Civilek is árnyékjelentést készítenek a nyelvi jogokról

A múlt héten Bukarestben járt az Európa Tanács (ET) szakértői csoportja, hogy az európai regionális vagy kisebbségi nyelvek kartájának alkalmazásáról tájékozódjanak. A szakértők csak a román kormány és az RMDSZ képviselőivel találkoztak, majd Konstancára utaztak a tatár közösség helyzetéről tájékozódni.

A látogatás körülményei azért furcsák, mivel

az ET csoportja nem kívánt találkozni

sem a marosvásárhelyi központú Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo), sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselőivel, noha előzetesen jelezték: árnyékjelentést készítenek annak nyomán, hogy a román kormány elküldte az ET-nek a karta alkalmazásáról szóló jelentését.

Erről volt szó egy kolozsvári sajtóbeszélgetésen, amelyen Szigeti Enikő, a Cemo vezetője, Toró Tibor politológus, az EMNT árnyékjelentésén dolgozó munkacsoport vezetője és Bethlendi András civil aktivista vett részt.

Európában két fontos nemzetközi eszköz létezik, amely a nemzeti kisebbségek helyzetére vonatkozik, az egyik az európai kisebbségi keretegyezmény, a másik a regionális vagy kisebbségi nyelvek kartája. Románia mindkettőt ratifikálta és rendkívül erős és professzionális lobbival elérte, hogy kedvező kép alakuljon ki róla a kisebbségi jogok biztosítása tekintetében.

Mind a kisebbségi keretegyezmény, mind pedig a nyelvi karta alkalmazásáról országjelentés készül. Ez nagyon fontos dokumentum, mert igen sok esetben ez az egyetlen forrásanyag, amely döntően befolyásolja egy-egy ország megítélését.

Ezért rendkívül fontos, hogy a nemzetközi közvélemény a lehető legpontosabb képet kapja a romániai kisebbségi, nyelvi jogok alkalmazásáról – hangzott el a beszélgetésen. Mivel

a román állam a született kisebbségijog-védő szerepében tetszeleg,

meg kell próbálni alternatív úton tájékoztatni az ET-t arról, hogy a román kormány erre vonatkozó jelentése nem feltétlenül tükrözi a valóságot.

Ehhez lehet eszköz az árnyékjelentés, amely befolyásolhatja az ET országjelentését. Egy-egy ilyen dokumentumot készít a Cemo és az EMNT is. Folyamatosan egyeztetnek, hogy a két jelentés ne tartalmazzon ellentmondó kijelentéseket, inkább erősítse egymást.

Fura, hogy mind a Cemo, mind az EMNT jelezte a Karta Titkárságnak, hogy árnyékjelentést készít, de lépésüket válaszra sem méltatták Strasbourgban. Az is aggasztó, hogy a nyelvi karta alkalmazását felügyelő szakértői bizottság a hivatalos országlátogatások gyakorlata ellenére nem kereste fel a szervezeteket. Korábban nem így volt, a Cemo ugyanis 2011-ben egyetlen romániai civil szervezetként már készített árnyékjelentést, akkor pedig az ET-munkacsoport ellátogatott Marosvásárhelyre, a szakértői jelentésben pedig figyelembe vette a Cemo által megfogalmazott hiányosságokat.

Ez a körülmény azt vetíti előre, hogy az idei szakértői jelentés talán nem fog kellő figyelmet fordítani a romániai magyar kérdésre. Annak pedig, hogy a magyar közösség képviselőivel – itt konkrétan az RMDSZ-szel – csak Bukarestben találkoztak, nem a magyarok lakta vidékeken, diplomáciai üzenete is van: azt jelzi, hogy az ET részéről nincs magyar kérdés.

Az idei helyzet azért is kellemetlen, mivel korábban a kormány által az ET-hez eljuttatott jelentés után 4-5 hónappal érkezett helyszíni tájékozódásra a strasbourgi munkacsoport, idén azonban alig két és fél hónap után történt meg a látogatás, amiről a civilek is csak a médiából értesültek. Ez azért kedvezőtlen, mivel az ET-munkacsoport hivatalos látogatása után harminc napon belül el kell készíteni az árnyékjelentést.

További gondot jelent, hogy

a román kormány jelentése két és fél évet késett.

Sokkal korábban kellett volna elkészülnie, mivel a dokumentum a 2010-2013 időszakra vonatkozik, a bukaresti vezetés kisebbségellenes és a nyelvi jogokat csorbító intézkedései pedig ezen időszak után erősödtek fel. Sajnos Románia megteheti, hogy tetszés szerint késsen a jelentésével, mivel az ET szintjén semmilyen szankció nem létezik a határidő-túllépéssel kapcsolatban.

A román jelentés profi módon összeállított, erős anyag, a benne felhozott látványos példákat tételesen cáfolni kell – hangzott el. Noha a romániai magyar kisebbség az egyik legnagyobb ilyen közösség Európában, érdekes módon a kormány jelentésében a romániai tatárokról sokkal bővebben írnak.

Ezenkívül a jelentésben olyan elemek vannak, amelyekkel

Bukarest elleplezi, hogy tulajdonképpen semmit nem csinált.

Például az ET korábbi jelentése nyomán megfogalmazott ajánlás felveti, hogy növelni kell a kisebbségek nyelvén oktató tanárok képzését. Erre a román fél válasza az, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) rendszeresen képzéseket tart a magyar pedagógusoknak. Csakhogy az RMPSZ civil szervezet, érdemei pedig nem a román államé.

Vagy például a közigazgatási nyelvhasználat ügyében Bukarest egyetlen példával bizonyítja, hogy országszerte minden rendben: elmondja, hogy az egyik székelyföldi településen a magyarok anyanyelvükön fordulhatnak a hivatalhoz.

Az EMNT árnyékjelentésében szerepelni fog egy korábban készült kutatás eredménye azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzatok szintjén hogyan valósulnak meg a nyelvhasználati jogok. A Cemo azt vizsgálja majd többek között, hogy az állami intézmények hogyan alkalmazzák a romániai magyar közösség anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényeket. Helyet kap az árnyékjelentésben a kolozsvári városnévtábla-ügy is, amellyel a Muszáj-Musai civil akciócsoport foglalkozott hangsúlyosan az elmúlt időszakban.