// 2026. április 2., csütörtök // Áron
Sánta Miriám Sánta Miriám

A gyász nem megoldandó probléma, hanem tragédia, amelyhez irgalomra van szükség

// HIRDETÉS

Hogy ne érezzük magunkat egyedül a sok ember között, s tudjunk beléjük kapaszkodni, hogy megtartsanak.

(Külön)Vélemény

Szerző: Sánta Miriám
2024. november 11., 17:42

Családi beszélgetések alkalmával fogalmazódott meg bennem többször is, hogy november tényleg – sztereotipikusan – az elmúlás hónapja. Az utolsó levelek is lehullnak, csórén meredeznek a kórók, ágak, köd, latyak, sötétség, begubózás. És elég sok a temetés is. Mintha gyakrabban vinné el az embereket a túlvilágra az ősz vége. (És a tavasz eleje is, de az már egy másik történet.)

Hogy ki mire használja ezt az időszakot, az változó – a kinti világ azonban elindít az emberben egy belső merengést, egy belső őszt.

A minap temetésen kellett részt vennem. A Házsongárd kápolnájának előterében állt a sok összegyűlt ember, hogy végső útjára kísérje az elhunytat és megadja számára a végtisztességet. Ahogy az a késő őszi temetéseken lenni szokott, az emberek a nagykabátjukba burkolózva álldogáltak, szemléltek, figyeltek, próbálták elkapni a lelkész beszédének kihangosítatlan foszlányait – néhány, a kegyelemhez közelebb vivő mondattöredéket.

// HIRDETÉS

A halál mellett közben zajlott az élet: a szemközti épületnél javítottak valamit, hegesztés zaja hallatszott, fúrásé, faragásé, ami időnként elnyomta a köztes lét bizonytalanságait, egy-egy idős ember sóhaját, vagy a felcsendülő zsoltár valamelyik sorát.

Amikor épp nem hallottam semmit – egyébként sok más embertársammal együtt –,

úgy tűnt, mintha ebben a zajban mindenki fundamentálisan egyedül maradt volna, sok kicsi élet-elem, de közösen, osztozva a gyászban.

Ki többé, ki kevésbé, de mind együtt. Hallgatás és éneklés, csend és harmónia egy olyan pillanatban, amikor a hozzátartozók érzelmei között csak a káosz és a kiszámíthatatlanság, az elmúlás rettenetes súlya lehetett. Egyedül érezni magunkat a sok ember között, beléjük kapaszkodni, hogy megtartsanak.

Aztán a következő pillanatban egyszerre szólalt meg zsoltár és a szomszédos hegesztés, s a magasztosság elkeveredett a hétköznapival. Olyan ez, mint amikor a gyászoló embernek valami oda nem illőt mondunk,

mert magunk sem tudunk mit kezdeni a saját érzéseinkkel, és saját meggyőződéseinket visszük színre.

Sokszor hisszük, hogy a másik fájdalma megoldható. A fájdalom viszont nem olyasmi, ami az (instant) megoldhatóság kategóriájába esik, mivel a fájdalom mindig helyet keres magának, és azt kéri, adjunk teret neki, hordozója – a gyászoló – pedig azt, hogy tartsuk meg őt, adjunk támaszt neki.

Csakhogy ez nem mindig könnyű. És bizony elbukhatunk, mert sokszor nem tudunk mit kezdeni a nehéz érzéseinkkel, és értetlenül állunk előttük, amikor az élet annak rendje és módja szerint próbára tesz. Az ilyen próbák lehetnek jó alkalmak arra, hogy magunkról és az érzelmi világunkról, a hozzáállásunkról tanuljunk valamit, s ne teljen el úgy az élet, hogy sosem tapasztaltuk meg, milyen a valódi együttérzés, a segítségnyújtás, valaminek a feldolgozása.

Kelet-Európában hajlamosak vagyunk mindent elfojtani, ami negatív, elhallgatni, amit ki kellene mondani, de kimondani azt, amit kétszer is meggondolhatnánk, kimondjuk-e.

A halál és a fájdalom jelenléte az elhunythoz legközelebb állókat kizsigereli, s ahogy egyre tágul az ismeretségi kör, úgy oszlik meg a gyászban való osztozás is, kinek több, kinek kevesebb. A fájdalom érzése viszont nem egy megoldandó probléma, hiszen teljesen normális dolog, az viszont már nem mindegy, hogyan viseljük el, vagy milyen segítséget adunk ebben másoknak.

A legfontosabb a jelenlét: érezze a gyászoló, hogy nincs egyedül. Talán ez mindennél fontosabb – társas lények vagyunk, kell a megtartó közeg, az összezárás, hogy a gyász elviselhető legyen, s Pilinszky János szavaival élve ne megoldandó problémának nézzük a dolgokat, hanem tragédiának, amelyhez irgalomra van szükség.

Természetesen egy haláleset kapcsán az érzéseken túlmenően érkezhetnek megoldandó problémák is, az viszont teljesen más. Őszinte részvétünk kinyilvánítását követően mi emberek azért hajlamosak vagyunk meggondolatlanul is fogalmazni – arra hivatkozunk egy ateistának, hogy az illetőt az Isten szólította magához, vagy az értelmetlen és tragikus hirtelenségű halál kapcsán azt mondjuk, ennek így kellett történnie, netán meg volt ez előre írva.

Néhány sztereotípia sem hiába honosodott meg a közbeszédben: például az, hogy az idő minden sebet begyógyít. Emögött az általánosítás mögött inkább az húzódik meg,

hogy az idő teltével elviselhetőbbé válik a hiányérzet,

bár vannak sebek, amelyek sajnos nem gyógyulnak be. Ezért nem biztos, hogy az idő önmagában elég – valaminek az elviseléséhez elkell a segítség, a jelenlét, a támogatás, s ha szükség van rá, a professzionális tanácsadás, lelkigondozás.

Egy gyászoló ember számára a szerette távozása nem mindig jelenti azt, hogy az illető „jobb helyre került”, vagy „jobb életre szenderült” – kontextustól, a szenvedés mennyiségétől is függ ez, és csak olyankor érdemes hasonlókra hivatkozni, ha azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a másik fél is hisz ebben (legyen az a megváltás ígérete, a túlvilági boldogság, vagy más transzcendens fogalom).

A megerősítésben talán az a legfontosabb szerintem, ha

figyelemmel követjük azt, mire van szüksége a gyászoló félnek ezekben a nehéz időkben,

és biztosítjuk felőle, hogy számíthat ránk. Sokszor pedig egy ölelés, őszinte tekintet többet ér minden szónál. S akkor nem nyomja el belül a hegesztés mindennapi zaja a zsoltár hangjának kegyelmét.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Itt a jövő: robotkutyák jelentek meg Erdély szívében. De mit csinálnak?

Sánta Miriám

Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?

Használati utasítás március 15-re

Szántai János

Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A marosvécsi kastély úrnőitől a maszkulin honleányokig

Sólyom István

A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.

Az ország, ahol a polgárok megbírságolása is kihívást jelent

Fall Sándor

Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.

A garázsok elbontásával lezárul egy korszak a város történetében (FOTÓKKAL)

Sánta Miriám

Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.

Így vált a reálpolitikus Mihály vajda a modern román nemzet legfőbb szimbólumává

Sólyom István

A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
És akkor a miniszter felvett egy maroknyi homokot és odadugta a lefagyott hivatalvezető orra alá
Főtér

És akkor a miniszter felvett egy maroknyi homokot és odadugta a lefagyott hivatalvezető orra alá

Ha csak egy rövid videót nézne meg arról, hogy miként működik az ország, és mekkora munka a megreformálása, akkor ez legyen az.

Megdöbbenést keltett Romániában, hogy a magyar aranytartalék megelőzte a románt
Krónika

Megdöbbenést keltett Romániában, hogy a magyar aranytartalék megelőzte a románt

Kiemelt figyelemmel reagált a román sajtó arra a hírre, hogy Magyarország aranykészletei immár nagyobbak, mint a Bukarest által felhalmozottak.

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?
Főtér

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

Megtalálták a két eltűnt kislányt
Székelyhon

Megtalálták a két eltűnt kislányt

Egy erdész talált rá hétfő délután arra a két kislányra, akik vasárnap tűntek el dicsőszentmártoni otthonukból.

Bárányból készült húsvéti fogások Erdélyben – Jánossy Alíz gasztronómiai szakíró tanácsaival és receptjeivel
Krónika

Bárányból készült húsvéti fogások Erdélyben – Jánossy Alíz gasztronómiai szakíró tanácsaival és receptjeivel

A bárányhúsból készült étkek sok erdélyi család húsvéti ünnepi menüsorozatának elmaradhatatlan alkotóelemei: ilyen a bárányfejleves, töltött bárány, vagy a belsőségekből készülő bárányfasírt.

Ahány város, annyi ár: ennyiért juthatnak hozzá a húsvéti bárányhúshoz Székelyföldön
Székelyhon

Ahány város, annyi ár: ennyiért juthatnak hozzá a húsvéti bárányhúshoz Székelyföldön

A vágott bárány átlagára 45 és 60 lej között mozog kilogrammonként Székelyföld piacain. Míg Gyergyószéken már 45 lejért is találni húst, Sepsiszentgyörgyön mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk a vásárlóknak a 60 lejes egységár miatt.

// még több főtér.ro
Használati utasítás március 15-re
2026. március 12., csütörtök

Használati utasítás március 15-re

Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.

Használati utasítás március 15-re
2026. március 12., csütörtök

Használati utasítás március 15-re

Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.

Különvélemény

Itt a jövő: robotkutyák jelentek meg Erdély szívében. De mit csinálnak?

Sánta Miriám

Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?

Használati utasítás március 15-re

Szántai János

Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A marosvécsi kastély úrnőitől a maszkulin honleányokig

Sólyom István

A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.

Az ország, ahol a polgárok megbírságolása is kihívást jelent

Fall Sándor

Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.

A garázsok elbontásával lezárul egy korszak a város történetében (FOTÓKKAL)

Sánta Miriám

Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.

Így vált a reálpolitikus Mihály vajda a modern román nemzet legfőbb szimbólumává

Sólyom István

A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.

// HIRDETÉS