Határon túli voksmérleg

Bizonyos szempontból meglepő, más szempontból várható eredményt hozott az, ahogyan a magyarországi országgyűlési választásokon először szavazó határon túliak voksoltak a vasárnapi megmérettetésen.

Az várható volt, hogy jelentős többségük a jobboldalra, ezen belül is a Fideszre szavaz, a kormánypártra adott voksok aránya ugyanakkor talán még a legoptimistább Fidesz-vezetők várakozásait is meghaladta, hiszen a levélben leadott külhoni szavazatok több mint 95 százaléka érkezett a pártra.

Ennek oka egyfelől az, hogy a Fidesz volt az a párt, amely az elmúlt évtizedekben a leghangsúlyosabban tartotta napirenden a határon túli magyarok ügyét, és első kormányzása alatt a – sokak által kevésnek tartott – kedvezménytörvénnyel, majd második regnálása idején a könnyített honosítással kötötte szorosabbra a kapcsolatot az elszakított nemzetrészekkel.

A mostani választásokon ennek folyományaként minden bizonnyal jelentős többségben voltak azok a külhoniak, akik éppen azért regisztráltak és vettek részt a szavazáson, mert mindezt meg akarták „hálálni” a kormányoldalnak.

Meglepő ugyanakkor a Jobbik leszereplése, a szélsőségesként számon tartott párt ugyanis gyakorlatilag az egyetlen olyan alakulat volt, amely jelentős forrásokat és energiákat áldozott arra, hogy magához édesgesse a határon túliakat. Képviselői irodákat nyitott, majd a kampány során szórólapokkal is népszerűsítette magát.

Ráadásul a román hatóságok is váratlan segítséget nyújtottak számukra a kampányban, amikor a székely szabadság napján lezajlott marosvásárhelyi incidens nyomán több jobbikos politikust is kitiltottak az országból.

Ehhez képest a radikális párt alig több mint két százaléknyi voksot kapott a külhoniaktól. Ez részben valószínűleg annak tudható be, hogy a többség számára nem szimpatikus a párt retorikája, itteni megnyilvánulásai, és a hozzá kapcsolódó „balhék” inkább bajkeverőként tüntették fel. Másrészt a Fidesz már említett, több mint egy évtizedes beágyazottságának, valamint annak, hogy a kormánypárthoz kötik a könnyített úton megszerezhető állampolgárságot.

A balliberális ellenzéki összefogás leszereplését lehetett a legbiztosabbra venni a voksolás előtt. Mesterházy Attila MSZP-elnök kolozsvári bocsánatkérését a 2014 december 5-i népszavazás előtti határon túli ellenes kampányért teljes mértékben hiteltelenítette, amikor szövetkezett azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki akkor miniszterelnökként élére állt ennek a kampánynak, illetve a határon túliak sorsa iránt a legnagyobb érzéketlenséget tanúsító egykori SZDSZ egyik emblematikus arcának számító Fodor Gáborral. Ennek fényében nem is számíthattak arra, hogy számukra a külhoniak körében sok babér terem.

Az eredmények ismeretében most az a kérdés, hogyan viszonyulnak a magyarországi pártok a határon túliakhoz a továbbiakban. A kormányoldal várhatóan tovább halad az eddigi úton, azaz retorikájának továbbra is fontos eleme lesz a határon túliakkal való kapcsolatok szorosabbra fűzése – erről beszélt Orbán Viktor kormányfő még a voksolás előtt, amikor azt mondta, hogy a következő lépés a külhoni intézmények megerősítése lesz. Mint magyarázta: „ott, ahol már van, elmélyítjük az autonómiát, ott, ahol még nincs, kiépítjük. Létrehozzuk a magyar autonómiák közötti koordinációt és együttműködést, hogy az összhang, amely a Kárpát-medencei magyarok tehetségéből, tudásából és szorgalmából kialakítható, az mindenki számára hallható legyen.

A Jobbik várhatóan nehezen törődik bele abba, hogy a várakozásaihoz mérten kevésbé tudott hatni a külhoniakra, a kérdés most az, milyen eszközökkel próbálja meggyőzni őket arról, hogy mégiscsak érdemes rá is szavazni.

A baloldal várható hozzáállása kérdéses. A mostani összefogás pártjai eddigi nyilatkozataik alapján külön utakon folytatják a politizálást. Az MSZP és az Együtt – PM részéről talán kevésbé várható, hogy a határon túliakat tennék meg bűnbakká a vereségért. A Gyurcsánnyal megkötött szövetség kapcsán épp a kettős állampolgárságot és a szavazati jogot ellenző exkormányfő mondta el, hogy a külhoniak ügyében nincs egyetértés közöttük. Ugyanakkor most több féle képpen is dönthetnek. ’Elfelejthetik” a határon túliakat, de akár azt az utat is választhatják, hogy megpróbálnak az elkövetkező négy évben ők is állásokat kiépíteni a külhoniak körében, hiszen nem minden határon túli magyar meggyőződéses jobboldali.

A legkevésbé pozitív végkicsengéssel kecsegtető forgatókönyv minden bizonnyal az lenne, ha csatlakoznának a Gyurcsány-vonalhoz, amelynek értelmisége máris keményen nekiment a szavazatarányokat döntően nem befolyásoló, érvényes voksot leadó külhoniaknak, őket próbálva meg felelőssé tenni azért, mert a Fidesz ismét a kétharmados kormányzás közelébe került. Ezzel ugyanis fennállna a veszélye annak, hogy örökre bezárják a kaput a külhoniak többségével való megbékélés előtt, és végzetesen szembeállítanák egymással az anyaországi társadalom egy részét és a határon túliakat.