Marcel Ciolacu, a PSD elnöke elment egy tévéstúdióba, hogy elmondja, amit el kell, most, hogy összeálltak a parlamenti választások pártos listái. Ugye, a nagy ellenzéki párt azzal dicsekszik, hogy kirostált minden gyanús (korrupt) elemet az élbolyból.

Igen ám, de a műsorvezető egyszer csak megkérdezte az elnök urat, mi lesz, ha olyan komoly tudósok, mint Alexandru Rafila professzor, Adrian Streinu-Cercel professzor vagy Leonard Azamfirei professzor (ők alkotják a PSD parlamenti választási elit-orvoskommandóját), hirtelen arra ébrednek, hogy olyan, többé-kevésbé habzó szájú vírustagadókkal ülnek egy padban, mint a szintén jelöltlistás és időközben némileg civilizálódott Daniel Ghiță (The Savage Samurai) volt K1-bajnok, vagy a szendvicsbotrány maszktalan hősei, az Adrian Solomon–Irinel Stativă páros.

Mire a legnagyobb ellenzéki párt elnöke szemrebbenés nélkül kijelentette:

„Tudja, a parlamentnek mindenkit képviselnie kell. (…) Így normális. Nem a véleménykülönbségek szülik a progressziót? Ha mind ugyanúgy gondolkodnánk, nem lenne unalmas?”

Az újságíró kis ideig csak pislogni tudott, ám aztán igazi profiként összeszedte magát és tovább firtatta, hogy vajon az olyan alapvető közegészségügyi problémák esetén, mint amilyen a koronajárvány, tényleg az ilyen értelmű sokszínűség a legfontosabb elem, amikor egy magára valamit adó párt jelölteket toboroz?

És tessék, Ciolacu úr kitartott a nézete mellett. Hát most akkor ítéljük el a vírustagadókat? Hát nekik ne legyen parlamenti képviseletük?

Szegény műsorvezető lassan kifogyott az érvekből. És mi is így jártunk. Csak ennyit tudunk mondani: virágozzék minden virág!