Ha a munkáltatókon múlik, hamarosan nem csak Gyergyóditróban üdvözölhetünk Srí Lanka-i vendégmunkásokat

Ha minden úgy alakul, ahogy a romániai munkáltatók elképzelik, akkor előbb-utóbb Geyrgyóditró – amely azzal került az országos figyelem középpontjába, hogy a helybeliek felháborodtak, amiért a helyi pékség tulajdonosa Srí Lankáról szerződtetett pékeket – csupán egy lesz azon sok település közül, ahol az európai szem számára egzotikus külsejű vendégmunkások tüsténkednek a különböző üzemekben.

Egy friss felmérés – amely február 3. és 18. között készült 242 kis, közepes és nagyvállalkozás illetékeseinek megkérdezésével – szerint ugyanis három munkaadó közül egy tervezi, hogy külföldről szerződtessen munkaerőt, 11 százalékuk már el is kezdte az eljárást ez ügyben, 22 százalék pedig azt mondta: nem zárja ki ezt a lehetőséget.

És nem feltétlenül arról van szó, hogy nem akarják megfizetni a helyi munkavállalókat – legalábbis ezt állítják. A válaszadó cégtulajdonosok 70 százaléka azt mondja: a legfőbb ok, amiért külföldön keres alkalmazottakat, az, hogy belföldön nem talál megfelelően képzett munkaerőt.

Persze van olyan – a megkérdezettek 36 százaléka –, aki azt mondja: a romániai munkaerő termelékenysége alacsony, 27 százalék pedig azt sérelmezi, hogy a munkavállalók a munkakör jellegéhez vagy a saját képességeikhez mérten túlságosan magas bért várnának el.

A munkáltatók 45 százaléka mindemellett betanítatlan munkaerőt keres, ugyanakkor 41 százalék mérnököket és különböző szakembereket alkalmazna. 33 százalék képzett munkaerőt keres, míg 12 százalék az IT&C, 8 százalék pedig a menedzsment terén keres külföldön megfelelő személyt.

A romániai munkáltatók persze elsősorban azon régiókat veszik célba, ahol alacsonyabb bérigényű alkalmazottakat találnak. Ilyen Európa délkeleti része vagy Moldova, de persze – ha már Srí Lanka - , akkor a második helyen Ázsia áll a kívánságlistán.

Az Európai Unió tagállamai csak harmadikok, míg Afrika a negyedik helyen áll.

És hogy mennyit fizetnének a külföldieknek?

Nos, a többség 47 százalék – 300 és 400 euró közötti fizetést lenne hajlandó biztosítani, ami azért, lássuk be, tényleg nem sok.

24 százalék már nagyvonalúbb: 500 eurót sem sajnálna a külföldről hozott alkalmazottaktól, 10 százalék már 800 eurót is fizetne, 8 százalék 800 és 1000 euró közötti bért is elképzelhetőnek tart, míg 7 százalék annyira nagyvonalú, hogy 1000 eurón fölötti összeget is hajlandó lenne fizetni – persze ezt már csak a különleges képzettséget igénylő munkakörökben.

Azért nem az ázsiai munkaerő „importja” jelenti az egyetlen megoldást: a cégek közel 40 százaléka hajlandó lenne már idén a távmunka vagy az otthoni munka bevezetésére is, hogy ezzel is munkaerőhöz jusson, illetve megtartsa a már meglevő alkalmazottakat.

Szóval jobb lesz felkészülni: amíg a cégek külföldön megtalálják azt a munkaerőt, amely hajlandó annyiért dolgozni, amennyit ők fizetnek nekik, és még viszonylag képzett is, addig még sok-sok, a gyergyóditróihoz hasonló konfliktusra lehet számítani.