Sej, a 2020-as nagy koronajárvány közepette, regülejtem, Ludovic Orban odanyilatkozta annak a sok Olaszban dolgozó románnak (1,2 millió), hogy ne jöjjenek haza húsvétra, sej, mert jól vannak ott a koronájukkal, ahol vannak ők.

A balladisztikus felütés azért indokolt, mert ez a bejelentés tkp. borzasztóan szomorú, és ugyebár Greguss Ágost óta tudjuk, hogy a ballada: „tragédia dalban elbeszélve”. (Közben tekerem a lantot is, mint az őrült, csak az nem hallatszik.)

Az ország ügyvivő miniszterelnöke ugyanis kerek perec megmondta: Románia nincs felkészülve egy nagyobbacska járványra – ami Észak-Olaszországban ugye már javában zajlik –, így mondjuk 70–100 ezer fertőzöttel már rohadtul nem tudnánk mit kezdeni – elegendő egészségügyi alkalmazottunk sincs stb.

Tulajdonképpen az ország egészségügyi rendszere olyan vékony cseppekben kapja az alap életfunkciókat éppen csak fenntartó nullás negatívot, hogy valójában semmiféle válsághelyzetre nem vagyunk felkészülve, rámás csizmás kisangyalom. És a gond az, hogy lassan már az is válsághelyzetnek fog számítani, ha egy hipszter kirándulók által bedrogoztatott mókus óriási bükkmakkokat hallucinál, és megharap három embert.

Magyarán: nem elég, hogy 1,2 millió ember a hazájától távol, idegenben kénytelen dolgozni, mert a hazája tkp. elárulta, és hátat fordított neki, de Orban most azt kéri, húsvétkor se látogassák meg az itthon maradt szeretteiket, mert „csak bajt hoznának rájuk”.

Eddig én úgy tudtam: azért fizetek adót, mert cserébe az állam megvéd, ha baj van. Egyre inkább úgy érzem, kidobott pénz az egész. (*Szomorú tekerőlant-hangok…*)