Hogyan lett a „kizsákmányoló osztályok” sportjából román sikertörténet? A rögbi vb apropóján utána néztünk

A rögbi (angolosan rugby) elsősorban az angolszász országokban kedvelt sport, története egészen a Római Birodalomig vagy talán Spártáig nyúlik vissza. Véletlenül sem szabad összetéveszteni az amerikai vagy az ausztrál futballal, hisz bár első ránézésre hasonlónak tűnnek, teljesen különböző szabályaik vannak. A rögbit, aminek több fajtája is létezik (7, 10, 12 és 15 fős) ovális labdával játsszák – akárcsak a már említett amerikai és ausztrál focit. Közép- és Kelet-Európa országaiban a 15 fős, azaz az úgynevezett uniós rögbi terjedt el a leginkább, de a 20. század elején megszületett ligarögbit (ez 13 fős) is játsszák.

Az ókori Rómában harpastumnak hívták a játékot, melyben a játékosok a labdát egymásnak dobva, ellenfeleiket kikerülve, fellökve kellett előre juttassák. Egyesek szerint a francia la soule nevű játék, melyet a középkorban játszottak előszeretettel szintén a rögbi őse lehetett, lehetne.

Legkorábbi magyarországi említése koraújkori,

1514-ben Stephanus Taurinus (Taurinus István) Stauromachia (Paraszti háború) című elbeszélő költeményében – melynek egyébként a Dózsa-féle parasztháború a témája – beszámol a a rögbi valamely korai formájának magyarországi kedveltségéről:

Ezután évszázadokig nem történt semmi érdemleges rögbitörténeti szempontból, majd eljött az 1823-as év.

Az anekdota vagy inkább legenda szerint az angliai Rugby városban egy focimeccs során az egyik játékos, William Webb Ellis felkapta a labdát és berohant vele a kapuba, majd letéve a földre felkiáltott: gól!

Bár a 19. század elején a foci szabályai még nem teljesen körvanalózódtak, már akkor sem lehetett kézzel érinteni a labdát, de a helyieknek tetszett a lázadó újítás, így megszülett a rugby football, vagyis a Rugby város szabályai szerint játszott foci.

Több mint húsz év telt el, mire 1848-ben egyértelműen lefektették a rögbi hivatalos szabályait, illetve a rögbi és futball csak 1963-ban vett végső könnyes búcsút, azaz vált el hivatalosan egymástól. Fontos megemlíteni azt is, hogy már 1871-ben megalapították a Rugby Football Uniont, amely magába foglalta Dél-Afrikát, Új-Zélandot és az ausztráliai Új-Dél-Walest is (ez azért lényeges, hogy megérhessük, hogy például a legutóbbi rögbi vb-t miért épp a Dél-Afrikai Köztársaság nyerte.

1900-ban már olimpiai versenyszám volt, de csupán 1926-ig, amikor is erőszakos mivolta miatt betiltották (egészen 2016-os visszavezetéséig).

Az 1926-os olimpia azért is fontos, mert az aranyérmes Egyesült Államok és az ezüstérmes Franciaország mellett Románia volt a harmadik dobogós ebben a versenyszámban.

A Rögbi Világbajnokságot 1987 óta négyévente rendezik meg, Románia pedig azon kevés (szám szerint 12) ország közé tartozik, amely eddig mindenik kiadáson részt vett.

De mi is a lényege ennek a játéknak?

Alapvetően az, hogy a két csapat tizenöt, tizenhárom vagy épp hét játékosa a labda vitelével, passzolásával, rúgásával és lehelyezésével pontokat szerezzen. A labdát csak hátrafelé lehet passzolni, előre csak vinni vagy rúgni szabad. Szerelni csak azt a játékost lehet, akinél a labda van – az illető földre vitelével, az úgynevezett mélyfogással. A földre vitt játékosnak el kell engednie a labdát. Pontot az jelent, ha például valaki a játékosok közül az ellenfél célterületére (end zone) beviszi a labdát, vagy az irányító a célterületen álló társának dobja a labdát, aki mindkét lábával érinti a földet. A pontok mellett büntetéseket is lehet szerezni. A rögbiben a játékosok szinte alig viselnek védőfelszerelést, ellentétben az amerikai focival (épp ezért sokak szerint az amerikai foci sokkal látványosabb, hiszen a vállvédős, térdvédős, sisakos játékosok hajlamosabbak durvulni). Persze, ez nem jelenti azt, hogy a rögbi finomkodó, a Nagyváradi Napló egy 1935-ös cikke egy ugyanabban az évben született amerikai statisztikát idéz:

Az amerikai fociban egyébként lehet előre is passzolni, ami szintén egy fontos különbség.

És hogy jön mindenhez Románia, amely a rögbi világranglistán (a férfiak eredményeit nézve – hiszen természetesen ma már női változata is van) tizenkilencedik?

A világnak ebbe a szegletébe ez a sportág az 1910-es években jutott el Franciaországban és Angliában tanuló diákok által.

Már 1913-ban megalapították az első bukaresti rögbiklubot, majd 1931-ben megalakult az országos rögbiszövetség is. Az első klub Bukaresten kívül Brassóban alakult 1939-ban a helyi repülőgyár csapataként.

Illusztráció az 1923-as Vasárnapi Újságból

Kolozsváron is hamar népszerű lett az új sport, melyet a Vasárnapi Újság 1923-ban egy részletes cikkben ismertetett. A játék leírásán túl a szerző, mintegy pszichiáterként elemezte a játékot:

A negyvenes, ötvenes években a rögbit igencsak kedvelte a párt is, ugyanis a nemzetközi sikerek alátámasztották a nagybetűs Rendszer sikerességét, hatékonyságát.

Ebben az időszakban egyfajta tendencia érzékelhető a tömegsporttá válás fele, országszert alakultak klubok, illetve többször felmerült, hogy a katonák, rendőrök számára tegyék kötelezővé ezt a sportot, amely erőt, fegyelmet, elszántságot egyaránt jelent.

A Románia Magyar Szó 1959-ben szentelt egy cikket az akkor 50 éves román rögbi múltjának felelevenítésére. A korszak szellemiségéhez igazodva a cikk írója megjegyzi, hogy 1944-ig szinte csak „a kizsákmányoló osztályok fiatalabb korosztályainak képviselői” űzték ez a sportot. A cikk írásának idején már több erdélyi városban is volt rögbicsapat, így Kolozsváron (Tudomány néven), Szebenben, Brassóban és Vajdahunyadon is, illetve a bánsági Temesváron is. A Kolozsvári U férfi rögbicsapata 1949-ben alakult, és 2012 óta női csapata is van.

A rendszerváltás nem jelentett drámai törést a romániai rögbiélet szempontjából (ellentét sok más sporttal) – bár a Román Rögbi Válogatott több játékosa is életét vesztette a forradalom során – egy részük azért, mert a hadsereg vagy a rendőrség tagja is volt.

És mi van most?

A nagybányai Apjok Jenő – egykori játékos – által edzett, instruált válogatott nem remekel Franciaországban, de küzd.

A világranglistát vezető Írország ellen vereséget szenvedett, s a következő meccse a címvédő Dél-Afrikával lesz, szóval nem jók a kilátások. Na meg a válogatott tagjai jelenleg elég fiatalok. Csodás eredményre nem sok esélyük van, de ott vannak.  Elszántan. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy

a vb múlt szerdai megnyitóján a román válogatott elénekelte a Treceți batalione române Carpații (Keljetek át, román zászlóaljak a Kárpátokon) című hazafias katonadalt...

A román válogatott következő meccse vasárnap lesz. Mondanám, hogy nézzen bele Ön is, de azt nem tudom megígérni, hogy tetszeni fog. Van, aki a golfot szereti nézni, van, aki a rögbit – talán temperamentum, mentalitás kérdése is. Az tény, hogy ha az ember érti a lényegét, ismeri a szabályait és a sok lökdösődésen túl elkezdi látni a stratégiát, megérzi az izgalmát is. Ja és azt sem mondom, hogy nézzen női rögbit, mert az finomabb, mivel ha a női válogatott vagy a kolozsvári U lányait megnézi játékközben, az lesz az első gondolata, hogy nem szeretne tőlük egy taslit.