Azt fogom mondani az unokáimnak, hogy nekünk régen volt időgépünk: Román Postának hívták. Az ember bement abba az évtizedek óta változatlan levegőjű betonhodályba, amiben a kommunizmus szinte még tapintható, sejtszinten megtapasztalható volt, és bár Ceaușescu elvtárs arcképe már nem volt kifüggesztve, a kép nyoma a falon azért még jól láthatóan őrizte a rossz emlékét.
Várt türelmesen, mert hát mit csináljon. Csak azt az egy darab ajánlott levelet (scrisoare recomandată) akarta feladni az ember, mert azt úgy legalább kiviszik, de hát közben a szociális segélyeket is épp akkor lehetett igényelni, vagy a nyugdíjat, vagy valamit biztosan, a lényeg, hogy jó hosszú volt az a sor.
A rohanó világ zajától, nyűgjeitől hova máshova menekülhetne az ember, mint ebbe a pállott levegőjű postahivatalba? Nincs már hova menekülni, csak ide – gondolta az ember a sorban állva.
Hogy az ügyfélfogadó fülke (ghișeu) kicsi ablaka be van csukva, és mögötte a hölgy alighanem rá se hederít a t. ügyfelekre. Persze úgy tesz, mintha fontos dolga lenne éppen, ám a szemüveglencséinek kékfényszűrő rétegén visszatükröződik a pasziánsz a monitoráról, és a legelöl állók azt is tudják már, hogy a hölgy nem játszik valami jól.
Ilyenkor az ember ebben az időn kívüliségben, ebben az időcellában, féreglyukban, párhuzamos univerzumban számos dolgot kezdhet magával várakozás közben. A felkészültebb nénik például menten előkapják a táskából a megkezdett sálakat, pulóvereket, és kötnek szorgalmasan amúgy, a sorban állva, hogy aztán azokat a sálakat, pulóvereket az unokák majd sohase viseljék, miközben kötésmintákat, hasznos tapasztalatokat osztanak meg a szintén kötögető társaikkal.
A gyerekek, akiket a szüleik kénytelenek voltak magukkal hozni – mert iskolai szünet van éppen, netán szabadnap –, körbeguríthatják apró játékautóikat a postahivatal párkányain, a falak kiszögellésein, majd, ha időközben nőnek egy kicsit várakozás közben – elnőtt a hajuk is már, kinőtt ruháik cafataiban valóságos postamauglikká cseperedtek –, megküzdhetnek példának okáért Sir Kánnal.
A matematika szerelmesei eközben négyjegyű számokat szorozhatnak össze fejben, netán – ha a szokásosnál is hosszabbra nyúlik a pasziánsz a kis ablak túloldalán – a fejben deriválást is gyakorolhatják kedvükre.
A fizikusok és filozófusok keresve sem találhatnának jobb alkalmat arra, hogy eltöprengjenek az időről, hiszen itt állunk (mint Luther!) egy valóságos időkapszulában.
– hát ki tudná ezt gyarló, csapongó emberi ésszel felfogni.
A sorban, festékes kezeslábasban álldogáló szobafestők ilyenkor kedvükre gyakorolhatnak: hónuk alól előkaphatják kétágú létrájukat, kisebb adag gipszet kavarhatnak csak úgy, egy üres szotyis zacskóban, és ügyes kis spaklijukkal elkezdhetik kijavítani a mennyezet repedéseit.
Ugráljanak át lángoló karikákon, végezzenek hajmeresztő mutatványokat védőháló nélkül – no persze csak ha kedvük tartja, ha olyan napjuk van. Egy artistának is kell pihennie, sőt, egy artistának kell csak igazán pihennie, hiszen minden erejére szüksége lesz majd a nagy, életveszélyes mutatványok közben.
Így hát, ha artistánknak éppen pihenős napja van a postai sorban állás közben, úgy rögvest csatlakozhat a léhűtők, álomszuszékok, restek, hétalvók, mormoták és bágyadtak népes táborához, akik felfüggesztették függőágyaikat, leterítették alvószőnyegeiket, bebugyolálták magukat az otthonról hozott takaróikba, és máris bóbiskolnak, szundikálnak, szenderegnek, húzzák a lóbőrt, csicsikálnak és tentikélnek, alusszák az igazak álmát (– talán ezért alszanak olyan rosszul az igazak).
Aztán ott vannak még a cipészek. Ők is felhúzhatják kaptafáikra az épp készülő cipőiket, gyakorlott öltésekkel foghatják össze a reccsenő bőrdarabokat, aprócska szögekkel aprócska gumidarabokat rögzíthetnek női cipellők aprócska sarkaira.
A realistáknak nem lesz könnyű dolguk ebben az idő nélküliségben. Mit kezdhetnénk egy ilyen helyen a realistákkal? Nem valami sokat. Maximum segíthetnek a szobafestőknek gipszet keverni, megfoghatják a spaklit, amíg a szobafestők létrára másznak. Segíthetnek az idős néniknek gombolyagba tekerni a kötéshez a gyapjút, esetleg felszedegethetik a cipészek földre hullt apró szögeit.
(A művészhajlamúaknak persze könnyű. Ők amúgy is folyton a saját képzeletükben lődörögnek, függőágy sem kell nekik, hogy álomképeket lássanak, hogy artistákkal, kötögető nénikkel, szobafestőkkel töltsék meg várakozás közben a tereket.)
Ilyen mesebeli hely, ilyen varázslatos időgép volt régen egy posta – mesélem majd az unokáimnak. De aztán a Román Posta úgy döntött, hogy felszámolja a veszteséges hivatalait, és ezzel az idő visszazökkent a régi kerékvágásba. Nektek – mesélem majd az unokáknak – nincs már hova menekülni a rohanó világ zaja, nyűgjei elől.
De öröm az ürömben – mesélem majd nekik –, hogy postahivatalok és okmánybélyegek híján hamarosan az ANAF (Országos Adóhatóság – a szerk.) is megszűnt.
Az is valami...
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.
Figyelemfelkeltő elemzést tett közzé a román mezőgazdaság súlyos helyzetéről Nicu Vasile, a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületeinek Ligája (LAPAR) elnöke. A tanulmány rámutat, hogy minimális a mezőgazdasági támogatási rendszer hatékonysága.
Illegálisan végzett plasztikai sebészetnek minősülő beavatkozásokat egy nő orvosi végzettség nélkül. Ma este telihold és teljes holdfogyatkozás!
Egy ember meghalt és négyen megsérültek szombaton egy Craiován történt tömegverekedésben – tájékoztatott a Dolj megyei rendőrség.
Szeptember 15. és 19. között behívják a tartalékosokat Szeben és Maros megyében egy mozgósítási gyakorlat részeként, amelynek célja a lakosság, a gazdaság és az ország területe védelmi felkészültségének felmérése – közölte a védelmi minisztérium.
Felkerült nemrég a Facebookra az a térfigyelőkamera-felvétel, amely egy hétvégi gázolást rögzített. Az eset vasárnapra virradóan történt egy középfalvi szórakozóegység előtt, amikor egy sofőr tolatva egy csoport fiatalnak hajtott neki.
Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.
Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.
Miután végzett a medvepoloskákkal, a droid új célpontokat keresett magának. De mivel hadműveleti és taktikai terv nem kapcsolódott a felébredt harci rutinhoz, véletlenszerűen elindult a völgyben, majd neki a domboknak.
Miután végzett a medvepoloskákkal, a droid új célpontokat keresett magának. De mivel hadműveleti és taktikai terv nem kapcsolódott a felébredt harci rutinhoz, véletlenszerűen elindult a völgyben, majd neki a domboknak.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Avagy hogyan lesz a mesterséges intelligencia észrevétlenül a személyi asszisztensünk, a pszichológusunk és a mindentudó barátunk egy „személyben”?
Avagy hogyan lesz a mesterséges intelligencia észrevétlenül a személyi asszisztensünk, a pszichológusunk és a mindentudó barátunk egy „személyben”?
Nem közelíthetünk ideologikusan a blokknegyed-jelenséghez, akkor sem, ha irányított fejlesztési-építészeti produktum volt a maga idején.
Nem közelíthetünk ideologikusan a blokknegyed-jelenséghez, akkor sem, ha irányított fejlesztési-építészeti produktum volt a maga idején.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.
Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.