Ideges ember ne menjen taxisnak, mert nem fogja bírni

Kevés az olyan városlakó, aki soha nem ült még taxiban. Az idő drága, autózni nem mindig érdemes, a tömegközlekedés kényelmetlen (nem az, de a fejünkben még mindig túl gyakran vibrál ez a kép). Mindenütt ott vannak a taxik, amerre csak fordulunk. Néha benézek a megállókban várakozó autókba: a sofőr telefonál, néz valamit, újságot olvas vagy éppen visszanéz rám, a világra. Ha beülök, elindulunk, beszélgetünk, vagy éppen hallgatásba burkolózunk. És igen, autóvezetőként mondogatjuk, hogy a taxisok türelmetlenek, dudálnak, bevágnak elénk... Na de milyen a világ a kormány mellől? Milyen egy taxisofőr élete? Gondoltam, kifaggatom kicsit az egyik szomszédomat, Demeter Jánost, aki tizedik éve nyomja a pedált. Megkérdeztem, ráállt. Beszélgettünk egy jót.

Kezdjük akkor ezzel: ön Kolozsváron született… vagy?

Demeter János: Nem születtem Kolozsváron. Beszterce megyében születtem, Vicében. Magyar falu, 95 százalékban magyarok laknak Vicében.

És hogy került Kolozsvárra?

A feleségem is vicei származású. Miután megismerkedtünk és feleségül vettem, ideköltöztünk Kolozsvárra. Ez 2000-ben történt.

Mielőtt sofőrként beült volna a taxiba, mivel foglalkozott?

Dolgoztam, mint asztalos, rétegelt lemezből készítettünk bútorokat. Nem az én műhelyem volt, valakinek dolgoztam. Aztán dolgoztam mint vízszerelő is. Szóval többféle mesterséget űztem, mielőtt taxis lettem volna.

Hogy, mikor és miért döntötte el, hogy taxizni fog?

2008-ban volt a gazdasági világválság, akkor megszűnt a cég, ahol dolgoztam. És nem kaptam munkát, bár kerestem. Mennyi is voltam 2008-ban, 50 éves... már nem kaptam sehol munkát. Próbálkoztam itt-ott, mondták is, hogy majd menjek vissza, de végül nem vett fel senki. És akkor… volt valamennyi félretett pénzem, vettem egy taxis engedélyt és elkezdtem taxizni. Azt mondja, hogy 2013-ban.

Öt év telt el a kereséssel?

Igen. Alkalmi munkákat még végeztem, persze, de stabil munkahelyem nem volt.

Miért pont a taxi mellett döntött?

Az egyik szomszédom taxis, sokszor beszélgettünk és közben meggyőzött, hogy nem olyan rossz mesterség a taxizás. Az ember akkor megy dolgozni, amikor akar. Amikor nincs kedve, akkor otthon marad. Szóval nincs stabil program. Én csinálom a saját programom. Feltételezzük, hogy nincs semmi pénzem, és kenyeret akarok venni. Este kimegyek, dolgozom két órát, megveszem a kenyeret. Ugyanez érvényes a húsra, borra, akármire, amire szükség van. És munka, az van, folyamatosan. Az emberek mindig jönnek-mennek, mindig szükség van a taxisokra.

Ön szerint kiből lehet ma taxisofőr? Vagy másképp: ki az, aki ma alkalmas arra, hogy taxisofőr legyen?

A legfontosabb az, hogy nyugodt természete legyen az embernek. Ideges természetű ember ne menjen taxisnak, mert nem fogja bírni. Olyan ez, mint a horgászat: várni kell, türelmesen, aztán a tetejébe ott a nagy forgalom is, ha elindul végre az ember.

Van ez a közhely, hogy a taxisok mindig bevágnak a többi sofőr elé, dudálnak, idegesek…

Van ebben valami. Igen, sokan sietnek, előznek, de szerencsére vannak nyugodtabbak is. Nekem sokszor mondták az utasok, hogy a taxisok az autóvezetők fekete bárányai, mert ők mindig különcködnek, rohannak, megállnak, ahol nekik tetszik… de hát persze, sokan vagyunk, taxisok, és nem mindenki ilyen.

Hány taxis van ma Kolozsváron?

Nem tudom pontosan, de kétezernél többen vagyunk. És most már megjelent az Uber, megjelent a Bolt… sokszor túl sokan is vagyunk. Máskor persze meg úgy látszik, nem vagyunk elegen. Ez az időszaktól függ. Most egy fél órája kint voltam, várták vagy tízen a taxit itt a központban, de nem volt egy se. Máskor meg annyi a taxi, hogy nem férnek a megállóban.

Vannak kedvenc időszakai, amikor inkább kimegy, mert mondjuk, jobban megéri?

Persze. Például reggel héttől tízig van munka. Aztán tíztől olyan egy óráig van egy kis szünet, kevesebb az utas, mert akkor már mindenki ott van a munkahelyén vagy az iskolában. Aztán egykor megint forgalmasabbá válik a város, több az utas.

Éjszakázni szokott?

Soha.

Miért nem?

Nem szeretem. Éjszaka aludni szeretek. Én ezt már így szoktam meg: éjszaka alszom, nappal dolgozom.

Mit gondol az Uberről, a Boltról? Taxis körökben ez nem feltétlenül egy kellemes téma.

Őszintén, amikor megjelentek, én nem vettem észre… nekem úgy tűnt, hogy ugyanannyi a munkánk. Szerintem az történt, hogy a taxisok megszokták őket. Viták voltak, amikor megjelentek nálunk, de végül csak működnek. Sokszor láttam, hogy tele van a Főtér taxival… láttam, hogy ott áll egy fiatal hölgy, csak áll… aztán megjelent egy Bolt, beleült és elment. A taxisok meg álltak és nézték. Van egy ilyen, hogy az idősebb korosztály használja inkább a taxikat, mert ők nem értenek annyira az internethez. A fiatalabb generációk ismerik az applikációkat, ők már inkább utaznak a Bolttal, az Uberrel.

És akkor ez a jelenség nem fenyegeti a hagyományos taxizást? Mert az idősebb generációk egy adott ponton…

… eltűnnek. Nagyon sok idős taxis van. A fiatalabbak pedig alkalmazkodnak az új körülményekhez. Én azt gondolom, hogy az idősebb utasok az idősebb taxisokkal együtt fognak eltűnni.

Tehát elképzelhető, hogy a hagyományos taxizás eltűnik egy adott ponton?

Szerintem nem fog eltűnni azért. Egyelőre ezt nem lehet tudni. Ami a törvényes rendelkezéseket illeti, a taxisok teljesen rendben vannak. Minden egyes papírjuk megvan, amit kér a törvény. A Bolt, az Uber, ők kicsit szabadabbak ilyen szempontból, őket nem tudják annyira ellenőrizni. Igen, hogy a vége mi lesz, nem tudom.

Egy taxisofőr nagyon sok helyen megfordul, nagyon sokféle emberrel találkozik. Ön hogy érzékeli, milyen most az emberek általános hangulata Kolozsváron? A beszélgetések alapján.

Az emberek inkább panaszkodnak. A legtöbben a megélhetés nehézségeiről beszélnek. Főleg az egészségügyi ellátásra panaszkodnak, no meg arra, hogy nem elég a pénz. Őszintén, ritka az olyan utas, aki dicsekszik.

A román–magyar kérdés elő szokott kerülni utazás közben, amikor beszélget az utasokkal?

Nem, nem igazán. Engem sokan felismernek, a hangsúlyom alapján. Kérdik is, hogy magyar vagyok-e. Mondom, persze. Van, aki felfigyel erre, mások nem. Vannak olyanok, akik nem szeretnek beszélni utazás közben. Persze, olyan is van, aki elmeséli mindenféle otthoni problémáját., hogy megcsalta a férje, ilyesmi. Épp gondolkoztam valamelyik nap, hogy miért mondja el éppen nekem? Aztán arra gondoltam, biztos úgy érezte az illető, hogy valakinek muszáj elmondania, aztán ezt a taxist úgyse látja soha többet az életben, és kiöntötte nekem a lelkét.

Ilyenkor tud segíteni? Mint egy pszichológus?

Hát, próbálok. (Nevet.)

A családi életet befolyásolja valamilyen szinten a taxis életforma? Nem olyan ez a munka, hogy bemegyünk reggel nyolckor, aztán kijövünk három után.

Nem befolyásolja, éppen azért, mert a programot úgy csinálom, ahogy akarom. A napot például úgy kezdem, hogy a feleségemet beviszem a munkahelyére és csak azután megyek tovább dolgozni. Sőt, az a tény, hogy a programot én alakítom, jót is tesz a családi életnek.

A tudományos-fantasztikus filmekben látunk néha olyat, hogy robottaxik hozzák-viszik az embereket. Úgy tűnik, a jövő meg is érkezett, mert épp a minap láttam, hogy az egyik amerikai városban elindították az első robottaxit, önműködő taxit. Egyelőre csak hétvégén, de már működik, viszi az embereket. Elsöpörheti a robottaxi az embert a kormány mellől?

Szerintem még legalább tíz-tizenöt év kell hozzá. (Nevet.) Az igazság az, hogy a technika nagyon gyorsan fejlődik. Gondoljunk vissza, tíz év alatt mennyi minden történt. Hogy mondjam: lehet, hogy Amerikában vagy Nyugaton ez van, de itt nálunk még sok időbe telik, amíg ez bekövetkezik.

A taxiról az autós közlekedés is mindig eszünkbe jut. Ön szerint mennyire jó vagy mennyire rossz az autós közlekedés?

Kolozsváron nagyon nagy a forgalom, persze, mint minden nagyvárosban. Úgy vettem észre, hogy a polgármesteri hivatal inkább szűkíti, mint bővíti az autózás lehetőségeit. Azzal a javaslattal egyetértek, hogy meg kéne tiltani az autók beözönlését a központba, vagy azt, hogy áthajtsanak a központon, de ez tényleg elég nehéz dolog. Mi taxisok, hozzászoktunk ezekhez a körülményekhez. Ha tetszik, ez van, más nincs. És úgy gondolom, nincs is kinek panaszkodni. A vélemények megoszlanak, persze, de túl sok a beszéd, a forgalom pedig továbbra is nagy, ezt látja mindenki. A központ különösen nagy probléma, mert itt nincs hova szélesíteni az utcákat. Az egyirányú utcák bevezetése egyrészt jó, mert könnyebb közlekedni, másrészt bonyolítja a dolgot, mert kerülni kell.

Ha ön polgármester lenne, mit csinálna?

Nem tudom. Lemondanék. (Nevetünk egy jót.)

Gondolom, sok történet halmozódott fel a munkája során, vidámak szomorúak, vegyesen. Az utasokkal folytatott beszélgetésekre, történésekre gondolok. Elmondana párat közülük?

Említettem az előbb azt a furcsa történetet: felvettem a Monostoron egy olyan 28 éves nőt. Nagyon nagy volt a forgalom akkor is, majdnem egy órát mentünk, egészen a volt cipőgyárig. És a nő mesélni kezdett, kitört belőle. Elmesélte, hogy vette észre, hogy a férje megcsalta a legjobb barátnőjével. A saját laptopja éppen nem működött, hát elővette a férjéét. És látta, hogy volt ott vagy harminc-negyven üzenet az ő barátnőjétől. El is sírta magát. Nagyon furcsán éreztem magam. Aztán éppen tegnap vittem valakit, aki arról mesélt, hogy vesztette el a férjét balesetben. Mások a betegségeikről mesélnek hosszan. Vidám történeteket nem igazán hallottam. Sajnos. Ez azért is van, mert éjszaka, ugye, nem dolgozom. Éjjel szoktak mindenféle dolgok történni. Az emberek jönnek a vendéglőkből, innen-onnan, részegek. Nappal általában az ember tudja, miért ül be a taxiba.

És…

Ja, egyszer vittem egy nőt valahova és azt mondta, hogy várjam meg, mert olyan tíz perc múlva visszajön. Kérdezte is, ne hagyjon valamit, letétbe. Mondtam, ne hagyjon, megbízom magában. Jól volt öltözve, jól nézett ki. Elment, vártam egy fél órát, nem jött senki. Nem volt mit csináljak, elmentem. Persze, az is lehet, hogy egy óra múlva megjelent volna, de kicsit soknak éreztem már.

Szoktak tárgyakat ott hagyni a taxiban?

Persze. Négy vagy öt telefont gyűjtöttem össze az évek alatt. Az egyik egy francia egyetemistáé volt… én nem tudok angolul, ezért a fiamat kértem meg, mondja el, hova jöjjön a telefon után. Ernyőkből egész gyűjteményem lehetne, annyit találtam. Ilyenkor az szokott lenni a baj, hogy mi nem tudjuk, kié a tárgy. És a tulajdonos sem érdeklődik. Kulcsokat is találtam az autóban. Azokért se jelentkezett senki. Aztán egyszer zenészeket szállítottam, felszereléssel, gitárokkal, hangszórókkal. Később, az est folyamán láttam, hogy ott felejtettek az autóban egy zacskót, tele kábellel. Ők sem keresték meg a diszpécsert. Most is nálam vannak. Lehet értük jönni.

Régebben sokk cikk jelent meg a sajtóban arról, hogy megtámadtak taxisofőröket. Biztonságosabb ma taxisnak lenni, mint tíz évvel korábban?

Kolozsváron nem hallottam mostanában ilyesmit. És ha egyszer senki nem panaszkodik ilyesmire, az azt jelenti, hogy rend van. Legalábbis más városokhoz képest.

És megéri ma taxisnak lenni, mondjuk, a kilencvenes évekhez képest?

Hát, ha fiatal lennék, nem fognék neki taxizni. Elég nehéz munka. Ahogy mondtam, nagy türelem kell hozzá. Én már idősebb vagyok, nyugdíjas vagyok, nekem megéri, de másképp nem.

Akkor mit ajánlana egy fiatalembernek, aki azt fontolgatja, nekivágjon-e?

Először is azt, hogy gondolja meg jól. (Nevet.) Aztán azt, hogy legyen türelmes. Ha nem türelmes, nyugodt típus, akkor ne is fogjon neki, mert nem fogja bírni. Amúgy véleményem szerint egy átlagfizetést meg lehet vele keresni. Többet nem. Ha az ember 12 órát dolgozik, olyan öt-hatezer lejt is meg lehet keresni. Hétvégét kivéve, persze. Mármint úgy, hogy ennyi pénz meg is marad. Mert, ugye, sokfelé kell fizetni. És ez arra vonatkozik, ha az enyém az engedély. Ha valaki másnak dolgozik, akkor nem lehet ennyit megkeresni. Nekem például megvan a saját engedélyem, van cégem, és akkor fizetni kell a könyvelőt, fizetni kell a taxis cégnek, ahova be vagyok iratkozva, félévente műszaki ellenőrzés, mindenféle adók, illetékek.

A kolozsvári polgárhoz lenne még egy kérdésem. Ön szerint mi Erdély jövője? Merre tartunk?

Most úgy tűnik, hogy itt, Kolozsváron enyhült valamennyire a nacionalizmus. Több levegőnk van, úgy érzem. Nyugodtan lehet Kolozsváron magyarul beszélni, senki nem köt beléd. Például Besztercén, gyakran járok oda, na, ott mesélték, hogy néha bizony rászólnak az emberre, ha magyarul beszél.

Az interjú elkészítése után pár nappal történt az incidens, amely némi port kavart a helyi, majd az országos sajtóban is: a hír szerint egy kolozsvári (román) taxis nem vett fel egy magyar nőt, mert magyar. A kolozsvári polgármester is reagált az ügyre: bejelentette, hogy megbírságolták a vétkest. Mikor a fotókat készítettük, megkérdeztem Demeter Jánost, mit tud az ügyről, mit szól hozzá. Azt mondta, nem ismeri az illető taxisofőrt, érdeklődött is taxis körökben, és azt tudja mondani, hogy ez tényleg egy kivételes esetnek számít a kolozsvári taxis világban. Ezért is kapta fel mindenki a fejét. Ami megnyugtató azért.