Tízéves lett a Főtér – ha tőlünk függ, lesz még újabb tíz év

Aki most, 2024-ben magabiztosan kijelenti, hogyan és milyen recept alapján kell Erdélyben magyarul, széles fogyasztóközönségnek médiát csinálni, az vagy nem tudja, mit beszél, vagy szándékosan hazudik. Ezt a mondatot korábban már leírtam és bármennyire kellemetlen, ma sem tudok mást mondani.

Tíz évvel ezelőtt indult a Főtér, tíz évvel ezelőtt pedig – visszatekintve most már teljesen egyértelmű – egy másik világban éltünk.

Bár akinek volt szeme hozzá, már akkor, de korábban is láthatta az irányt, hogy merrefelé tart nem csak a média, a nyilvánosság, hanem általában a világ. Ebben az évtizedben olyan ütemben fordultak fel régi rendek, váltak esetlegessé korábban biztosnak és stabilnak hitt állapotok, buktak meg addigi hitek és meggyőződések, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. Globális, regionális és lokális szinten egyaránt, a (geo)politikában, a kultúrában, az életmódban, az információfogyasztásban és általában a világhoz való viszonyulásban.

A Főteret tíz évvel ezelőtt létrehozó csapat, amihez nem sokkal az indulás után magam is csatlakoztam, olyan tervekkel és elképzelésekkel lépett a nyilvánosság elé, amelyek egyéni arcélet biztosítottak portálunknak az erdélyi médiában. Azóta számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem elég a kezdeti impulzus: sokadjára is újra ki kell találnunk magunkat, és az állandóan változó körülmények között folyton tovább kell lépnünk. Így, visszatekintve számomra egyértelmű, hogy ezek a tapogatózások és lépések mindig jó irányba történtek.

A Főtér a legelején szemleportál volt; erdélyi viszonylatban az újdonsága abban állt, hogy egy felületre hozott össze minden olyan tartalmat, amit elolvasásra vagy megtekintésre érdemesnek talált. Igen hamar kiderült, hogy a szerkesztőséget alkotó emberek ennél sokkal többre képesek és készek is.

Így lett a Főtérből egy egyéni látásmódú, hangú és stílusú médiafelület,

ahol igyekeztünk nem csak lépést tartani a majdhogynem ijesztő ütemben zajló médiafogyasztási szokásokkal, de megpróbáltunk irányt is szabni annak tudásunk és megérzéseink alapján. Sok esetben bebizonyosodott, hogy jó irányban tapogatóztunk, máskor látványosan megbukott egyik-másik ötletünk.

És a tíz év alatt azt tapasztaltuk, hogy a Főtér tartalmait fogyasztó emberek jelentős részének tetszik, amit csinálunk. Rengeteg pozitív visszajelzést, levelet, üzenetet, szóban és írásban kifejezett rokonszenvet és támogatást kaptunk, ami igen jól esett és esik most is. Nagyon sok látogatónk a kezdetektől velünk van, és most is naponta megnézi a Főteret. Hálásan köszönjük!

Az is tény, hogy nem mindenkinek tetszett, tetszik a működésünk. Vannak olvasóink, de szakmabeli kollégáink is, akik a kezdetektől mérgelődni, ítélkezni, felháborodni, szemforgatni jöttek a Főtérre, vagy hiányos helyzetismeret miatt, netán puszta rosszindulatból eget verő ostobaságokat terjesszenek rólunk. Ezúton is kívánunk nekik megnyugvást, békét és egy jobb életet.

Egy évtized alatt volt részünk rengeteg kellemes és felemelő élményben, amit igyekeztünk közvetíteni látogatóink felé is. Voltak hullámvölgyeink is, amikor kilátástalannak tűnt a jövő, bizonytalannak a folytatás, és

volt, amikor igen közel álltunk ahhoz, hogy bedobjuk a törülközőt, mert nem láttuk értelmét a további működésnek,

mert tőlünk, a szerkesztőségtől független körülmények ebbe az irányba taszítottak. Olyan is volt, hogy a saját fenntartóink ellenében kellett ragaszkodnunk a Főtér működéséhez, tovább létezéséhez, érdekeihez. De mindig sikerült túllendülni ezeken az időszakokon.

A Főtéren megjelenő tartalom mindig is kizárólag a szerkesztőség terméke, alkotása volt, koncepciójában, tartalmában és formájában is. Ebbe külső beleszólás nem volt, jelenleg sincs és remélhetőleg a jövőben sem lesz. A Főtéren azért olvasható az, ami, mert arról a szerkesztőség úgy gondolja, hogy az a közönségnek megmutatásra érdemes. Ez a legfontosabb alapelv, aminek mentén értelmét látjuk a munkánknak és a fenntartóink is így látják. És így van rendjén.

A világunk túl gyorsan változik ahhoz, hogy előre lássuk vagy megjósoljuk: egy, öt, tíz év múlva lesz-e Főtér, és ha igen, az milyen lesz. A kollégáim nevében is mondhatom: állunk elébe. A tíz év alatt a Főteret változó összetételű és létszámú csapat készítette, mindig ahányan voltunk, annyi félék. Eltérő habitusú, világnézetű, értékrendű, alkotói stílusú emberek. Ami viszont mindvégig közös volt bennünk, hogy igyekeztünk és jelenleg is

igyekszünk a legjobb tudásunk szerint végezni a dolgunkat, a munkánkat, ami sokszor a szórakozásunk is.

Köszönöm a volt és jelenlegi kollégáknak az együtt munkálkodást, a kreativitást, energiát és lelkesedést, a kitartást, a közös örömöket és bosszúságokat, a nagy vitákat és a nagy nevetéseket, amik egyben tartottak és tartanak bennünket.

És természetesen köszönjük önöknek, olvasóinknak, hogy velünk voltak az elmúlt tíz év alatt, jöjjön a következő évtized!