// 2026. november 16., hétfő // Ödön
Varga László Edgár Varga László Edgár

Az élet alapvető tapasztalata: a „román érettségi”

// HIRDETÉS

Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?

Illusztráció: Pexels.com
(Külön)Vélemény

Szerző: Varga László Edgár
2026. június 30., 17:31

Illusztráció: Pexels.com

„Nem okozott különösebb fejtörést”; „jóval emészthetőbb volt, mint a korábbiak”; „a feladatsorban szereplő szövegek könnyen érthetők voltak” – mindezeket az idén érettségiző erdélyi magyar diákok és tanáraik nyilatkozták a sajtónak.

És nem, nem a magyar nyelv és irodalom tételekről van szó. Ellenkezőleg. A román nyelv és irodalom írásbeli tételsoráról.

// HIRDETÉS

Ha visszagondolunk, hogy néhány évvel ezelőtt még milyen sírás-rívás, milyen gyászos hangulat uralta az erdélyi magyar közbeszédet így, a rettegett „román érettségi” utáni napokban minden egyes évben, akkor szembeötlő az a pozitív, lelkes hangulat, ami most tapasztalható. A tavaly érettségiző évfolyam volt ugyanis az első, amely mind a 13, a romániai magyar közoktatásban eltöltött év során alternatív, kimondottan kisebbségi diákok számára összeállított tanterv alapján tanulta a román nyelvet és irodalmat,

amely figyelembe veszi, hogy számukra a román: idegen nyelv.

Ennek megfelelően a tavalyi volt az első évfolyam, amely az érettségin is alternatív feladatokat kapott, és nem ugyanazokat a kőkemény tételeket, amelyeket az anyanyelvükből vizsgázó román társaik. Az eredmények önmagukért beszéltek: míg 2024-ben a sikeresen diplomázó magyar diákok aránya 12,2 százalékkal maradt el az országos átlagtól,

addig egy évvel később, 2025-ben ez az arány 5,2 százalékra csökkent.

Ez a jelentős javulás pedig nagyrészt annak köszönhető, hogy az újfajta érettségi rendszerben sokkal több magyar diák ment át a „román érettségin”, mint korábban, különösen az olyan tömbmagyar területeken, mint Székelyföld vagy a Partium egyes részei, ahol korábban komoly gondot okozott ez a próbatétel. (A helyesírás-ellenőrzőm nem ismeri, pirossal húzza alá a „tömbmagyar” kifejezést, helyette a „tömbagyar”, illetve a „tömbmagyal” kifejezéseket javasolja. Úgy tűnik az agyarak és a magyalok kora következik, nem a magyaroké…)

Az idei vizsga utáni hangulat is megerősíteni látszik a tavalyi pozitív tapasztalatokat: az új, alternatív tantervnek köszönhetően a román nyelv és irodalom végre nem a nagy mumus, a bankuly, esetleg a ne is pontosítsuk, hogy miféle bagoly,

hanem mindössze egy az érettségi teljesítendő feladatai közül, amely kihívás ugyan, de nem életveszélyes.

Jobban mondva a korábbi sok-sok év tapasztalatainak emléke még mindig körüllengi a félelem szagával azt a fránya román vizsgát, de azért már elindultunk a normalitás felé vezető úton.

A gond mindössze az, hogy három és fél évtizedet kellett várni a hírhedten nacionalista romániai kommunizmus – amely alatt értelemszerűen beszélni sem lehetett erről a problémáról, hiszen a magát nemzetállamnak tituláló országban a kisebbségek létét is alig ismerték el – bukása után, hogy ez a folyamat végre elkezdődjön.

Hogy miért?

Mert az akkori nacionalista mentalitás – az előző rendszer sok-sok káros berögződésével és pártkatonájával együtt – sikeresen átmentette magát a rendszerváltozás utáni időkre is.

Sok többségi még mindig valahogy úgy gondolja (nem is önhibájából), hogy hát élnek itt szászok is, magyarok is, cigányok is, meg még ki tudja hányféle náció, de azért Románia mégiscsak egységes és oszthatatlan nemzetállam – mint ahogy ez az alkotmányban a mai napig szerepel.

(Jól mutatja ezt a skizofrén hozzáállást egy román kommentelő megjegyzése, aki a nyugatbarát Nicușor Dan megválasztása után egy helyütt nem győzött hálálkodni a romániai magyaroknak, amiért olyan nagy arányban szavaztak Simion ellenében az elnökválasztáson, megmentve ezzel a hazát, de azért a végére lazán hozzátetette: Toți suntem români! [Mind románok vagyunk!])

A fejekben élő téves kép pedig azért élhet tovább, mert továbbra is ez a hivatalos álláspont.

Nem lenne nehéz meglátni a számtalan előnyét annak, hogy egy ilyen sokféle, multikulturális országban élünk, de a rossz berögződéseket – különösen a politikában – nem olyan könnyű csak úgy fölülírni.

A sors iróniája, hogy ez a folyamat éppen akkor kezdődött el végre az oktatásban, amikor a történelem örök körforgásában megint csak a nacionalista populizmus hangjai kezdenek el minden más hangot túlharsogni. Nem akarunk spekulálni, de azért minden erdélyi magyar megtippelheti magában, hogy meddig maradhatna életben a kisebbségeknek szánt alternatív tanterv, illetve érettségi tételsor abban az esetben, ha az AUR hatalomra kerülne, ráadásul egy velük egy követ fújó elnököt is sikerülne beültetni a Cotroceni-palotába.

Vélhetően nem túl sokáig.

De ne fessük az ördögöt a falra. Ha a szélsőségesek előbb-utóbb hatalomra is kerülnek (ami a mostani politikai fejetlenségben várható), akkor sincs minden veszve, hiszen mégiscsak az Európai Unió tagállama vagyunk, melynek megvannak a maga toleráns alapelvei, amelyek reményeink szerint meg fognak védeni minket a belső ellenségtől is. Mégiscsak Európában, ezen belül Erdélyben, a vallásszabadság és a multikulturalizmus ősi földjén élünk, ahol századokon át megfértek egymás mellett a különféle nációk.

Közhelyek ezek, de mi másba is kapaszkodhatna az ember, mint ezekbe a közhelyekbe.

A román érettségi tételekre visszatérve: a magyar diákok harmadik, egyben utolsó feladata az idei „román érettségin” az volt, hogy írjanak egy esszét az élet alapvető tapasztalatai címmel (amelyben egy irodalmi művet vetnek össze a feladatlapon szereplő szöveggel meghatározott szempontok szerint).

Az élet a legjobb (forgatókönyv)író, szokták mondani.

Az élet alapvető tapasztalatai között ugyanis igencsak előkelő helyen szerepelnek az érettségin átélt borzalmak – vagy éppen örömök.

Különösen igaz ez egy kisebbségi helyzetben élő, tehát eleve hátrányos helyzetből induló diák esetében. Nem mindegy, hogy megalázottan, összetörve, méltóságától megfosztva kezdi el az útját vagy emelt fővel, egy friss sikerrel, elégtétellel a tarsolyában vág neki annak a valaminek, ami végső soron az élete.

A szüleink generációjából több olyan embertől is hallottam korábban, akik tömbmagyar vidéken nőttek fel, hogy a régi rendszerben a román órák anyagát úgy magolták be, hogy közben fogalmuk sem volt a szöveg jelentéséről. De megtanulták mégis szóról szóra, mert muszáj volt. A nyelvet magát majd csak jóval később, az iskola után sajátították el, amikor román közegben kezdtek el dolgozni, mert azt is muszáj volt.

A mostani, alternatív tanterv éppen azért jó, mert a pedagógusok szerint végre nem a szépirodalmi szövegek elemzésére – ami egy idegen nyelv esetében meglehetősen nagy falat –, hanem a nyelv gyakorlati használatára, a beszédkészség kifejlesztésére fekteti a hangsúlyt.

Vagyis kézzelfogható haszna van.

Így pedig a vén diák sem érzi majd azt, hogy fölöslegesen koptatta az iskolapadot annyi éven át.

Milyen kár, hogy erre három és fél évtizedet, sőt ha mindent összeszámolunk, több mint száz évet kellett várnunk…

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ki mondja, hogy Romániában nincs rend? Az államelnökhöz is bekopogott a végrehajtó!
Főtér

Ki mondja, hogy Romániában nincs rend? Az államelnökhöz is bekopogott a végrehajtó!

Továbbá: alig érkezett meg Ursula von der Leyen Romániába, a vérnackó George Simion máris elküldte a fenébe. És két szakszervezeti főnök háztartási gépeket vásárolt magának… a szindikátusi kasszából.

Jövőre sem vonatozunk Kolozsvár és Várad között
Krónika

Jövőre sem vonatozunk Kolozsvár és Várad között

Hiába reménykedtünk: jövőre sem indul újra a vonatközlekedés Kolozsvár és Nagyvárad között, még a jól álló Élesd–Várad szakaszon sem.

Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme
Főtér

Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme

A foglalkozása az volt, hogy másokat buktasson le, végül mégis belesétált az egyik legősibb csapdába.

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval
Székelyhon

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval

Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS