Szántai JánosA férfi, aki láthatatlan lett
Mottó: Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan. Egy leány tanított erre engem. (Gárdonyi Géza, persze.)
Kinézett az ablakon. Pontban reggel nyolckor. Fél liter tiszta víz, húsz fekvőtámasz és fél óra szobabiciklizés után. A bizonyosság anyja a tapasztalás. Megvan ez a reggel is, nyugtázta elégedetten. Mindenek ellenére, és Istennek hála. Már, ha van. De mit lehet tudni: adjuk meg az ismeretlennek, ami az övé. Közben zuhany, kávé, cigaretta, napi sajtó.
A férfi végigélte az Iliászt. Az Odüsszeiát. A Dekameront, a Hamletet, a Don Quijotét, a Moby Dicket, az Ulyssest, a Zabhegyezőt, az Útont, az Amerikai psychót, az összes klasszikus és modern klasszikust. A saját kis transzszilván törfjén, persze.
Utat vágott a vadkelet nadrágszíj-parcellányi prérijén, legyőzte az előtte buckásodó akadályokat, tiszteletre méltó kakas lett Tündérország egyik szemétdombján.
Vagy, pátosszal élve – mert a pátosz egy bizonyos életkor után (amint egy Cicero-fejű kocsmatöltelék szokta mondogatni, míg élt) már nem galambszar a frakkon, inkább patina a bronzszobor vállán: ő, ki még megvan, őrzőn, pámpám, őrző, vigyázkodik a strázsán.
Nem árva, ugyanis. Egyáltalán. Feleséget, gyerekeket, házat, autót, karriert tett le az asztalra. Többször is. Ennyi obulus egy kisebb falu teljes lakosságának elég lett volna, hogy Khárón gond nélkül felvegye őket a gőzösre. Gyarapította az erdélyi jószágot. Adakozott az egyháznak. Az iskolának. A szabad sajtónak. A természetvédőknek. Volt véleménye, határozottan ki is fejtette, ha úgy hozta a szükség. Politikailag nem volt elkötelezett. Persze tudta, hogy ez is politika. És jó arcot vágott hozzá.
Igaz, nem kellett erőlködnie. Jó arca volt. Az alakja sem volt éppen utolsó.
Kicsit húsos, olyan vérbeli, vérbő magyar hímalak.
Alig vastag nyak, alig csüngő has, alig petyhüdt izmok, alig megereszkedett bőr. Ha végigment az utcán, a nők titokban végigmérték. A kávéházi estéken jól látta, amint összebúgnak az altok a háta mögött. Nem repült rájuk. Nem volt rá szüksége. Ha úgy érezte, érdemes kicsit befolyásolni a sorsot, egyszerűen rámosolygott a kiválasztottra. A legősibb, legemberibb mágikus gesztussal. Aztán vagy működött a delejezés, vagy nem. Többnyire igen. Olyankor figyelmesen hallgatta a nő szavait, egy-egy mozdulatával biztosította partnerét, hogy ott, abban a pillanatban egy kivételével minden nőnemű személy meghalt ezen a glóbuszon. Ha pedig történetesen nem sikerült az akció, hátradőlt és rendelt még egy pohár viszkit. Negyven felett a valóságnak nem észszerű fittyet hányni.
Aztán, ahogy a pontban reggel nyolckor nyugtázott reggelek kazla óhatatlanul tovább nőtt, valami megváltozott. Mint amikor az ember hazamegy, és meglepve tapasztalja, hogy a takarítónő mindent a helyére tett ugyan, de a tárgyak egyensúlya valahogy elbillent. Amíg a láthatatlan szál, amely a még forró motorházzal összekapcsolta, nem szakadt el, miután kiszállt autójából, továbbra is érezte a bőre alá fúródó női tekintetek titkos nyilait. Ám a sarok mögött elpattant a húr, és
a gyönyörű arcok más motorizált hímtestek felé fordultak.
A kávéházi estéken már nem volt elég az a bizonyos mosoly. Gyúrni kellett, hogy egyáltalán létrejöhessen a mágikus tér, ahol a rituálék kibontakozhatnak. És ez egyre több meghívásba, viszkibe, borba, furcsa nevű, színű, illatú, ízű millenniális koktélba került. Persze, továbbra is figyeltek a férfira: az obulusok ott hevertek az asztalon. De a figyelemnek hirtelen ára lett. Eleinte kisebb, idővel egyre nagyobb. És amikor beleunt a fizetős valóságshow mindig másképp ismétlődő epizódjaiba, egy langyos tavaszi estén arra lett figyelmes, hogy eltűnt. A jó arc mögött rejtőzködő önmaga előjött ugyan, ám épp nem azt a végkifejletet eredményezte, amire várt volna. A megmutatkozás paradox módon Griffin úr sorsára juttatta. Ja, majd elfeledtem: a férfi A láthatatlan embert is megélte.
Ott ül a férfi a mindenesti kávéházban. Csörgeti az obulusait. A lokál vendégei időnként szelfit készítenek a hely szellemével.
Egy szegény kis adófizető panaszai
Szántai János
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
Varga László Edgár
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté
Sánta Miriám
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról
Fall Sándor
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Távirányítós pumpával lopta a kamionból a gázolajat egy román és egy moldovai sofőr Franciaországban – hírmix
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Magyar vezetője lett az országos restitúciós hatóságnak
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
A fegyveres erők főparancsnoka és a védelmi miniszter mást mond oroszdrón-ügyben…
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Idétlenkedő csíkszeredai tanácsosok
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Kommunista időkben elrejtett iratokra bukkantak a recsenyédi unitárius templomban
A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.
Pincében lőtték ki a garázdálkodó medvét
Naponta többször is megjelent egy három-négy éves medve a sikaszói nyaralók és házak között, ráadásul többször betört az udvarokra és épületekbe, hűtőt és kerítéseket rongálva meg. Végül kedden délután lőtték ki, amikor egy épület pincéjében volt.
A romániai politika útja a spektákulumtól a harctérig
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
A romániai politika útja a spektákulumtól a harctérig
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Hiphop-show egy smekkerklubban, avagy a higienizált borzongásturizmus
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Hiphop-show egy smekkerklubban, avagy a higienizált borzongásturizmus
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Hogyan vált egy narratívaháború célpontjává az örökösen félkész ratosnyai vízerőmű?
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Hogyan vált egy narratívaháború célpontjává az örökösen félkész ratosnyai vízerőmű?
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Most már ne csodálkozzunk, ha valaki baltát ragad, mert jön a medve
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Most már ne csodálkozzunk, ha valaki baltát ragad, mert jön a medve
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Egy szegény kis adófizető panaszai
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Egy szegény kis adófizető panaszai
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Így élünk mi: virtuális gyalázkodásaink, a véleménydemokrácia és a populizmus
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Így élünk mi: virtuális gyalázkodásaink, a véleménydemokrácia és a populizmus
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Egészen eddig fel sem nagyon tűnt, hogy mi a boldog békeidőkben élünk. Egészen eddig…
Az illetékesek behívták a Fehér és Hunyad megyei tartalékos katonákat egy egynapos gyakorlatra. A részvétel kötelező.
Egészen eddig fel sem nagyon tűnt, hogy mi a boldog békeidőkben élünk. Egészen eddig…
Az illetékesek behívták a Fehér és Hunyad megyei tartalékos katonákat egy egynapos gyakorlatra. A részvétel kötelező.
Egy szegény kis adófizető panaszai
Szántai János
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
Varga László Edgár
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté
Sánta Miriám
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról
Fall Sándor
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
