// 2024. október 5., szombat // Aurél
Sánta Miriám Sánta Miriám

Az influenszerkedés, zöldrefestés és ingyenreklám esete a fesztiválozókkal

Hamarosan véget ér a fesztiválszezon, a brandek viszont mindennél erőteljesen nyomulnak. Jó-e az nekünk, ha toljuk a multicégek szekerét anélkül, hogy észrevennénk? Lehet-e még élvezni valamit anélkül, hogy folyton reklámhelyszínre csöppennénk?

(Külön)Vélemény

Szerző: Sánta Miriám
2024. szeptember 18., 11:32

Nemrég írtunk arról, hogy milyen volt a kolozsvári Jazz in the Park (még korábban pedig arról, hogy milyen volt a Rockstadt Extreme Fest) – a következtetés pedig az volt, hogy ezen a fesztiválon volt levegő, civilizált népek vettek részt rajta, hiányzott a nagy fesztiválokra jellemző állandó koslatás (értsd: az emberek végig tudnak állni-ülni egy-egy produkciót, nem kell folyton azon bosszankodniuk, hogy előtte folyton elhaladnak mások, vagy lökdösődnek). Ugyanakkor innen sem hiányzott az, amit úgy neveztünk,

„Persze, hipszteriád van itt is: tudják, amit az a kétségbeesett igyekezet jellemez, hogy minden egyes ember külön egyéniség legyen, került, amibe kerül (a tetkótól a ruházatig, a színes hajtól a személyre szabott ivókulacsig – jó sokba kerül egyébként), az eredmény pedig az, hogy a nagy különbözőségben egyre inkább hasonlít egymásra minden igyekvő.”

Ez valamilyen hibridizált formában jelen van a bizonyos szubkultúrákat megszólító fesztiválokon is (már ha még beszélhetünk szubkultúrákról a hagyományos értelemben, inkább a tömegkultúra ízlésszektorairól van szó, ha már), mint amilyen a REF is (vagy akár a Posada Rock, vagy az Old Grave Fest). Egy dolog biztos: minél kisebb egy fesztivál, annál bensőségesebb a hangulat, minél koncentráltabb ízléskultúrához közelít, annál nagyobb az esélye, hogy figyelmes, a személyes kapcsolatokat és a zenei élményt előnyben részesítő közönsége legyen.

Ezt pedig csak azzal tudja elérni, ha megtartja azokat az alapvető értékeket, amelyekre eredetileg épültek a fesztiválok: a zenei élmény, a zene közvetlen átélése, a zenészekkel való személyes találkozás, a barátságok, ismeretségek erősítése.

Közösségi élmény. Nem brandépítés, lépten-nyomon politikai lózungok és tartalmak észrevétlen vagy gátlástalan belopkodása a produkciókba, influenszerkedés, álzöldítés és zöldre festés (greenwashing-jelenség).

Ahogy múlik a nyár, úgy csapja meg az embert a visszatekintés és értékelés szele, a fesztiválszezon lassan leköszönőben – múlt hónap végén jelent meg a fenti gondolatmenet kidomborításával a román Scena9 portálon egy pontos látlelet arról, hogy mi a baj a nagy romániai fesztiválokkal és az egyszerű fesztiválozót hogyan akarják a különböző brandek és multicégek, áruházak (legyenek azok partnerek vagy szponzorok) behálózni. (Aki nem hiszi, az lapozza végig ezt a fotóalbumot.)

Értem én, hogy ha valaki partnerségben vagy szponzorként jelen van egy tömegeseményen, vagy segít létrehozni és/vagy finanszírozni azt, akkor valamilyen formában láthatóságot kell kapnia – ezeket sporteseményeken is láthatjuk, például a sportolók mezén megjelennek a márkanevek, úgyszintén a kordonokon, kerítéseken sorban láthatók, óriásplakátokon is szerepelnek (például „powered by” feliratokkal). Ez rendjén is van.

Azt azonban nem értem – ahogy a cikk írója, Daniel Boiangiu is megjegyzi –, hogy minek kell minden brandnek és cégnek külön kibérelt területet, sátrat, sarkot, aktivitási zónát biztosítani, ahol a nap minden percében valamilyen akció, tevékenység, bevonás folyik. Sokszor igen alattomos módszerekkel – békén hagynak, hogy igénybe vehesd a kialakított területet, mint ahogy azt a Scena9 publicistája is tette, aztán később odanyomakodnak valami árleszállítással, kuponkóddal, rosszabb esetben megkérnek, hogy posztolj ki valamit (legtöbbször storyt) az általuk megadott hashtaggel vagy szlogennel valamelyik közösségimédia-felületre, meginterjúztatnak, fotózkodni akarnak veled, magyarán: végezz el nekik valami ingyenmunkát.

Ahogy azt a cikk is megjegyzi,

a zenei fesztiválok az utóbbi években hatalmas szabadtéri plázákká vedlettek át,

ahol minden, de minden az ember keze és segge alá lett tolva. Ötméterenként valamelyik energiaital, sör, e-cigi, wape, gyorsétterem pop-up stúdiójába botlik az ember – mert azért a sátor mint olyan derogál, ide komplett minikávézók, szabadidős foglalkozásoknak kialakított terek, lounge-ok, babzsákos pihenők és egyebek kellenek, nehogy a földi halandó véletlenül is egy sáros, füves, szalmás, bogaras, legyes, poros fesztiválon érezze magát, ahol zene szól.

Daniel Boiangiu azt is hozzáteszi, hogy olyan sem volt korábban, hogy a szupermarketek egyenesen bevonulnak a fesztiválokra. Most nem csupán a cigarettás, energiaitalos és mittudoménmis sarkok szabadultak el, hanem egy egész Lidl felépül a fesztivál területén. Magyarán: a partner szupermarketlánc fogja magát és felépít egy boltot az esemény közepére.

Volt hasonló példa Kolozsvár központjában is: valamelyik főtéri összeröffenés alkalmával meglepetten vettem észre, hogy nyílt egy Lidl az út közepére.

Oké, hogy minden a kezünk alatt van, akármelyik pillanatban vásárolhatunk magunknak egy zacskó csipszet, kekszet vagy üdítőt, de az útközben azért elfelejtődik, hogy mindez egy zenei produkciókat felmutató közösségi élmény goromba arculcsapása – elvenni a reflektorfényt valami totál mindennapival (az ember le szokott ugrani a boltba, ha naponta nem is, de két-háromnaponta egész biztosan) valami egyáltalán nem mindennapi elől.

S ha pedig nem is volna elég az, ahogy a Lidl meg a Kaufland, vagy akármelyik másik áruházlánc beépítteti magát egy fesztivál közepébe, ők maguk a fesztivál területén kívül is tolják a merchandise-t az arcunkba. Egy héttel a fesztivál után már a kutyát sem érdekli, ahogy ők küszködve próbálják eladni a sok Electric, Untold meg egyéb feliratos akármicsodáikat a leárazott részlegen – persze, hogy nem veszi meg senki.

A romániai sajtó a Lidl kapcsán nem csupán ezt a jelenséget kapta fel, amelyet Boiangiu említ, hanem egy hozzá kapcsolódó esetet is, mely szerint bizonyos Sânziana Negru influenszernek szerződése lévén a Lidl üzletlánccal, reklámoznia kellett a termékeiket egy Instagram-videóban. Negru annak rendje és módja szerint kapott egy zacskónyi árut a boltból, beszélt valamiket ott róla, teljesítette a küldetését, bezsebelte a pénzt,

majd – mint aki jól végezte dolgát – a mosolyogva reklámozott, megbontatlan termékeket zacskóstól együtt belehajította egy közeli szemeteskukába.

Csakhogy a követők és más fesztiválozók észrevették. Felismerték a zacskót és a tartalmát, majd posztolták: lássák, kivel van dolguk. Természetesen lett ebből nagy botrány – jogosan is. A Lidl megszüntette az együttműködést, majd közleményében arra utalt, hogy éppenséggel az élelmiszerpazarlás ellen állnak ki. Hogy miképp magyarázta ki magát Sânziana Negru ebből a menthetetlen helyzetből, arra inkább nem térünk ki, de egy biztos: nincs erre jó válasz, mivel az egész arcpirítóan vérgáz.

Jó jó, de akkor mit csinált a Lidl? Nos, sem a Lidlnek, sem a Kauflandnak, sem a Burnnek, Glonak, Red Bullnak, Monsternek, XYZ-nek és kutyafülének nincs szüksége reklámozásra egy fesztiválon – elég naivak lennének, ha ezt gondolnák, az emberek ugyanis ha így, ha úgy, de csak rá vannak utalva az élelmiszerboltokra. Aminél nyilván nagyobb reklám nincs, mint hogy elfogyott otthon a kenyér, a tej meg a cigi. Az viszont már más kérdés, hogy épp a legszennyezőbb nagyvállalatok – ha már greenwashing – járatják a szájukat az élelmiszerpazarlás ügyében.

Minden fesztivál szennyez, és mindenki aki ott van:

semmi értelme sincs álszenteskedni, meg azt gondolni, hogy majd jobb lesz, ha szétázott papírpohárból szürcsöljük a negyedik sörünket vagy valaki ránkszól egy óriáspannóról, hogy mi most csökkentettük a karbonlábnyomunkat. A fesztiválokat lehet valamennyire környezettudatosabbá tenni, ez így igaz, de valószínűleg nem ott, ahol reklámozzák – pont, hogy a nagy brandek reklámostól, lounge-ostól, stúdióstól és sarkostól való kivonulása tenne meghittebbé, személyesebbé, közösségibbé és kevésbé szennyezővé egy fesztivált. Ja, hogy az nem elég insta-kompatibilis?

A nagy fesztiváloknak nyilván maximalizálni kell a bevételeiket, amelyeknek nagy része a központi költségvetést gazdagítja. De azért mégsem így kellene.

Különvélemény

A 000-ás ügynök és a törékeny délkelet-európai biztonság

Varga László Edgár

Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…

Pityókaföld az erdő mélyén – tizedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”

Nagyítás

Így fészbukozunk mi – pillanatkép az állapotunkról

Amikor a Facebook megjelent, azt hittük, vele kicsit jobb lesz a világ.
Narrátor: de nem lett jobb.

Itt az új erdélyi macskafajta: cuki és titokzatos

Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.

// ez is érdekelheti
Agyagos út, ha végigmegyek rajtad én
Főtér

Agyagos út, ha végigmegyek rajtad én

Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.

Szovátát, Gyergyószéket is eléri minden idők legnagyobb sztrádaépítési láza
Krónika

Szovátát, Gyergyószéket is eléri minden idők legnagyobb sztrádaépítési láza

A Közúti Beruházások Országos Társasága jóváhagyta a versenytárgyalás kiírását az Erdélyt Moldvával összekötő A8-as autópálya hegyvidéki, Gyergyószéket is érintő szakaszainak megépítésére.

Modern szolgasorsban Székelyföldön
Főtér

Modern szolgasorsban Székelyföldön

Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.

Így lett egy ütközésből több – megkaptuk a szejkei baleset rendőrségi részleteit
Székelyhon

Így lett egy ütközésből több – megkaptuk a szejkei baleset rendőrségi részleteit

Három személyautó és egy parkoló teherautó volt érintett a szerda délutáni szejkefürdői balesetben. Megkaptuk a rendőrségi jelentést.

Ezrével költöznek a legvonzóbb erdélyi városba
Krónika

Ezrével költöznek a legvonzóbb erdélyi városba

Idén körülbelül tízezer lakos választhatja új otthonául Románia migrációs szempontból jelenleg legvonzóbbnak tartott erdélyi városát. A legnépszerűbb megyeszékhelyek rangsorában az első öt helyezett erdélyi-partiumi-bánsági település.

Éjszakai balhé Csíkszeredában
Székelyhon

Éjszakai balhé Csíkszeredában

Őrizetbe vettek két férfit, miután verekedés tört ki Csíkszeredában vasárnapra virradóan – adja hírül a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya.

// még több főtér.ro
Az iskolai fogdától a névtelen feljelentésig
2024. augusztus 19., hétfő

Az iskolai fogdától a névtelen feljelentésig

Ha a tanár, mint olyan, elvesztette a tekintélyét, a kialakuló „egyenlőség alapú káoszt” meg kell szüntetni. Valahogy. Bárhogy? És ha oktatók szexuális ragadozókká válnak, a kialakuló vészhelyzetet is fel kell oldani. Valahogy. Bárhogy?

Az iskolai fogdától a névtelen feljelentésig
2024. augusztus 19., hétfő

Az iskolai fogdától a névtelen feljelentésig

Ha a tanár, mint olyan, elvesztette a tekintélyét, a kialakuló „egyenlőség alapú káoszt” meg kell szüntetni. Valahogy. Bárhogy? És ha oktatók szexuális ragadozókká válnak, a kialakuló vészhelyzetet is fel kell oldani. Valahogy. Bárhogy?

Különvélemény

A 000-ás ügynök és a törékeny délkelet-európai biztonság

Varga László Edgár

Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…

Pityókaföld az erdő mélyén – tizedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”

Nagyítás

Így fészbukozunk mi – pillanatkép az állapotunkról

Amikor a Facebook megjelent, azt hittük, vele kicsit jobb lesz a világ.
Narrátor: de nem lett jobb.

Itt az új erdélyi macskafajta: cuki és titokzatos

Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.