A Zöld Elefánt Erdélyben – avagy állatok, amelyek nincsenek es

1.
A Zöld Elefánt egy napon úgy döntött, elindul világot látni. Ment, mendegélt, és egy napon megérkezett Erdélybe. Egy fia Drakulával sem találkozott, amelyik ne hűtőmágnes vagy filmplakát lett volna…

2.
A Zöld Elefánt útközben nagyon megéhezett, betért hát egy fogadóba, hogy egyen valamit, és egyúttal megtapasztalja a híres erdélyi vendégszeretetet. „Az nem hús, az csak egy kis kolbász…” – vetette oda a pincér flegmán, amikor szóvá tette, hogy a vegetáriánus levesében mégis van hús…

3.
A Zöld Elefánt akármerre nézett, választási plakátokat látott. „Pedig milyen szép kis hely lehetne ez” – gondolta szomorúan…

4.
A Zöld Elefántnak már a legelején feltűnt, hogy sokféle népek élnek errefelé. Megérkezett a Székelyföldre is, ahol találkozott a székelyekkel. „Ilyen állat nincs es!” – gondolták fitymálva a székelyek, akik jobbnak látták, ha bizonyos helyzetekben már a saját szemüknek se hisznek…

5.
A Zöld Elefánt egy éjszaka találkozott az utcán a szentgyörgyi Petőfi-szoborral. „Hát te mit császkálsz itt szobor létedre?” – kérdezte a Zöld Elefánt? „Nem kaptam talapzatot, mert túl cingár vagyok” – válaszolta romantikus stílusban felsóhajtva a szobor. „Na, ilyen veszély engemet legalább nem fenyeget” – gondolta a Zöld Elefánt, aki Erdélybe érkezése óta nem volt már teljesen vegetáriánus…

6.
A Zöld Elefánt ment, mendegélt, és egyszer csak megállt egy bódénál. „Mennyi a lángos?” – kérdezte az eladót. „25 lej üresen” – válaszolta az. „Köszönöm szépen!” – mondta a Zöld Elefánt, és tovább ment…

7.
A Zöld Elefánt addig ment, amíg már Erdélyt is elhagyta, és találkozott a szuverenistákkal. „Hát te meg honnan jössz, te Zöld Elefánt?!” – kérdezték gyanakodva a szuverenisták. „Székelyföldről” – válaszolta ő. „Olyan állat nincs es!” – ordították a szuverenisták, és dühödten elkezdték lengetni a zászlaikat…

8.
A szuverenisták között a Zöld Elefánt egyszer csak meglátott egy fura krapekot, aki Zászlós Dákként mutatkozott be neki. „És te mivel töltöd a napjaidat?” – kérdezte tőle, miután szemügyre vette a népviseletét. „Felmászok magas helyekre, és onnan lengetem a zászlómat” – válaszolta büszkén a Zászlós Dák. „Te hülye vagy!” – mondta neki a Zöld Elefánt, és inkább visszafordult…

9.
Elmenőben azért még több szuverenistától is hallotta amint ezt mondogatják: „Egyedül Georgescuban bízunk, ezért aztán Simionra szavazunk”. Erre a Zöld Elefánt már inkább nem is gondolt semmit, csak meggyorsította a lépteit…

10.
A Zöld Elefánt visszaért Erdélybe, és jártában-keltében találkozott az erdélyi idealistákkal, akik hol nagyon szomorúak, hol meg fölöttébb dühösek voltak. „Hát ti meg mit csináltok, ti erdélyi idealisták?” – kérdezte őket a Zöld Elefánt. „Várjuk, hogy a világ sokkal de sokkal jobb hely legyen” – válaszolták amazok. „És miért vagytok hol nagyon szomorúak, hol meg nagyon dühösek?” – jött az újabb kérdés. „Mert nem az!!!” – üvöltötték az erdélyi idealisták szomorúan…

11.
A Zöld Elefánt egy kisváros félreeső utcájában baktatott éppen, amikor szembetalálkozott egy medvével. „Hát te meg mit keresel itt az emberek között?” – kérdezte elképedve a Zöld Elefánt. „Nicsak, ki beszél!” – gondolta a medve…

12.
A Zöld Elefánt Kolozsvár főterén találkozott egy fura lénnyel, akinek nem volt se nyakkendője, se kalapja. „Hát te meg miféle szerzet vagy?” – kérdezte kíváncsian a Zöld Elefánt. „Én vagyok az erdélyi multikulturalizmus” – válaszolta amaz. „És hogyhogy nincsen se nyakkendőd, se kalapod?” – érdeklődött tovább a Zöld Elefánt. „Úgy, hogy nem is létezek” – mondta az erdélyi multikulturalizmus és visszament az entellektüelek, meg az idealisták fejébe.

13.
A Zöld Elefánt össze is zavarodott, meg el is fáradt attól a sok ellentmondásos dologtól, amit útja során megtapasztalt, így aztán hazafelé vette az irányt. „Na, milyen volt Erdély?” – kérdezte az anyukája, amikor végre hazaért. „Olyan állat nincs es!” – mondta a Zöld Elefánt, és visszavonult pihenni a szobájába.