// 2026. április 28., kedd // Valéria
Szántai János Szántai János

Az Ellentmondások Könyve, avagy ami az odaáton innen van

// HIRDETÉS

Ki nem ismeri Jánosi Andreát? Tán még a varjú is (vagy holló, na) a Szent Mihály templom tetején.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2014. április 30., 15:54

Vannak olyan figurái az erdélyi magyar kultúrának, akiket bizonyos arcukról kódol be a nagyérdemű. Ezt az arcot aztán az illetőknek kellőképpen nehéz önmagukról levakarni. Számtalan könyvben találkozni Jánosi Andrea nevével és munkáival. És nem kell elolvasni a nevet ahhoz, hogy bárki tudja, róla van szó. Ábrázolásmód, stílus, színkezelés: olyan kézjegyekre váltott aranyfedezet ez, ami az övé, és csak.

Ha megnézzük a képeit, azonnal tudjuk, ki a szerző. Ábrázolásmód, stílus, színkezelés, ugye. Viszont a néző nehezen szabadul meg az illusztrátor arcától, nehezen attól, hogy ezek a munkák lényegében nem... mik is? Festmények? Hanem illusztrációk. Ludas ebben talán a Szőcs Géza-féle polipos könyv is, amelynek anyagából tavaly a kolozsvári New York szálló emeletén állított ki a szerző, a New York, New York! Avagy: Ki jön velem szobára? című csoportos kiállítás keretében. Maradjunk annyiban tehát, hogy illusztrációk. Ha pedig azok, akkor... mihez is? Minek a...?

 

Nem egészen jó kérdések ezek. Inkább ezt kérdezem, amúgy rétorian: Kinek az illusztrációi? A válasz kézenfekvőnek tűnik. Ha Jánosi Andreát merész analógiával egy könyvnek tekintjük, na, akkor megvan az is, kinek a „képesülései” az illusztrációk. Aki tehát egy kiállításon a képei közt sétál, néz, beszél, eszik, szuszog, gyakorlatilag nem tesz mást, mint a Jánosi Andrea nevű nagy könyvben sétál, gyakorlatilag részévé, töredékévé válva annak.

 

 

A gép forog, az alkotó pihen - Jánosi Andrea és Szántai János 

 

Negyvenszer negyven centis lapokon sétálunk. (Innen is vezetnek szálak messzire, a töredezettség, a mozaik, a kihagyásos technika fele, de ezt a szakemberekre hagyom.) Jánosi Andrea világában. Van ebben realizmus, onirizmus, impresszionizmus, naiv festészet, expresszionizmus, tessék, hogy az izmusok fanatikusait is kielégítsük.

 

Számomra azonban nem ez a legérdekesebb. Hanem az antitézisek. Például. Ha végiglapozzuk a könyvet, azt látjuk, hogy sok helyen megjelenik egy nő, amint különböző dolgokat csinál, vagy nem csinál. Nézzétek meg jól, farkasok. De lényegében nincs kit, mert nincs neki arca. Itt esetleg bárki cinikus gúnyolódó mondhatná, azért van ez, mert az alkotó nem tud önarcképet festeni. Érzésem szerint azonban nem ez a helyzet. Az antitézis tudatos alkalmazásával van dolgunk. Úgy mutatja meg önmagát, hogy közben elrejti. Szemérmesség ez talán. Vagy egyszerűen a nyitott mű sajátos értelmezése. „Szemben” a nővel természetesen megjelenik a férfi is. Akinek a változatosság kedvéért van arca. Ám ez az arc semmitmondó, talán két esetet kivéve, bár tipológiailag ezek sem szolgálnak túl sok fogódzóval, ami a fiziognómia mélységeit illeti. A szarvas-férfiről és a marslakó hangyaférfiről beszélek. A minden egyebét meg- (adott esetben be-)mutatva rejtőzködő női arc és a végül szimbolikus dimenzióban anyagiasuló férfiarc között újabb ellentét feszül.

 

Aztán nézzük meg a tereket, különös tekintettel a külsőkre. És itt ismét visszatérnék a negyvenszer negyven centire. Jánosi Andreának sikerül tág tereket bekereteznie a kétszer negyvenbe. A tér és a cső egyáltalán nem véletlen találkozása ez a képzőművész boncasztalán. Sok helyen szabadságolás érhető tetten, mint téma. Az összerobbantott terekben viszont hirtelen az lehet a néző érzése, hogy ez az egész kényelmetlen, kínzó. Ugyanezt tudom... nem is megállapítani, inkább érezni a színvilág esetében, ami, ugye, Jánosi Andrea egyik brandje, mittudomén, a Vámos Rousseau vagy Marc Chagall fájáról nem messze hullva.

 

A képek megnézése után azzal az érzéssel maradtam, hogy milyen vidám a tárlat hangulata. Aztán valahogy belém lopózott a megint csak kényelmetlen, kínzó másik érzés, hogy ez csak látszat. Ha sikerül jól olvasni a kép-sorokat, valami egyáltalán nem vidám kerekedik ki belőle. Vagy, nem-vidám-is. Csupa-csupa antitézis, ellentmondás.

 

Lényegében ezzel zárnám. Ja, még ennyit. Ha címet kéne adnom ennek a mai képes-könyvnek, Fernando Pessoától lopva kicsit, ezt mondanám: Az ellentmondások könyve. Ami, számomra bár, egyet jelent azzal, hogy izgalmas. Jó olvasást kívánok tehát hozzá.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Mi lesz veled, turkáló? Avagy mit okozna a túlszabályozás a second hand szektorban…

Sánta Miriám

A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Gyönyörű hely, csak nem rock and rollnak való!”

Sólyom István

Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.

Egeresi anzix: részeg sírkövek, betonnádas, legionárius mecénások

Szántai János

Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Grindeanuék nem gondolták komolyan, hogy Bolojan komolyan gondolja, most a PSD léte foroghat kockán
Főtér

Grindeanuék nem gondolták komolyan, hogy Bolojan komolyan gondolja, most a PSD léte foroghat kockán

Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.

„Nem lehet, hogy ne történjen semmi”: egy város hiányérzetéből születik meg Nagykároly új fesztiválja
Krónika

„Nem lehet, hogy ne történjen semmi”: egy város hiányérzetéből születik meg Nagykároly új fesztiválja

Van egy pont, amikor egy város életében a hiány már nemcsak észrevehető, hanem egyre inkább zavaróvá válik.

Vasárnapi jó hír: a parti őrség delfineket, cápát és tokhalakat mentett!
Főtér

Vasárnapi jó hír: a parti őrség delfineket, cápát és tokhalakat mentett!

Az AUR álhírrel támadta az USR-s környezetvédelmi miniszter asszonyt, aki bekkhenddel adta vissza a taslit. És Emil Boc előhúzta a prosztókártyát a CFR–U meccs után.

Gyerek is utazott a feje tetejére állt autóban
Székelyhon

Gyerek is utazott a feje tetejére állt autóban

Felborult egy személyautó vasárnap délután a Ratosnyához tartozó Andrenyásza település határában. A járműben két felnőtt és egy kiskorú utazott, mindhárman még a mentők kiérkezése előtt elhagyták a feje tetejére állt autót.

Új romániai magyar pártot alapítana a Tisza székelyföldi aktivistája, de még nagyon sok a kérdőjel
Krónika

Új romániai magyar pártot alapítana a Tisza székelyföldi aktivistája, de még nagyon sok a kérdőjel

Új romániai magyar politikai alakulat létrehozását harangozta be az április 12-ei országgyűlési választáson győztes Tisza Párt legismertebb erdélyi aktivistája.

Tragédia Erdőszentgyörgynél: hosszú perceken át küzdöttek a motoros életéért, de nem sikerült megmenteni
Székelyhon

Tragédia Erdőszentgyörgynél: hosszú perceken át küzdöttek a motoros életéért, de nem sikerült megmenteni

Személyautóval ütközött egy motoros hétfőn kora este Erdőszentgyörgy Szováta felőli kijáratánál. A balesethez több mentőegységet is riasztottak, elsődleges információk szerint nem sikerült megmenteni a motoros életét.

// még több főtér.ro
Patkányság országa
2026. április 20., hétfő

Patkányság országa

Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.

Patkányság országa
2026. április 20., hétfő

Patkányság országa

Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
2026. április 02., csütörtök

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?
2026. április 02., csütörtök

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Különvélemény

Ki mondja meg, hogy ki a transzilvanista és ki nem?

Szántai János

Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.

Mi lesz veled, turkáló? Avagy mit okozna a túlszabályozás a second hand szektorban…

Sánta Miriám

A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Gyönyörű hely, csak nem rock and rollnak való!”

Sólyom István

Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.

Egeresi anzix: részeg sírkövek, betonnádas, legionárius mecénások

Szántai János

Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.

// HIRDETÉS