Ennél azért kicsit többre lenne szükség a levegő szennyezettségének csökkentésére

Ma már nem számít olyan nagy dolognak nyomon követni a globális levegőszennyezettség mértékét, pár kattintás után elérhetőek a romániai adatok, a nagyobb városokban akár lakónegyedekre leosztva is. Néha nem árt ránézni a térképekre, mert bizony a forgalmas útszakaszok mellett nem mindegy, hogy az ember mikor szellőztet, már ha nem akarja friss levegő helyett káros anyagokkal megtölteni a saját otthonát.

Többféle lista is létezik, mely rangsorolja az európai és romániai városokat a levegő szennyezettsége alapján, és nagyon úgy tűnik, hogy Bukarest, Kolozsvár és Brassó benne van az első öt legszennyezettebb európai város között, legalábbis ami a közúti forgalommal összefüggésben álló légszennyezést illeti. Más szempontok alapján összeállított listákon más városok is élre törnek, például országos szinten Iașit szokták még emlegetni a legszennyezettebb levegőjű városok között. Más felmérések meg azt hozzák ki, hogy például Brassó és Kolozsvár egyes városnegyedeiben a legtisztább a levegő az országban.

Inkább hagyjuk is a listákat, a lényeg az, hogy a környezetvédelmi minisztérium végre rászánta magát, hogy bővítse a mérőállomások számát, és átfogóbb kampányba kezdjen a lakosság tájékoztatására. Pénteken tették közzé a felhívást az elektronikus közbeszerzési rendszeren belül, mely szerint 30 darab szálló por mérésére (PM10 és PM 2,5, azaz 10-es és 2,5 mikrométeres részecskék) alkalmas eszközt, illetve további 50 levegőszennyezettséget mérő szenzort vásárolnának Bukarest és Ilfov területére, ugyanakkor 4 mozgólaboratóriumot is beszereznének, Bukarestbe, Iașiba, Brassóba és Bákóba. Kár, hogy Kolozsvárról teljesen megfeledkeznek.

A környezetvédelmi alapból egyébként 11,7 millió lejt szánnak erre, céljuk ugyanakkor egy olyan mobilalkalmazás létrehozása is, mely azonnali időben tájékoztatná a lakosságot a levegőszennyezettség mértékéről.

Maga a mérés és a tájékoztatás is fontos, azonban az igazi változáshoz drasztikusabb lépésekre lenne szükség. Ha szóba is kerül egy-egy merészebb elképzelés – például az oxigénilleték esetleges bevezetése a túlzottan szennyező gépjárművek számára –, olyan szintű felzúdulást kelt, hogy az ötletgazdák azonnal hamut szórnak a fejükre.