Gyerek a sérv mögött – avagy a múlhatatlan korrupció és a tragédiák örök sorozata

Az embernek gyakran elkerekedik a szeme, ha a belföldi híreket böngészi. Na jó, persze, a külföldi hírek kapcsán sincs ez másképp mostanában, de a belföldiek esetében máshogy kerekedik el a szemünk.

Itt van például a legfrissebb ilyen hír: egy nő alhasi fájdalmakkal jelentkezik a Târgu Jiu-i megyei kórházban, sérvet állapítanak meg nála,

majd a műtét közben derül csak ki, hogy a nő 9 hónapos terhes, és már be is indult a szülés.

Hogy nézhetnek be ennyire az orvosok egy ilyen banális dolgot – merülhet fel sokakban a kérdés. És teljesen jogosan, hiszen egy gyerek nem egy aprócska valami, hogy ügyesen elrejtőzhessen egy sérv mögött. (Mint kiderült, a hölgynek valóban volt sérve is.) Ám azt is vegyük számításba, hogy maga az újdonsült anya sem volt egyáltalán tisztában azzal, hogy terhes. Az elmúlt 9 hónapban ugyanis egyetlen kivizsgáláson, sőt még a háziorvosánál sem járt.

Így aztán egyszerre vetődik fel az eset kapcsán egy rakás kérdés.

Az ügyben érintett orvosokat persze felelősségre kell vonni, az ügyet ki kell vizsgálni, hiszen mégiscsak az ő feladatuk lenne, hogy az orvosi diplomájukkal a tarsolyukban megtaláljanak egy gyereket a sérv mögött. Annál is inkább, hogy néhány nappal korábban egy sokkal megrázóbb eset történt Botoşaniban: egy 26 éves, hüvelyi vérzéssel és erős alhasi és deréktáji fájdalmakkal beutalt várandós nőnek azért kellett meghalnia,

mert hét órán keresztül semmilyen ellátásban sem részesült.

Az orvosok felelőssége itt aligha relativizálható: akármilyen rossz körülmények között, akármilyen kevés pénzért is végzik akár több ember helyett is a munkát, az aligha megbocsátható, ha tétlenül nézik, ahogy egy fiatal teremtés – aki ráadásul valósággal könyörgött a segítségért – kínok között kiszenved.

És akkor néhány napra rá itt az újabb eset, ami az egész országban kiveri a biztosítékot:

az orvosok összekevernek egy gyereket egy sérvvel.

Persze az újdonsült anyának is feltűnhetett talán, hogy az utóbbi elég hosszú időben nem úgy viselkedik a teste, ahogy korábban, mégsem vizsgáltatta ki magát, még csak nem is gyanakodott.

Mi ennek az oka?

Miért élünk egy olyan társadalomban, ahol sok embert egyszerűen a saját egészsége sem foglalkoztatja annyira, hogy tegyen érte bármit, és ahol az orvosaink felkészületlensége/nemtörődömsége ilyen tragédiákhoz, visszás esetekhez vezethet? Ráadásul nem elszigetelt, nagy ritkán, szökőévente előforduló esetekről van szó, hanem mondhatni mindennapos jelenségekről, amiket a sajtó – főleg uborkaszezonban – felkap, alaposan körbejár (értsd: kivesézi az összes „eladható” aspektusát), a közvélemény hüledezik egy pár napig, aztán mindenki elfelejti az egészet, jön az újabb gumicsont, amin lehet rágódni, maga a jelenség, a tragédiák sorához vezető nemtörődömség, slendriánság pedig folytatódik tovább ugyanúgy, isten tudja hány újabb életet követelve.

Pedig egyszerű a képlet,

a 26 éves anya halálát ugyanaz okozta, ami annak idején a Colectiv-tragédiát is: az unalomig ismételt korrupció.

Ugyanaz, ami miatt 30 év alatt sem volt képes ez az ország kiépíteni az autópályákat, holott a rá szánt pénz mégis elfolyt valahova, és ami miatt évente ezrek halnak meg fölöslegesen. Ugyanaz, ami miatt a végső kilátástalanságba belefáradt emberek milliói vettek egy nagy lélegzetet, és elmentek külföldre rabszolgamunkát végezni, hogy egy kicsivel több pénzt tudjanak hazaküldeni a nyomorban itthon maradottaknak, és ami miatt az ország demográfiai térképe úgy néz ki, ahogy.

Hibáztathatjuk az orvosokat, akik talán nem is annyira felkészületlenek, csak nem látnak ki már a fejükön, mert emberhiányban, borzalmas körülmények között végzik az embertelen munkát, miközben a legjobb orvosokat rendre elszipkázzák előlünk a fejlettebb nyugati országok, hibáztathatjuk az anyát, akinek lövése sem volt róla, hogy terhes, mert a közoktatás – ha ugyan hozzáfért – színvonala olyan, amilyen, és valószínűleg még egy normális szexuális felvilágosítót sem tartottak neki soha, hibáztathatjuk a nyomorban élő milliókat, akik nem tudnak, és a sok kudarc, csalódás és lesajnálás után már nem is nagyon akarnak törődni a saját egészségükkel sem,

de a végső válasz mindig ez: a korrupció.

Amíg ez nem változik meg, amíg nem sikerül elsöpörni a bársonyszékek, a zsíros tisztségek közeléből a minden hájjal megkent, csak a saját érdekükkel foglalkozó, a problémákat látszatmegoldásokkal elintéző tipikus balkáni politikusokat, addig mindez nem fog megváltozni. Addig maradnak a menetrendszerű tragédiák, a közvélemény álszent hörgése, és a kilátástalanság minden szinten.

Addig marad a hatalmas sérv a társadalom testében, ami mögött – mint sok bába közt – elvész a gyermek.