Raed Arafat hadat üzent az online közösségi hálózatoknak…

A hazai közegészségügy egyik központi (és mindent összevetve igen sikeres) figurája azokból a súlyos esetekből indul ki Facebook-bejegyzésében, melyek az utóbbi időben megrázták a hazai közvéleményt és amelyeknek főszereplői gyermekek és kamaszok voltak (lásd itt meg itt).

Arafat úr felvetése egész konkrétan az, hogy itt az idő, lépni kell, Romániának követnie kell azon országok példáját, amelyek már korlátozták vagy korlátozni készülnek a gyermekek és kamaszok hozzáférését az online közösségi hálózatokhoz.

Arafat szerint Franciaország, Ausztrália, az Egyesült Királyság vagy Norvégia már akként kezeli a közösségi hálózatok és a kiskorúak viszonyának kérdését, amiről az valójában szól. Vagyis nem ideológiai, hanem közegészségügyi, illetve gyermek- és ifjúságvédelmi ügyként.

Magyarán: nem cenzúra ez, hanem a gyermekek és kamaszok mentális egészségének védelme. Nem engedjük gyermekeinknek, hogy dohányozzanak, alkoholt fogyasszanak, szerencsejátékokat játsszanak, felnőttfilmeket nézzenek. Ha ez így van, akkor szembe kell néznünk egy másik kényelmetlen igazsággal is: az online közösségi hálózatok nagy fokú kockázatot jelentenek a gyermekek és kamaszok számára.

A közösségi hálózatok komplex módon manipulálják a felhasználókat, ugyanakkor televényei az online zaklatásnak, megbélyegzésnek, megalázásnak, a toxikus minősítgetésnek és hamis elfogadottságnak, továbbá a folyamatos társadalmi nyomás színterei.

Az eredmény pedig igen sok, túl sok esetben: szorongás, depresszió, elszigetelődés, alvászavarok, teljesítménycsökkenés, érzelmi fejlődészavarok.

A mai globális platformok és érdekek világában pedig már nem elég azt mondani, hogy a szülőké a felelősség. Nem csak az övéké. Egy rendszerszintű kockázatra közpolitikákkal is kell válaszolni. Itt az ideje tehát, hogy a román parlament vállalja a felelősséget és kezdeményezzen egy tiszta törvényi keretet, amely korlátozza a gyermekek és kamaszok hozzáférését az online közösségi hálózatokhoz, 15–16 éves korig.

Uff, ebben egyetértünk, Arafat úr!

Nem vicc, tényleg! Tudják, az van, hogy az olyan magas rangú köztisztviselők, mint például az államelnök, évente be kell számoljanak arról, milyen ajándékokat kapnak, miközben ide-oda röpködnek a világban, hivatali kötelezettségeiknek eleget téve.

Nem más a helyzet a posztkommunista Románia legbumfordibb államelnöke, Nicușor Dan esetében sem. Szépen össze kellett írnia (na jó, íratnia) egy listát arról, hogy hivatalba lépése (2025. május) óta milyen ajándékokat kapott. Hogy aztán ne legyen vita belőle, ugye.

És ezen a listán szerepel az a bizonyos zöld Seroussi nyakkendő, amit a jó elnök a iași orvosi és gyógyszerészeti egyetemtől kapott. De van ott más is. A legdrágább ajándékot az angol királyi pártól kapra Dan úr: egy méregdrága rámában elhelyezett, dedikált fotóról van szó, amely őfelsége III. Károly királyt és nejét, Camilla királynét ábrázolja. A kép becsült ára 3400 euró.

Ja, a listán minden ajándéknak ott áll a becsült ára is. Tiszta szerencse, hogy nem az ajándékozókat kötelezik, hogy rajta hagyják az árcímkét az ajándékokon. Az ajándékok nagy részének értéke 1000 euró alatt van. Akad öt euróra becsült ajándék is. (Ilyet önök vagy az ügyeletes szerkesztő is adhatna az elnök úrnak.)

Mi van még? Festmények (ezek az öt eurósok), egy porcelán teakészlet (darabjaira piros és zöld rénszarvasok vannak festve), még egy porcelán teakészlet (nem vall túl sok ajándékozói fantáziára a sok teakészlet), aztán van egy háromszögű nemzeti zászló (valamilyen katonai repülős bevetés emlékére kapta Dan úr) és különböző vallási kegytárgyak.

Hogy mennyit ér az egész ajándékbagázs? A becsült összérték 9862 euró. Hogy ez sok vagy kevés a 2025-ös (nem teljes) évre, döntse el ki-ki gusztusa szerint.

Van egy olyan község a Bánságban, hogy Temesfő. Nem túl nagy (sőt, egyes források szerint a mioritikus haza legkisebb községe), a 2021-es népszámlálás adatai szerint 166 lélek lakja. A hozzá tartozó Gărâna falu arról híres, hogy évente rangos nemzetközi jazzfesztivált szerveznek ott.

Nos, az újabb hírek szerint másról is híres. Nevezetesen arról, hogy a község PSD-s polgármestere helikopteren jár munkába. Hát de mi ezzel a baj? Ha futja a jóembernek helikopterre, megszerezte a jogsit, menjen helikopterrel. Nem? Románia demokratikus jogállam.

Igen ám, de van egy kis baj. És nem is azzal, hogy a derék polgi helikopter-légcsavaron röppen be Temesvárra, Karánsebesre, Resicára, Nagyváradra vagy akár ki, külföldre. Azzal sincs baj, hogy egy Robinson R44 Raven II márkájú helikopter 800 000 dollárba kerül a hírek szerint. A polgi családja ugyanis a Bánság egyik legnagyobb felvágottüzemét viszi, maga a polgi pedig igazgatója is volt a vállalatnak. Szóval pénz, az van.

Azzal van baj, hogy a derék polgármester haza is helikopterrel repül. És a saját udvarára száll le. Na, ezzel komoly baj van. Mert a román törvények szerint a mioritikus hazában nem lehet akárhol landolni. Ráadul külön engedélyek szükségesek egy-egy heliport megépítéséhez, amelynek szintén szabványok szerint kell megépülnie. Ehhez képest a polgi udvarán csak fű nő, meg gaz.

Más baj is van azért ezzel a helikopteres urizálással. Temesfőre igen jellemző, hogy választási években váratlanul megugrik a község lélekszáma. Például 166-ról váratlanul 339-re ugrott a helyi lakosok száma, és láss csudát, pont a 2024-es választási évben. A 339 szavazópolgár közül pedig 191 a drága jó repülő polgira szavazott.

Hogy lehetséges ez? Egyszerű. Ideiglenes letelepedést kérnek a deszantosok, aztán a választási pótlistákon szavaznak. A helyiek szerint olyan lakás is van, ahol harmincan „laktak”. A szavazás lejárta után pedig eltűntek, mint a kámfor.

A legnagyobb baj azonban mégsem ez. Hanem az, hogy a faluban nincs víz, se csatornázás. Csak papíron. A nagy projektek valahol elsikkadtak. És hiába jelezték többen is az illetékes hatóságoknál, hogy itt valamit tenni kellene. Úgy tűnik, 166 lélek nem elég sok ahhoz, hogy a központi illetékesek a kisujjukat megmozgassák.

Szép az élet, nem?