Kolozsváron megjelent egy koporsó. Nem vicc, tényleg megjelent egy leginkább koporsóra emlékeztető borzalmas építmény a Petőfi utcában, a Házsongárdi temetővel átellenben. A pár évvel ezelőtt elkezdett ingatlanfejlesztési projekt már akkor is felháborodást keltett, mivel világosan látszott, hogy az architektúrájában viszonylag épen megmaradt Petőfi utcába, a hajdani füvészkert helyére annyira illik a szállodának épülő rettenet, mint Emil Boc Kolozsvár élére.
Aztán a koporsó felépült és most ismét fellángolt az elégedetlenség – a Facebookon, hol máshol –, ami érthető, mert az építmény fizikai fájdalmat okoz, ha az ember ránéz. A hotelt egy bűnöző építi, (jelenleg is börtönben ül), aki egy szebeni PNL-szenátor testvére.
Miután a városháza korábban kiadott minden engedélyt, jóváhagyta az építkezést, és
évekig nézte, hogy épül a teljes mértékében tájidegen tömb a város szívében, Emil Boc most „észbe kapott”,
és a városlakók elégedetlensége nyomán hétfőn azt mondta: kedden, az önkormányzat városrendezési bizottságában megbeszélik a kérdést. Tehát: miután 2015-ben rábólintottak, Boc most, 2021-ben akarja megbeszélni az ügyet, érthető, nem?
De zárjuk rövidre: a korporsó megépült és továbbra is meg lesz épülve. Nem fogják sem lebontani, sem átalakítani, a bűnöző kiszabadul a börtönből, a hotelbiznisz beindul, a csúszópénzek eljutnak a megfelelő zsebekbe és minden rendben lesz. Ahogy ez mindig is zajlott, nem csak Kolozsváron, hanem az egész országban.
Kolozsvár felszámolása nem most kezdődött, ezt tudjuk, látjuk régóta
– és ezt nem múltsirató alapállásból mondom, mert nem arról van szó, hogy a düledező, gyakran lakhatatlanná vált romos épületeket kell mindenáron megmenteni, csak azért, mert a múlt örökségei. Hanem arról, hogy ami újonnan épül, valahogy illeszkedjen mindabba, ami azt jelenti: város. Hogy mondjuk két, több száz éves főtéri palota közé ne épüljön tükörüveg-falú bankszékház, hogy a cirádás ablakpárkányokat az épületfelújításkor ne betonegyenesre simítsa a kőműves, hogy a 18. századi házra ne fehér keretes termopán ablakot és inox-korlátot szereltessen új(gazdag) tulajdonosa. Hogy két kis lakóház közé ne épüljön száz apartmanos lakótömb, háromszáz lakóval, százötven autóval.
De az a baj, hogy Emil Bocnak és a városvezetésnek nincsenek megfelelő érzékszervei, hogy ezek feltűnjenek nekik, mint ahogy azt sem látják, mi folyik a belváros peremén és a város külső övezeteiben. Hogy a polgári hangulatot árasztó, csinos lakóházakkal szegélyezett Györgyfalvi út gyakorlatilag pár év alatt tűnt el,
mert az új Mercedesszel, de makkoscipőben járó „ingatlanfejlesztők” engedélyt kaptak a városházától,
hogy rettenetes betontömböket építsenek a hajdan szellős, hársfákkal szegélyezett utca két oldalára. Hogy például a Bună Ziuának nevezett vadonatúj Békás negyed, vagy a letarolt és „újjáépülő” Írisz telep, vagy a Tóköz, vagy a Dónát út és Kolozsvár más, szintén „újjáépített” részei is mennyire elkeserítően rendezetlenek, hogyan nő a kétméteres gyom a frissen felhúzott blokkok között, hogy a tömböket ráépítik a járdára és egymásra, hogy a lakóparknak csúfolt gettók hogyan nőnek ki a földből, és hogy az infrastruktúra mennyire nem bírja el azt a hihetetlen lakosságrobbanást, amit ez a hosszú ideje tartó, eszetlen, meggondolatlan, primitív legózás okozott Kolozsváron.
Emil Boc és a városvezetés láthatóan megelégszik azzal, hogy pár belvárosi látványberuházást tutujgat, néha felfestenek egy piros vagy zöld csíkot valamelyik utcára, ültetnek pár fát a betonba és intelligens padokat szerelnek fel ide vagy oda. A lakosság nagy részének ez elegendő, mondjuk a lakosság nagy része nem is érzékeli, hogy mi a gond, mert nem is tudja, hogy mik azok a nagy régi házak a belvárosban…
Pár éve valaki megmutatta nekem az építkezési engedélyeket kibocsátó városi bizottság vezetőjének a millió eurós villáját a hajdani tisztviselőtelepen, a jelenlegi Andrei Mureşanu negyedben – akkor villant belém, megvilágosodásszerűen, mennyire reménytelen a helyzet.
Nem nehéz rájönni, hogy Emil Boc és a városháza nem tudja, hogyan kellene vinni egy várost.
Egyszerűen nem rendelkeznek az egyébként ehhez szükséges, évszázadokon át gyűlő és ülepedő és továbböröklődő ismeretekkel, városkultúrával. Mert egy város nem pusztán azt jelenti, hogy „nem falu”, vagyis folyik a meleg víz a falból, nem kell fát hasogatni és a juhokat minden reggel kiengedni. Hanem szükségeltetik még valami egyéb is, az, ami mondjuk Bécset Béccsé, Prágát Prágává teszi. Vagy Kolozsvárt Kolozsvárrá tenné, vagy legalábbis annak megtartaná – ha meglenne. Ha nem koporsókat építenének bűnözők, hivatali engedéllyel, a városközpontba…