak kifacsarni, ezért felvásárolják a földeket, megmérgezik a vizeket, a természetet, megvesztegetnek, elbocsátanak, kapzsik és lelketlenek.
Gyűlölni kell a románokat, a magyarokat, a cigányokat. Az oroszokat, az ukránokat és az amerikaiakat. Az arabokat, a zsidókat és a palesztinokat. A bevándorlókat, a migránsokat, a menekülteket. A feketéket. A fehéreket is. Miért vannak, miért jönnek, miért idegenek?
A jobboldaliakat, a baloldaliakat, a centristákat. Miért mondják azt, amit, hiszen nincs igazuk, csak nekünk van igazunk. Miért akarnak legyőzni bennünket, holott nekünk kell őket legyőznünk (Tük münköt? Mük tüktököt!).
Gyűlölni kell a népet, mert buta, zsigeri, műveletlen, felületes és durva. A nép nem olvas. A nép nem jár tudományos szimpóziumokra. A nép rosszul szavaz a választásokon. Nem látja az összefüggéseket. Reménytelen. Két tévéadót néz, de egyik sem a CNN vagy a BBC. Konteókban, áltudományokban, hülyeségekben hisz. Hisz, nem tud (mi tudunk). A hit rossz, a tudás jó. A nép náci és fasiszta, primitív és állati. Ganészagú. Le akarja lőni a medvét.
Életképtelen, elszakadt a valóságtól, nem tud megfogni egy lapátot. Könyvekből olvasott elvont elvek közé akarja kényszeríteni a valóságot, és ami nem passzol az olvasmányélményeivel, arról nem vesz tudomást. Vagy megbélyegzi, elítéli és felszámolandónak tekinti. Soha nem látott medvét, nem érti, miért kell lelőni.
Tápos az, aki nem bírja az 52 fokos szilvapálinkát és a házi szalonnát. Tápos az, aki nem azt mondja, ami illeszkedik a mi világképünkbe. Az előadó, a zenész, a politikus, a humorista. Ha idejön, hozzon tekenyőt a belének. De leginkább ne jöjjön ide!
De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen. Ez nem kettős mérce, igazság csak egy van: a mienk. Mi nem megyünk oda, a nép közé, mert szellemi ganészag van (lásd fennebb), mi tanulmányokat, esszéket, elemzéseket, petíciókat írunk.
Gyűlölni kell a buzikat, mert nem természet szerint élnek. Nem Isten elrendelt rendje szerint élnek. A magyar nép nem buzi, a székely még annyira sem. A buzi liberális népség. Ki kell gyógyítani őket, de nem akarják.
Pedig már a 21. században élünk, nem a középkorban. Isten egy mesealak, a tudomány nem bizonyította a létezését, ideje lenne már felvilágosulni.
És gyűlölni kell a férfiuralmat, a patriarchátust. De a feministákat is, a feminácikat. A zöldeket és a vegánokat. A szektásokat és az istenteleneket. A mulatósokat és a rockereket. Az influenszereket és a gémereket. A költőket és az írókat. Az öregeket, mert ők még, és a fiatalokat, akik már. Az újságírókat, akik hazudnak. Az orvosokat, akik mérgezik az embereket. A tanárokat, akik oktatással traumatizálják a gyerekeket. A vendéglősöket, akik nem engedik be a kutyát. A futárt, aki nem hozza a csomagot. Trumpot és Putyint, Orbánt és Magyart, Kelement és Simiont, Von der Leyent és Melonit. Az ufókat és az embereket. Mindenkit.
Nem kell ide semmiféle empátia, semmiféle értelmezési erőfeszítés, csak zsigeri gyűlölet. Ez visz bennünket előre, ezért nézzük a híreket, ezért olvassuk mások bejegyzéseit.
És nem fáradunk el, mert belejöttünk a gyűlölködésbe, most teremtjük meg szorgalmasan az új Erdélyt, a gyűlölet kertjét.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
… közben az alkotmánybíróság leseperte az asztalról Simion úr óvását és bejelentette, Romániának van új elnöke… és Victor Ponta váratlanul előbújt egy kő alól, hogy megmondja, mi minden nem jó Romániában.
Ismét ömlik a víz a parajdi sóbányába, miután az esőzések nyomán megduzzadt a Korond-patak és megsérült a medrét védő geofólia, így a bezúduló víz pár órán belül teljesen elöntheti a regionális turizmus motorjának számító székelyföldi létesítményt.
A sokrétű tevékenysége mellett papnéi feladatokat is ellátó Rüsz-Fogarasi Enikővel, a BBTE Magyar Történeti Intézetének egyetemi tanárával nemcsak szakmai dolgokról beszélgettünk. A történész mögötti emberre is kíváncsiak voltunk.
Gyászos kép fogadja a Parajdra érkezőket, az egész település hangulatára rányomta bélyegét a bányabezárás.
Újfajta zenei élménnyel készül meglepni székelyföldi közönségét a Bagossy Brothers Company, amely Csillag az égen című műsorával lép színpadra a csíksomlyói Nyeregben. A produkcióról Tatár Attila, a formáció gitárosa, énekese beszélt a Krónikának.
Többek között drónfelvételt is készítettünk kedden a parajdi Sószorosnál, ahol a megáradt Korond-patak vize gyakorlatilag eltűnik a felszínről.
Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.
Ez az írás egy pamflet, cselekménye kitalált történeten alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a szenzi transzilván valósággal csupán a véletlen műve. Nevetni azért (még) szabad rajta.
Az erdélyi magyarok nagy többsége abban az abszurd helyzetben is Nicușor Danra szavazott volna, ha Orbán és az RMDSZ is kifejezetten és erőteljesen George Simion támogatására buzdított volna.
Az erdélyi magyarok nagy többsége abban az abszurd helyzetben is Nicușor Danra szavazott volna, ha Orbán és az RMDSZ is kifejezetten és erőteljesen George Simion támogatására buzdított volna.
A félelem, mint a politikai döntések mozgatórugója a valóságból táplálkozik.
A félelem, mint a politikai döntések mozgatórugója a valóságból táplálkozik.
És hogyan erősíti ezt a nevetséges narratívát éppen a magát a Jó oldalnak tekintő tábor, az értelmiségiekkel az élen…
És hogyan erősíti ezt a nevetséges narratívát éppen a magát a Jó oldalnak tekintő tábor, az értelmiségiekkel az élen…
Lejárt a potenciális apokaliptikus veszedelemként beállított államelnök-választás... tudják, ha a Gonosz győz. És a romániai választópolgárok soha nem látott tömegekben rohantak megválasztani a Jót.
Lejárt a potenciális apokaliptikus veszedelemként beállított államelnök-választás... tudják, ha a Gonosz győz. És a romániai választópolgárok soha nem látott tömegekben rohantak megválasztani a Jót.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.