Milyen esélye lehet egy bizalmatlansági indítványnak?

Az aktuális kormány politikájával szemben érdemi alternatíva híján levő ellenzék jellegzetes fegyveréhez folyamodott a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) összefogása nyomán létrejött kjobbközép Keresztény-Liberális Szövetség (ACL), amikor úgy döntött, bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormány ellen az új parlamenti ülésszakban. (Krónika)

Romániában viszonylag egyszerű bizalmatlansági indítványt benyújtani, a procedúra nem ismeri a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét, tehát a kormánybuktató erőknek nem kell új miniszterelnököt megnevezniük az indítványban. Az indítványt a törvényhozás többségének el kell fogadnia, és amennyiben ez megtörténik, új kormányfőt kell kinevezni.

A rendszerváltás óta számos alkalommal nyújtott be az ellenzék bizalmatlansági indítványt, de mindössze kétszer volt sikeres: 2009-ben a kisebbségi, demokrata-liberális Boc-kormányt buktatták meg, 2012-ben pedig a demokrata-liberálisok és az RMDSZ alkotta Ungureanu-kabinetet.

Az előbbi esetben a siker kulcsa az volt, hogy a kormány nem rendelkezett parlamenti többséggel, a másodikban pedig az, hogy az ellenzék magyarellenes éllel – a MOGYE magyar főtanszékeinek létrehozása miatt – szándékozott kormányt buktatni, ezért a nacionalista kormánypárti honatyák is támogatták azt.

Egyébként azonban a bizalmatlansági indítványok kudarcra voltak ítélve, és rendszerint csupán azt szolgálták, hogy az egyébként meglehetősen szürke ellenzék a szokásosnál nagyobb médianyilvánosságot kapjon.

Jelen állás szerint ezt a célt szolgálná az ACL indítványa is, nem véletlen, hogy csupán két hónappal a novemberi államfőválasztás előtt jelentették be a tervet. Az indítvány ugyanis jó kampányeszköz lehet, annak bemutatása és vitája során a média figyelme nagyobb mértékben irányul az ellenzékre, amely ezáltal legalább részben ledolgozhatja a kormánnyal szemben a propaganda terén meglevő hátrányát, amely abból adódik, hogy a kormányoldal különböző kormányzati intézkedésekkel – például járulék- vagy adócsökkentésekkel, adóamnesztiával – is kampányolhat.

A jelenlegi erőviszonyok ismeretében a bizalmatlansági indítvány elvileg kudarcra van ítélve. A Szociáldemokrata Párt – amely az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) párttal és a Konzervatív Párttal (PC) alkot szövetséget, az RMDSZ-szel közösen stabil parlamenti többséggel rendelkezik, ráadásul „tartaléknak” ott vannak azok a liberális honatyák, akik a PNL-ből kilépett egykori pártelnök-kormányfő, Călin Popescu-Tăriceanu új pártját, a PSD-vel való szövetség újraélesztését szorgalmazó Reform-Liberális Pártot (PRL) támogatják.
Az ő támogatásukkal a kormányoldal simán átvészelheti a bizalmi szavazást.

A kormány biztonsága csak akkor van veszélyben, ha bizonyos tényezők folytán, külső vagy belső konfliktusok mentén csökken a belső kohéziója.

Ilyen külső ok lehet a helyi választott elöljárók pártváltását 45 napra büntetlenné tevő sürgősségi kormányrendelet elfogadása, amely kapcsán az RMDSZ már jelezte: nem ért vele egyet, és nem fogja megszavazni a parlamentben. A rendelet ellen szórványos utcai tiltakozás kezdődött, ugyanakkor egyelőre kétségesnek tűnik, hogy ez az ügy verhet végleg éket a koalíciós partnerek közé.

Van azonban egy másik, belső konfliktus, amely a magyar jogkövetelések miatt feszül a koalíciós pártok között. A PSD eddig sem a MOGYE és a kisebbségi nemzeti jelképek ügyét nem rendezte, sem a magyar nyelv hivatalos használatát nem mozdította elő. A párt ügyvezető elnöke, Liviu Dragnea pedig durva kirohanást intézett a magyar autonómiatörekvések ellen, amikor leszögezte: a PSD ellenzi azokat, és ebben a kérdésben nem lehet kompromisszum a két párt között. Az RMDSZ viszont ígérete szerint hamarosan nyilvánosságra hozza a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét.

Az egyik kérdés az, hogy az RMDSZ képes lesz-e zsarolási potenciálját növelni abban az esetben, ha valóban benyújtják a bizalmatlansági indítványt. Azt mondhatja ugyanis koalíciós partnerének, hogy amennyiben nem történik érdemi előrelépés a koalíciós megállapodásban rögzített kisebbségi kérdésekben, fontolóra veszi az indítvány támogatását.

A másik kérdés az, hogy ebben az esetben valóban képes lehet-e a PSD az RMDSZ nélkül is biztosítani a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget.