Oszlopos adópolitika

Újabb populista gazdasági intézkedéssel próbálta megszerezni a választók jóindulatát a Ponta-kormány néhány nappal az Európai Parlamenti választások előtt. A kabinet múlt kedden összesen mintegy kilencven különféle adó és illeték eltörléséről, illetve összevonásáról döntött, a polgárok életének megkönnyítését és a bürokrácia enyhítését célzó eszközként adva el a lépést.

Mindez elviekben jól hangzik, az intézkedések ráadásul évi alig 780 ezer lejes bevételkiesést jelentenek az államkasszának, de a pénzügyi tárca becslése szerint ez is megtérül a velük kapcsolatos ügyintézés megszűnése vagy egyszerűsödése által.

Csakhogy arról már mélyen hallgatott a kormányzati propaganda, hogy ugyanezen az ülésen elfogadták egy másik, még decemberben elfogadott rendelet alkalmazási módszertanát, ez pedig súlyos terheket ró mind a gazdasági szereplőkre, mind pedig az egyszerű, adófizető polgárokra.

A Ponta-kabinet decemberben úgy döntött, hogy valamennyi építményre kiszélesíti az adófizetési kötelezettséget. Az illeték az építmény értékének 1,5 százaléka lenne éves szinten.
Olyan építményekről van szó egyebek mellett, mint a villanyárammal történő ellátáshoz szükséges valamennyi létesítmény, a transzformátorházakat és az oszlopokat is beleértve, de ott találjuk a gátakat, a fúrótornyokat, az áru mozgatásához szükséges rámpákat, a kéményeket és hűtőtornyokat, és adót kell fizetni ezentúl a jogi személyek tulajdonában levő medencék, halastavak után is. Nem képez kivételt ugyanakkor ezentúl a vasúti, illetve a közúti infrastruktúra sem.

A kormány múlt keddi döntése értelmében a vállalkozóknak az első összegeket május 25-éig kellett befizetniük az államkasszába, a második és egyben utolsó részlet kifizetését szeptember 25-éig kell megejteniük.

Az intézkedés egyetlen pozitívuma, hogy elvileg nem az egyszerű polgárokat érinti, hanem a cégeken próbál több pénzt bevasalni, hiszen a gazdasági válságból való kilábalás terheit a vállalkozásoknak is viselniük kell. Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy az új adónemet a vállalkozások nem hárítják át, azaz nem építik bele szolgáltatásaik, illegve termékeik árába. Az új, meglehetősen meggondolatlanul kivetett adó ugyanis jókora érvágást jelent a cégek számára, amelyek a munkahelyteremtést szolgáló fejlesztések helyett most az újonnan kitalált sarcot kénytelenek kifizetni. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy egyes önkormányzatok már azzal fenyegetőznek: bezárják az általuk üzemeltetett, hatalmas befektetéssel felépített, és jelentős erőfeszítéssel cégekkel feltöltött ipari parkokat, hiszen az újabb adónem nem csupán az új befektetőket riasztja el, de az eddigieket is távozásra, illetve fejlesztéseik elhalasztására, vagy lemondására sarkallja. (Krónika)

Ez még akkor is megfontolandó, ha a legvehemensebben tiltakozó polgármester történetesen ellenzéki, hiszen a többi illetékes, valamint az üzletemberek és a gazdasági szakemberek jelentős része is meggondolatlannak és károsnak tartja a kormány intézkedését.

Beszédes, hogy csupán néhány órával a kormányülést követően maga a miniszterelnök egyik gazdasági tanácsosa, Dragoş Andrei is bírálta az intézkedést. Andrei szerint a kormány nem készítette elő megfelelőképpen az intézkedést, továbbá egyeztetni kellett volna az üzleti szférával is. A tanácsos negatív példaként a cernavodai atomerőművet hozta fel, mondván, ha a reaktorokra is érvényes lesz a nem ingatlanjellegű építményekre is kiterjesztett adózás, akkor mindennek vége, a Nuclearelectrica vállalat nagy bajba kerül. Dragoş Andrei ezekre a dolgokra pedig még aznap fel is hívta a kormányfő és Ioana Petrescu pénzügyminiszter figyelmét, és abban maradtak, kiskapukat kell keresni a gondok elkerülése érdekében. Szavai szerint hamarosan újabb kormányrendelet várható tehát a témában. (foter.ro)

A legutóbbi gazdasági intézkedések azt sugallják: a kormánynak továbbra sincs világos képe arról, milyen irányban, és milyen eszközökkel lendítheti fel az ország gazdaságát. A gazdasági mutatók ugyan jelenleg a kormányintézkedésektől független, konjunkturális okok miatt növekednek, azonban az „oszlopadó” kivetése, és a körülötte kialakult hercehurca is azt mutatja: a kabinetnek az ad-hoc jellegű, az államkasszában tátongó rések azonnali betömését szolgáló intézkedések, újabb adónemek kitalálásán túl nemigen van ötlete arra vonatkozóan, milyen, stabil, fenntartható növekedést generáló, kiszámítható intézkedéseket kellene meghoznia.