// 2026. október 9., péntek // Dénes
krisztusi eksön

A rebellis ortodox érsek szenteltvízzel próbálta kihajtani az újságírókat a templomból…

// HIRDETÉS

… mostantól az állam fizeti a külföldön elhunyt román állampolgárok hazaszállítási költségeit… és kedves villamosvezető, tartsd be a sebességkorlátozást, akkor is, ha nincs sebességmérőd!

A renitens ortodox érsek szenteltvízzel próbálta kihajtani az újságírókat a templomból

Teodosie ortodox érseket nem kell már bemutatni senkinek: ő a hazai ortodox egyház legszínesebb figurája, ebben vita nincs. Többször beszámoltunk őszentsége kalandjairól, performanszairól (akit érdekel, kattintson ide, ide, ide vagy ide), és tessék, itt a legújabb csínye.

Az történt, hogy a főnökei rászóltak Teodosie mesterre, azonnal hagyjon fel egy bizonyos bűnbánó imádság elmondásával, ugyanis ez az ima inkább emlékeztet átokra, mint ájtatos beszédre.

// HIRDETÉS

Na de az érsek természetesen magasról tett a szent szinódus szigorú parancsára és vígan mondta tovább ezt az imádságot… igaz, olyankor odarakott egy embert a konstancai nagy ortodox templom bejáratához, tartsa szépen, ne jöjjön be senki illetéktelen.

Persze, az ilyen csínyekről szóló hírek előbb-utóbb kiszivárognak és naná, hogy a sajtó fülébe is eljutottak. No, több se kellett a derék médiamunkásoknak (jó pár éve tudja mindenki, bármit eszel ki Teodosie, az szinte tuti szenzáció), odamentek a templomhoz és látták, tényleg tartja a bejárati ajtót valaki odabentről, hogy ne lehessen bemenni.

Egy ideig ment a kölcsönös ki-be taszigálás, de végül beszabadultak az újságírók a templomba. Mire a jó Teodosie őszentsége kapta a szenteltvízhintőt, jól bemártotta a vízbe és vadul locsolni kezdte a sajtót, különös tekintettel a technikai felszerelésekre. Feltehetően azt remélte, hogy a kamerákat féltő újságírók kimenekülnek a templomból.

Most erre mit lehessen mondani: ami Jézusnak sikerült, az Teodosie mesternek nem.

Mostantól az állam fizeti a külföldön elhunyt román állampolgárok hazaszállítási költségeit

Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök pénteken aláírta azt a törvényt, amelynek értelmében a mioritikus állam fizeti a külföldön elhunyt román állampolgárok hazaszállítási költségeit. Amelyek néha bizony nem kicsik, sőt!

Ami ebben a kontextusban fontos, hogy a törvény szövege leszögezi: a külföldön elhunyt román állampolgárok hazaszállítási költségeinek fedezése a román állam kötelessége, tehát nem valamiféle kegyet gyakorol ilyenkor az állam.

Az is igaz, hogy a törvényben az áll, hogy legtöbb 5000 eurót áll a román állam egy külföldön elhunyt román állampolgár hazaszállítása esetén. Ami adott esetben nem elég. (Tehát, megint csak bután sikerült megfogalmazni a szöveget.) Ezért aztán az a kiegészítés is belekerült, hogy az esetleges többletkiadásokat (a személyenkénti 5000 eurón felül) a nagykövetségi illetékekből fedezzék.

A törvény gyakorlatba ültetése úgy történik majd, hogy az erre a célra szánt költségkeret évente befolyik a külügyminisztérium kasszájába. A kifizetési szabályzatot pedig a külügy- meg a pénzügyminisztérium fogja meghatározni és nyilvánosságra hozni, mégpedig a törvény érvénybe lépésétől számított 60 napon belül.

Na és akkor mostantól csak imádkozhatunk, hogy ha (ne adj Isten) bekövetkezik egy szomorú esemény, amely a fenti kategóriába illeszkedik, az egész gépezet olajozottan működik majd. És nem arról les szó, hogy ja, kedves hozzátartozók, fogadják őszinte részvétünket, hozzák haza az elhunyt rokont, fizessenek ki ügyesen mindent, aztán nyújtsák be az elszámolást és mi majd utaljuk a pénzt.

Kedves villamosvezető, tartsd be a sebességkorlátozást, akkor is, ha nincs sebességmérőd!

Vannak olyan hírek, amelyeket csak és kizárólag azért osztunk meg Önökkel, nyájas Olvasók, mert annyira abszurdak, hogy az már a romániai (köz)gondolkodás (pontosabban, e gondolkodás zavarainak) kórtünete. Ezúttal egy olyan hírről van szó, amely a – előre is elnézést kérünk a kifejezésért –, szóval a seggel gondolkodás eklatáns példája.

Ahol a seggel gondolkodás megtörtént: Iași (magyarul Jászvásár), Moldva fővárosa. A iași közlekedési vállalat igazgatóságának (képzeljék el, ahogy ott ülnek a vezetők, mondjuk hétfőn reggel a vezetőségi gyűlésen és erősen töprengenek az alfelükkel) az a kiváló ötlete támadt, hogy korlátozni kell a villamosok haladási sebességét a történelmi városközpontban, mégpedig a környezet épségének védelme érdekében. A központban eszerint a villamosok nem haladhatnak gyorsabban, mint 10 kilométer per óra. Az a villamosvezető pedig, aki áthágja a sebességhatárt, büntetést fizet. Oké, remek ötlet!

És most jön az abszurd: a iași villamospark több mint fele olyan (jó régi) szerelvényekből áll, amelyekben nincs (NINCS!) sebességmérő. Hogy a fenébe tartsák be akkor a 10 kilométeres óránkénti sebességhatárt? Na igen, aki profi, az érzi a sebességet. (Megjegyezzük: a tömegközlekedési vállalat olyan 3,7 millió eurót fektetett a villamosokra szerelendő ütközésgátló műszerekbe, de sebességmérőt, na, azt elfelejtettek venni.)

Másik abszurd: azon villamosok nagy részében, amelyek rendelkeznek sebességmérőkkel, időtlen idők óta senki se javította az elromlott műszert, hiszen a kutyát se érdekelte, milyen gyorsan megy a villamos, amúgy sem a sugárutak gyorshajtó rémei ezek a közlekedési eszközök.

Már történt is olyan eset, hogy egy villamosvezetőt megbüntettek, mert túl gyorsan gurult a szerelvénnyel. A jóember jelezte, hogy bocsánat, nincs sebességmérője, honnan tudhatná, milyen gyorsan megy, mire végül a vállalatnak kellett kifizetnie a perköltségeket meg mindent.

Oké, igaz: van néhány (ismételjük, néhány!) sebességjelző pannó a villamosvonalak mentén. De nem mindenhol és ugyancsak hézagosan. Ez tehát nem megoldás.

Ja, és az utolsó abszurd: a sebességkorlátozott területen vannak olyan utcák, ahol a villamosoknak fel kell gurulniuk egy domboldalon. És egy nagyobb, súlyosabb villamos képtelen erre, ha csak 10 kilométer per órás sebességgel mászik. De ha gyorsabban halad, megbüntetik. Tetszik érteni?

Mit lehet ehhez hozzátenni? Gyógyulást kívánunk a iași közlekedési vállalat vezetőinek. Önök pedig, nyájas Olvasók, közlekedjenek óvatosan, és csendes, békén mindenszentek ünnepét kívánunk!

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
Főtér

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS