És akkor most csendben, kissé szégyenkezve mélyedjünk magunkba, és gondolkodjunk el azon, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak nem is megy annyira rosszul a sorunk.
Van ugyanis e bércek ölelte kicsiny országrészben egy népcsoport, amellyel még mostohábban bánt a sors, mint velünk, még szerencsétlenebbek, még inkább elhanyagoltak és háttérbe szorítottak.
Legalábbis az erdélyi románoknak egy szűk csoportja, amely úgy érzi, Bukarest nem szentel kellő figyelmet nekik, nem adja meg a kellő tiszteletet, nem honorálja igyekezeteiket, pedig ők próbálkoznak.
Nem, nem azokról van szó, akik felkarolták a bukaresti vízfej mindenhatóságával szemben az erdélyi önrendelkezés eszméjét, dehogyis. Sőt. Azokról, akik számára Bukarestben kél, él, alkot és nyugszik a nap, és akik fő- és mellékállásban a nagyromán eszmét és a magyarok iránti parttalan gyűlöletet ápolják, gondozzák, nevelik és öntözgetik gondoskodó, atyai szeretettel.
Nos, nekik a legnagyobb bajuk, hogy míg a magyarok és a székelyek jelképei szerepelnek Románia címerében,
Legutóbb az egyik soviniszta kolozsvári portálon, a költői, ős dákoromán energiától duzzadó nevű NapocaNews-on futottunk bele egy szövegbe, ami eredetileg a szintén beszédes nevű Naţiuneában jelent meg. Ennek egyik szerzője siránkozott amiatt, hogy az Erdély lakosságának kétharmadát kitevő románok nem szerepelnek Nagy-Románia címerében, míg a középkori három nemzet szövetségének tagjai – a magyarok, a székelyek meg a szászok – a hagyományos erdélyi címer révén igen, pedig a fasiszta kommunista Ceauşescu-rendszer jóvoltából szászok például alig élnek már az országban. A székelyek meg elmagyarosodtak.
Hogy ezen pontosan mit ért, azt nem fejti ki bővebben, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy az erdélyi románokat Bukarest hátrányos megkülönböztetéssel sújtja.
(Amúgy nem szeretnénk a továbbiakban a kelleténél sűrűbben fasisztoid portálokat népszerűsíteni, de ha magas labdát adnak fel, a beste lelkünk nem engedi nem lecsapni.)
Szóval legyünk egy kicsit empatikusak. Itt van ez a csoport, amely mindent megtesz, hogy a szeretett nagyromán főváros kedvében járjon, üti-vágja, gyalázza és pocskondiázza a magyarokat, álmatlan éjszakák sorát tölti azzal, hogy a hamis történelmi eseményeket találjon ki, amelyek egyrészt az erdélyi románok ősiségét, másrészt a magyarok atrocitásait és barbarizmusát illusztrálják, és mindezt a nagyromán eszme és haza iránti túlcsorduló szeretet jeleként, mintegy szerelmi ajándékként, odateszik Bukarest lábai elé.
Legfeljebb akkor foglalkozik velük, amikor az adójuk meg a szavazatuk kell. Egyébként még egy kis sarkot sem hajlandó nekik a címerben szorítani.
Mi magyarok és székely-magyarok tehát ne siránkozzunk. Államilag el vagyunk ismerve, ott virítunk az ország címerében is. Úgyhogy tanúsítsunk együttérzést azon szegény, marginális csoportot alkotó erdélyi román honfitársaink iránt, akik úgy érzik: boldogságukhoz csak annyi kell, hogy címerbe foglaltassanak. És gondolkodjunk el azon, mi lenne a legmegfelelőbb jelkép számukra a címerben.
Kreatív művészekre lenne szükség, akik kellő beleérzéssel képesek vizuálisan megjeleníteni a mérhetetlen, egyszerre két tényezővel – a magyarokkal és a hegyeken túli fővárossal – szembeni frusztrációt, a kisstílű, a sejtek legmélyéről fakadó gyűlöletet és a parttalanul tomboló ostobaságot. Ha sikerül mindezt ábrázolni, mehet a címerbe.
És ezt akkor büszkén hirdethetik majd: végre ők is valakik.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
A tárcavezető szerint az állami sóipari vállalat (Salrom) vezetősége részéről nincs törekvés a helyzet valódi megoldására, a rengeteg állami pénz ellenére lassú a munkavégzés és műszakilag helytelen megoldásokat választottak.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
A kérdés költői, a lehetséges válaszok azonban egyáltalán nem megnyugtatóak.
A kérdés költői, a lehetséges válaszok azonban egyáltalán nem megnyugtatóak.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.