Toró: nem harcolok Szilágyi Zsolttal az EMNP-elnökségért

Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke – aki Szilágyi Zsolt alelnökkel együtt decemberben benyújtotta lemondását –  azt mondta egy kolozsvári sajtóbeszélgetésen, hogy Szilágyi Zsolt a legalkalmasabb arra, hogy átvegye a pártelnöki stafétát.

Az EMNP szombaton, Marosvásárhelyen megrendezésre kerülő országos küldöttgyűlésén öt jelölt – köztük Toró és Szilágyi – közül választják meg a párt új elnökét.

Toró reméli, hogy

Szilágyi Zsolt „igent mond és elvállalja a tisztséget”.

„Őt támogatom, mivel maximálisan megbízom benne, huszonöt éven át nagyon sok munkát végeztünk közösen, és ő az, akinek az integratív személyisége konszenzust teremthet a pártban” – fogalmazott.

Szilágyi azért is a legalkalmasabb a pártelnökségre, mivel brüsszeli munkája miatt őt nem érintette annyira az az erodálódási folyamat, amely a pártot és tisztségviselőit természetszerűen érte a napi politikában.

„Nem akarok visszavonulni,

úgy gondolom, hogy a munkámra szükség van a Néppártban, nem első számú szereplőként, hanem valamilyen oldalirányban, nyilván Szilágyi Zsolt mellett” – mondta Toró.

Toró értékelte az elmúlt három évet, amíg a párt elnöke volt. Pozitívumként értékelte, hogy az EMNP egyáltalán létrejött, és kettős ellenszélben (az RMDSZ és az MPP ellenfeleként) részt vett három választáson. Szintén a mérleg pozitív oldalán említette az Erdélyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Székely Nemzeti Tanáccsal kialakított partnerséget, illetve a Fidesszel közös stratégiai partnerséget, amelyet a

„néha nem feszültségmentes viszony ellenére sikerült stabilizálni”.

A kudarcok között említette, hogy az elmúlt három évben az EMNP-nek nem sikerült a tervezett ütemben növekednie, nem sikerült eléggé beágyazódnia az erdélyi magyar társadalomba, és a kompetenciadeficit is érezhetően befolyásolta a szakpolitikai munkát. Szintén kudarc – mondta Toró –, hogy nem sikerült egyesíteni az erdélyi autonómiapárti tábort, és nem sikerült kellő mértékben megértetni a kárpát-medencei magyar nemzetpolitikával, hogy mi az EMNP tétje: egy olyan politikai erő stabilizálása, amely minimálisan függ a bukaresti nemzetállami törekvésektől.

A legnagyobb űr az – mondta Toró –, hogy

nem sikerült egy nagy kollektív sikerélményt felmutatni,

végül is ez vezetett az ő és a Szilágyi Zsolt lemondásához.

„A lemondás üzenet volt egyrészt kifelé, a közösség, a társadalom, a nemzetpolitika irányába: nem értük el a kitűzött eredményt, ezért pedig a vezért terheli a felelősség. Másrészt üzenet befelé, a tagságnak, szimpatizánsoknak: nincs minden rendben, több munka kell.

Az eddigi mentalitással nem lehet folytatni,

ezért a Néppártban változtatni kell, a megújulást kell indukálni” – mondta Toró.

Utólag visszagondolva a lemondás nem volt a legszerencsésebb lépés – értékelte Toró T. Tibor –, mivel nem sikerült az alulról felfelé történő megújulást beindítani a pártban. A helyi vezetők nem értették meg a lépést, sokan úgy értelmezték, hogy a kapitány elhagyja a hajót, és többen a saját mulasztásaikat próbálták az elnökre kivetíteni.

„A párton belüli reakciók nyomán arra a következtetésre jutottunk, hogy érdemes megfordítani a folyamatot,

az országos vezetőség megújulásával

kell helyi szinten katalizálni a folyamatot” – fogalmazott.

Toró szerint a 2016-os parlamenti választáson az EMNP akkor lehet sikeres, ha a Magyar Polgári Párttal közösen sikerül kialakítani egy politikai pólust, amely ellensúlyozhatja az RMDSZ erejét.