// 2026. október 8., csütörtök // Koppány
Szántai János Szántai János

A vágyvezérelt elit esete a manelistával, avagy ilyen az ideológia, amikor beletenyerel a nagy büdös valóságba

// HIRDETÉS

Úgy tűnik, a román trendszetterek, több egyetemet megjárt veterán értelmiségiek egyszerűen nem értik a hazai valóságot. Vagy ha értik, nem fogadják el. Na de hol van akkor a sokat hirdetett tolerancia?

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2024. június 17., 17:29

Jó nagy kulturális bomba robbant a román fővárosban a múlt héten. A Coldplay nevű mega-mainstreamzenekar életében először betette a lábát Romániába. A britek lenyomtak két koncertet a mioritikus fővárosban, a 2021-ben elindított világ körüli turné keretében. Rengeteget lehet olvasni arról, mekkora látványshow-t csinál a zenekar, meg arról is, hogyan igyekeznek környezetbarátabbá tenni egy olyan szennyező műfajt, mint az arénaturné.

A banda boldogan jelentette be, hogy a turné során sikerült 59%-kal kevesebb szén-dioxidot kibocsátaniuk, mint korábban. És azt is, hogy eddig hétmillió fát ültettek el (mert azt ígérték, hogy minden eladott jegy után ültetnek egy fát). Most eltekintek az ilyen hírek marketingértékétől és azt mondom: hajrá, nagyon helyes, adjatok a szén-dioxidnak, ültessétek a fákat, remek!

Az akkor új lemezt (Music of the Spheres, értsd, Szférák zenéje) népszerűsítő turné fő témája a világűr, egy-egy koncert négy konceptuális részből épül fel. A harmadik részben a földlakók (értsd, mi) találkoznak az idegenekkel (értsd, másokkal).

Amely azt hivatott népszerűsíteni, hogy ismerkedjünk, fogadjuk el, sőt, szeressük a másságot.

Ami derék gondolat. Csak nem mindig jön be. A bukaresti bomba is ezen a ponton robbant. Ugyanis a román kultúrát nagyon nem ismerő banda arra gondolt, egy helyi előadóval illusztrálják az (önmagukhoz képest) idegenséget. És belenéztek a hazai slágerlistákba: kerestek egy olyan előadót, aki népszerű. Rá is találtak egy Babasha nevű cigány manelistára, akinek a

" target="_blank" rel="noopener">Păi na című nótája most 11 milliós nézettségű, de feltehetően korábban is jól ment. (Arra gondolni sem merek, mi történt volna, ha véletlenül a Dani Mocanu nevű igen népszerű manelistára esett volna a derék brit muzsikusok választása, hiszen az ő egyik nótája, a

" target="_blank" rel="noopener">Șmecher cu parfum de damă 42 millió kattnál tart.) Szóval, „idegenként” meghívták Babasha urat a koncertre, egy közös nótázás erejéig. Igen ám, de a kultúrák összeölelkezése helyett a kultúrák összecsapása lett a kis zenei közjátékból. Mert a közönség egy része kifütyülte, kihurrogta a manelistát.

Bumm, felrobbant a bomba.

A legkülönbözőbb (elit) körökben rasszizmust sikoltottak.

Vagyis azt állították, a közönség azért hurrogott, mert Babasha cigány. A Coldplay persze, azt se tudta, köpjön-e, nyeljen-e. Erre nem számítottak a britek a maguk nagy és ártatlan mindent-is-szeressünk lendületében. A második koncerten aztán igyekeztek valahogy kikalapálni a csorbát: az énekes felkérte a közönséget, hurrogjanak nyugodtan megint, mert a Coldplay akkor is szereti őket, mert a szeretet ilyen. De hiába, a bomba már felrobbant.

És akkor itt álljunk meg és töprengjünk el picit a dolgon. Lehettek olyanok a közönség sorai közt, akik azért fütyültek, mert Babasha úr cigány? Persze, hogy lehettek. Megkockáztatom, olyanok is, akik (nagy)városi kávéházakban feszt azt hirdetik, hogy a rasszizmus rossz, a tolerancia jó, a cigányokat szeretni kell, az etnikai kisebbségeket is (minket, romániai magyarokat is!), a melegeket is, mindenkit!

Ismétlem: a maguk urbánus, biztonságos környezetében.

Ám amikor (például) beköltözik a szomszéd, aki történetesen cigány, és este döngeti a manelét 8000 decibelen, na, akkor már bizony „rasszistául” kezdenek beszélni. Erről jut eszembe: nemrég jártam egy Fehér megyei faluban, Alsótatárlakán, ahol (majális volt éppen) a főtér zengett a manelétől, három társaság is nyomatta a saját egyvelegét, nyilván maximális hangerővel. A helyi románok a hírek szerint szépen, lassan elköltöznek a faluból. Kulturális alapon. Ez a valóság ott. Amiről az urbánus széfszpész-szigetekben ücsörgő toleránsak nem tudnak, nyilván. Mit mondjak: így könnyű toleránsnak lenni.

Menjünk tovább. Olyan érvek is bőségesen elhangzottak a Babasha-incidens kapcsán, hogy hahó,

nem azért vettem meg a drága belépőt, hogy manelét hallgassak.

Ezt az érvet részben értem, részben nem. Azért értem, mert ha, teszem azt, valaki elmegy egy metálkoncertre, nem hisz a fülének, ha váratlanul felcsendül egy techno-románc. Mert a metálbanda úgy gondolja, az illető zenedarabnak valamiért ott a helye. Nincs ott a helye, ugyanis a két zenei műfaj olyan távol áll egymástól, hogy egyszerűen nem érnek össze. És azért nem értem, mert (a Babasha-Coldplay összjáték részletét meghallgatva) úgy gondolom, a két zenei világ gond nélkül összehozható. (És itt nem számít, hogy nekem tetszik-e a Coldplay vagy Babasha úr muzsikája.) Azt a pár percet nyugodtan ki lehet bírni.

Na de akkor miért nem bírta ki mégse a közönség? Van egy hipotézisem: a rendszerváltás óta folyamatos átmenetben szenvedő román társadalom véleményformáló része (többnyire értelmiségiek) ismét szembesült azzal, hogy hiába veszi át szó szerint az áhított fejlett Nyugat összes haladó ideológiáját,

a hazai valóság nem és nem és nem akar az egyetemi és egyéb, matcha teával, kézműves sörrel és elektromos rollerrel meghajtott ideologikus víziók szerint létezni.

Azt állítom, hogy Babasha úr kifütyülői (de a reflexből rasszizmust sikoltók is) tulajdonképpen a saját népük tömegkultúráját hurrogták le. Amivel önmagában nincsen semmi baj. El tudom fogadni, hogy valakinek nem tetszik a saját népének tömegkultúrája. Az a baj, amikor ezen az alapon ítélkeznek elevenek és holtak fölött, valamiféle vágyvezérelt progresszív piedesztálon állva.

Hogy miért baj ez? Azért, mert ezzel gyakorlatilag semmit nem érnek el, azon kívül, hogy az ideológia tenyerét jól belenyomják a biztonságos tereken kívül létező valóságba. És utána elcsodálkoznak azon, hogy büdös. Pedig nem az. Csak más.

A manele egy tömegkultúra jelképe. A mai román tömegkultúráé.

A sokat mantrázott tolerancia pedig ott kezdődne, hogy a tisztelt elit elfogadja a szemüket kiverő, dobhártyájukat kiszúró, orrukat facsaró valóságot. Akkor talán könnyebb lenne viszonyulni is hozzá. És akkor talán nem is fütyülnének ki senkit. Hanem elkezdődne valami, ami tényleg a kölcsönös elfogadáson és tiszteleten alapulna, az ideológiai kalapácsvetés, szlogenrágógumizás helyett.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
Főtér

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS