Rémes dolgok történnek kolozsvári vendéglőkben – egy szakács olvasónk kitálalt

Csütörtökön írtam arról, hogy a fogyasztóvédelem ideiglenesen bezárt öt kolozsvári éttermet, és szép nagy büntetéseket is kiosztott, mert olyan borzalmasak voltak a körülmények a konyhán. A cikk kapcsán megkeresett egyik olvasónk, aki szakácsként dolgozott az egyik említett helyen, és olyan dolgokat mesélt, hogy ezentúl csak a nagyi főztjét fogja megenni.

A K. I. D. monogramú úriember több mint harminc éve dolgozik szakácsként, Amerikában tanulta a szakmát és ott dolgozott 15 évig, majd 15 év Franciaországi szakácskodás következett, szóval tudja, milyen egy jól felszerelt konyha. Mintegy 10 éve telepedett haza, az utóbbi hónapokban egy elegáns Jókai (Napoca) utcai étteremben dolgozott, ám különféle szakmai versenyeken egyéb belvárosi éttermek szakácsaival is találkozott, akik szintén érdekes dolgokat meséltek.

A fő probléma éppen a belvárosi helyszínnel van. A műemléképületekben ugyanis nagyon sok esetben egyszerűen nem lehet egy jól funkcionáló konyhát kialakítani, ráadásul a több férőhely reményében a tulajdonosok általában a konyha területén spórolnak, amit nem lenne szabad. K. I. D. olyan pletykát is hallott, hogy

egyes éttermek pincéjében, ahol az élelmiszereket tárolják, a négylábú vendégek sem ritkák.

Van, ahol direkt macskákat tartanak, hogy legyen, ami ritkítja egy kicsit a patkányok, egerek seregét. Ez nem az ő munkahelyén történt ugyan, de ott is voltak azért gyomorforgató dolgok, a cikkben elszórok pár általa készített fotót is az undorító alapanyagokról, körülményekről.

K. I. D. volt munkahelyén viszont a hűtők sem működtek rendesen, és számos higiéniai feltételt nem teljesítettek (a poharakat, evőeszközöket például nem fertőtlenítették, holott ez kötelező lenne).

Amúgy a szóban forgó étterem a Jókai utcában működik évtizedek óta.

K. I. D. a hely egy másik alkalmazottjától megtudta, hogy az ideiglenesen bezárt hely a napokban már újra is nyit. Átfestettek pár falat, lehet, hogy még a hűtőt is kicserélik, de lényegében nagy változás nem lesz – megy minden tovább ugyanúgy. A konyhában például meleg víz sincs, ami mondjuk a mosogatáshoz azért jól jönne.

K. I. D. szerint maga a tulajdonos nem nagyon törődik a konyha állapotával – van egy menedzsere, az ő simlis tevékenységének köszönhető, hogy a fogyasztóvédők 4 hónapja lejárt élelmiszereket is találtak, és rettenetesen sok bajt. K. I. D. akkor került összetűzésbe vele, amikor az utasításai ellenére nem volt hajlandó elkészíteni és a vendégeknek feladni bizonyos romlott dolgokat, ehelyett inkább kidobta őket (a romlott dolgokat, nem a vendégeket).

A fogyasztóvédők az Actual de Cluj leleplező cikke nyomán szálltak ki. A román sajtónak K. I. D. tálalt ki (ez most ide nagyon talál), ezért ki is rúgták.

„Te, mint fogyasztó, nem tudod, mit eszel”

– a fentiek fényében eléggé ijesztő egy tapasztalt szakács szájából ez a mondat. K. I. D. ugyanakkor azt is leszögezte, hogy elsősorban azért keresett meg, hogy Önnek, fogyasztónak adjon egyszerű tanácsokat, hiszen joga van ahhoz, hogy a pénzéért azt kapja, amit rendelt.

A legfontosabb az illat.

Ha egy étel el van készítve, akkor már nem látszik rajta, hogy romlott alapanyagokból dobták-e össze, ám az illat mindig elárulja, ha valami baj van. És ha az az illat gyanús, vissza kell küldeni az ételt, és inkább elmenni azzal az ötven lejjel egy gyorskajáldába, mert a nagy forgalom miatt ott legalább gyakran frissülnek az alapanyagok.

Végül még néhány érdekes infó, amit megtudtam, és megosztok önnel:

A központban lévő éttermek esetében sokszor 150-250 ezer lejes napi bruttó bevételekről beszélünk, így a fogyasztóvédelem büntetése aligha túl nagy érvágás a tulajdonosoknak.

A kicsi konyhák miatt többnyire csak 2–3 fős személyzet dolgozik egy-egy helyen.

Csúcsidőben, délután hattól zárásig 15-20 percenként kap rendelést a szakács, ami rettenetes munkatempót követel.

Az említett helyen olyan is volt, hogy 10–12 napra előre megfőzették velük a leveseket, így az utolsó napokban gyakorlatilag romlott csorbákkal traktálták az úri közönséget. (Ha a szakács kidobta volna a romlott levest, levonták volna a fizetéséből.)

Szóval nagy út vár még ránk, amíg egy civilizált országban fogunk élni, de rajtunk is múlik. A legfontosabb, hogy mi, fogyasztók kiálljunk a jogainkért, és hozzászoktassuk a helyi éttermeket, hogy embereknek főznek, nem disznóknak.

Egyetért?

Legyen kritikus fogyasztó!