Hogy néznek ki a kolozsvári történelmi városközpont megújuló utcái ezen a tavaszelőn? (FOTÓK)

Számtalan hír, véleményanyag született a kincses város történelmi központjának „arcfelvarrásáról” az elmúlt hónapokban, amióta elkezdődtek a munkálatok a kijelölt utcákban. A panaszoktól, kritikáktól, sőt, (szobor)botrányoktól sem mentes munka halad a maga medrében. Az amúgy sem zökkenőmentes központi közlekedés még nehezebbé vált: a tülekedő autókon kívül egy ideje már a gyalogos közlekedést is a munkagépek, építőanyag- és sitthalmok, esős időben tócsák, sárvermek közti lavírozás jellemzi. De közben ott bujkálhat a fejekben a gondolat, a remény, hogy ennek egyszer vége lesz. És akkor, na majd akkor hej, de szép, de új, de használható, de csinos, de fejek-fölött-függő-drótmentes lesz itt minden. Addig azonban még várni kell. Hogy mennyit? Ilyen válaszokat kaptunk az utcákon dolgozó munkásoktól, mérnököktől: az idén, a határidőn belül, hamarosan. Persze, a jövőt nem látjuk, fotókat se készíthetünk róla. Viszont a dolgok jelenlegi állásáról igen. Bejártuk hát a helyszíneket és megnéztük, mi a helyzet.   Mielőtt rákanyarodnánk az érintett utcákra, ajánlunk egy kis kvízt. A fenti képen azon központi utcák magyar nevét „rejtettük el”, ahol munka folyt (értsd, azz útburkolat már a helyére került) vagy folyik. A kis képek alapján rá lehet jönni, mely utcákról van szó. A szövegben, lejjebb persze szerepelnek a nevek, megoldásként. Jó kvízezést. És akkor most menjünk ki az utcákra.   Kezdjük egy forgalmas utcával. Jelen pillanatban az Egyetem (Universității) utca teljes hosszában építőtelep, a jobb oldalon, ha a Főtér felé indulunk a Petőfi (Avram Iancu) utca irányából. Ennek az volt az egyenes következménye, hogy (átmenetileg) irdatlan dugók alakultak ki a Főtér irányába. Persze, megint azt lehet mondani, megéri, hiszen többek között visszakerül a régi helyére a Szentpéteri templom mögé száműzött Mária-oszlop. És igaz, hogy még hátra van az utca másik oldala, na de akkor már kész lesz az egyik. A gyalogos közlekedés zavartalanabb az Egyetem utcán, hiszen a New York szálló felőli oldal még járható. Aki viszont a szemközti boltok valamelyikébe akar bemenni, csak óvatosan.   Következő állomás: a Bolyai utca. Itt régebb az volt a szokás, hogy a járókelők a falhoz lapulva, egymásnak előzékenyen (vagy morogva) utat engedve osontak a fal melletti keskeny járdaszakaszon. Ezek az idők elmúltak, most ilyen az utcakép. A Deák Ferenc (Eroilor) és a Bolyai urca sarkán álló egyik sarokház megroggyant a munkálatok során, ezért ki kellett támasztani, ott általában van egy kis udvariaskodás a szűkület okán, a zsúfoltabb napszakokban, amúgy viszont minden rendben, amennyire lehet. Amikor esik az eső, kissé tocsogóssá válik a járás, érdemes kerülni egyet a főtér felé, de sokaknak (nekem is) általában csak akkor jut eszükbe az alternatív útvonal, amikor már benne járnak térdig.   A Bolyai utcát keresztező Szentegyház (Iuliu Maniu) utcában ez a kép fogad: a két végét kivéve teljes hosszában zajlik az átalakítás. Korábban az utca főtérre néző első részét (Tükör utcának nevezi a nép, mivel a szemben álló épületek egymás tükörképei) még használhatták parkolásra, akik használhatták, újabban akadályok vannak az utca főtéri torkolatánál. Próbaképp végigmentünk a Szentegyház utcán: nem lehetetlen, bár a munkagépek itt-ott falhoz szorítják az embert.   Na de az ember kedves dolgokkal, illetve potenciálisan hasznos információkkal is találkozhat közben. Ilyen kedves dolog volt a rumli kellős közepén sztoikus türelemmel ücsörgő macsek. Melyhez hasonló sztoikus türelmet ajánlunk minden polgárnak, aki a megújuló utcák lakója. A hasznos információ pedig az, hogy azok az autósok, akik nem tudják járművüket a házuk udvarán parkolni (és nem is viszik el jó messzire a központtól), ilyeneket csinálnak: odaírják szépen, hogy ők Szentegyház utcai lakók és leparkolnak a szomszéd utcában, ahol lehet.   Innen egy jó ugrás a Bethlen (Baba Novac) utca felásott szakasza, a Király (I. C. Brătianu) és Petőfi utca közti szakaszon. Egyébként ez az utca a graffitisek központi paradicsoma. A falak úgy tele vannak firkákkal, mintha valakiket külön ezért fizetne a város. Pedig nem fizeti őket a város. A lakók fognak fizetni, amikor felújíttatják velük a homlokzatokat. Aztán minden szép lesz, míg jön a következő graffitihullám. Az utca amúgy aránylag kényelmesen bejárható, szalagkorlátok is vannak, biztonsági okokból.   És akkor rá is térhetünk minden kolozsvári utcák koronázatlan királyára (vagy királynőjére, ahogy tetszik), a Farkas (Mihail Kogălniceanu) utcára. Ha a várfal (meg a Szabók bástyája) felől indulunk mondjuk, a Báthory Líceum felé, akár tapsolhatunk is, mert a református templomig szinte mindenütt ott virítanak az új burkolatként elképzelt járólapok, illetve... jobb híján nevezzük őket szalmakrumpli-köveknek, az alakjuk okán. Tehát itt már nincs sárdagasztás, ha erre jár az ember. A félreértések elkerülése végett: mikor ideértünk, épp delet ütött a toronyóra, elkezdődött az ebédszünet. Tehát a munkások nem lazsálnak, ebédjüket költik elfele épp.   A református templom előtti tér, amelyet egy ideje Kálvin János (Piațeta Jean Calvin) térnek nevezünk, közepén a Szent György szoborral, ahogy mondani szokás, munkában van (lásd a vezető képet). Ha azonban, az irányt tartva, jobbra nézünk, megcsodálhatjuk az egyik utcát, ahol a munka dandárja már átvonult. Ez a Sámi László (Gaál Gábor) utca, a végén az Apáczai Csere János líceummal.   Ha továbbmegyünk, el a Református Kollégium mellett, ahonnan eltűnt a központi zöldsáv meg Emil Racoviță szobra (de nyugalom, visszarakják, legalábbis most épp arról van szó), elérünk a következő kereszteződésig. Balra a Kovács Dezső utca köti össze a Farkast a Petőfi utcával, de ezen az utcán még el se kezdtek dolgozni. Korábban raktár meg háttérország volt az építők és munkások számára, mostanában afféle bejáratként működik. (Vagy működött, mert egy Farkas utcai lakó nyílt levelet intézett Emil Boc polgármesterhez az ügyben, hogy az építő cégek épp lazán lezártak minden bejáratot, tehát a Farkas utcai autós lakosok akkor se tudnak bejönni, ha egyébként az udvaron parkolnának. Szóval vannak még hibák.) Ha jobbra nézünk, a Minorita (Hermann Oberth) utca tárul elénk: a Király utcáig szépen lepadolták, a Deák Ferenc utca fele néző szakasz viszont... már sokkal jobb állapotban van, mint korábban. Szóval megy, mendegél a munka.   No de menjünk tovább. A kolzosvári filharmóniának otthont adó Bauhaus-épületig (és tovább, szinte a Farkas utca végéig) már kényelmes járás esik az új burkolaton. Ha az ember jobbra néz, a Színház (Emmanuel de Martonne) utcában zavartalanul zajlik a járás-kelés, itt is végeztek a munka nagyjával. Az Erdélyi Iskola szoborcsoportja éppen leszállt a magas lóról talapzatról, ennek kapcsán robbant ki a nagy szoborbotrány, amelyről itt meg itt olvashatók véleményanyagaink. A legújabb fejlemény az, hogy a városbíró elrendelte a talapzat visszavarázslását a szobor alá. Amelyhez, ugye, adott esetben fel kell szedni a burkolatot stb.   És ezzel bezárul a kör. Ha az ember elindul a Farkas utca eleje felé, elhalad a Báthory líceum és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem központi épülete között és belép az Egyetem utcai építőtelepre, ahol serényen dolgoznak az illetékesek.   Hát így állunk a központi utcákkal ezen a kikeleten. Reméljük, hogy a tavasz nem csak a természetben rejlő erőket ébreszti fel, de a munka ritmusán is pezsdít egyet. A fenti csendéletet azért mutatjuk, mert jelenleg ilyen „növényzet” tarkítja a megújuló utcákat. Bízunk benne, hogy a munka végén nem csak az utcákon levő (meghagyott és újonnan telepített) fák virítanak majd ragyogó zöld lombdíszben, hanem változatos és ízléses zöldkreációk is ellepik majd a tereket. Fotók: Szántai János.