Görgei Artúr, a Habsburg fattyú, a szuperkém, aki eladta kilóra a nemzetet, mint hentes a Dönci malacot

Hogyan működik a magyar? Hibáztat.

Ez a magatartás ma is a konszolidálódott alapállásunk – mindig valaki más a hibás mindenért Brüsszeltől elkezdve a gyíkemberekig –, így aztán az sem meglepő, hogy a magyar emberek ennyire fogékonyak a „rejtett gazságokat”, a „háttérhatalom” ármánykodásait „feltáró” összeesküvés-elméletekre is. Ezért is jó a Korunk Akadémia Összeesküvés-elméletek a magyar történelemben című sorozata: neves szakemberek, történészek leplezik le az időről időre újra felerősödő konspirációs teóriák gyenge pontjait, így azok úgy omlanak össze, akár a kártyavár (magyar kártyából!).

A sorozat legutóbbi előadását Hermann Róbert magyarországi történész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történéseink szakértője tartotta A becsempészett fattyú és az áruló címmel.

Gondolta volna, hogy Görgei Artúr nem is volt magyar? Az még semmi: gondolta volna,

hogy Görgei Artúr nem is volt Görgei Artúr?

Na ugye, vannak még meglepetések az összeesküvés-elméletek kifürkészhetetlen labirintusában.

Görgei (eredetileg Görgey, ő maga változtatta meg nevének írásmódját) Artúr amúgy is valamiképpen a magyar szabadságharc kudarcának ügyeletes bűnbakja volt. Az ok egyszerű: ő volt Magyarország teljhatalmú vezére (diktátora – ezt tényleg így nevezték akkor) – három teljes napig, hiszen a kinevezését már eleve kilátástalan helyzetben kapta meg Kossuthtól –, így aztán neki kellett viselnie a világosi fegyverletétel teljes felelősségét. Hogy miért? Mert magyarok vagyunk: hibáztatunk.

Ehhez persze az is hozzájárult, hogy Kossuth Lajos – feltehetően ingerültségében –

árulónak bélyegezte, és „a nemzet Júdásának” nevezte,

amiért 1849. augusztus 13-ikán megadta magát az oroszoknak (még csak nem is az osztrákoknak, amivel egy utolsó fricskát adott a bécsi udvarnak).

Így aztán nem is olyan meglepő, hogy azóta a botcsinálta történészek, morálguruk és sufnihadvezérek garmadája próbálta meg kiokoskodni, hogy miért árulhatta el Görgei a nemzetét. Egyes nézetek szerint pusztán a rangbéli előrenyomulás motiválta: még a forradalom elvesztése árán sem tudott ellenállni annak a kísértésnek, hogy ő legyen a magyar csapatok legfőbb vezére. Mások szerint – és ehhez az ihletet szintén Kossuth egyik leveléből merítették – Görgei egyszerűen alkoholista volt, pálinkába fojtotta a vesztek csaták miatti sérelmeit, így aztán nem volt a helyzet magaslatán a kulcspillanatokban. Olyanok is akadnak, akik szerint Görgei csak a saját nemesi osztályának érdekeit tartotta szem előtt, mások szerint pedig az oroszok fizették le őt.

Ám minden botcsinálta Görgei-szakértő megközelítését lesöpri az asztalról a fent már vázolt elmélet, miszerint Görgei Artúr nem is volt Görgei Artúr,

helyette a fondorlatos Habsburgok csempésztek be egy Habsburg-fattyút, vagyis egy házasságon kívül született zabigyereket az ősi magyar nemesi családba,

hogy ezzel kudarcra ítéljék a magyar szabadságharcot, amit ők természetesen előre láttak.

Ezt az elméletet Kéri Edit fejtegeti hosszasan a Ki volt Görgei? című kétkötetes munkájában.

Kéri Edit eredetileg színésznő, ifjú korában a mai Vígszínház elődjében játszott, majd Győrbe szegődött primadonnának. 1956. október 24-én azonban az ottani társulattal együtt részt vett egy békés tüntetésen, még a magyar zászlót is vitte a menetben, később pedig egy társulati gyűlésen elítélte a Szovjetuniót az ’56-os forradalom leveréséért, sőt a párttagkönyvét is széttépte. Mondani sem kell, hogy ígéretes színészi karrierje ezzel derékba tört, rendes színházi szerephez is csak nagy ritkán jutott, nemhogy állandó társulati álláshoz.

Így aztán amellett, hogy a hozzá hasonlóan állástalan színészek helyzetét megoldó javaslatokat küldözgetett a vezetésnek vagy maszek vándorszínházat szervezett,

egy idő után a ’48-as események és Görgei alakja is komolyan foglalkoztatni kezdték.

Hogy a kutatásai eredményeit pontosan mire alapozta a könyvben, arra Hermann Róbert nem tért ki, magát az elméletet viszont röviden ismertette, már csak azért is, mert vicces. Eszerint az igazi Görgei (akkor még Görgey) Artúr még fiatal testőr – 1837-ben hadnagyként a magyar királyi nemesi testőrséghez került – korában meghalt egy titokzatos (értik: ti-tok-za-tos – ennek a szónak minden összeesküvés-elméletben ott a helye) májbetegségben, mire a Habsburgok léptek, és 1838 körül „kicserélték” Görgeit az egyik házasságon született Habsburg ivadékra.

Feltehetően egy olyan fattyút választottak, akinek a házasságon kívüliség juttatott annyi genetikai előnyt a családon belüli házasságokban elsatnyult királyi rokonaihoz képest, hogy már meg lehessen különböztetni egy kacsacsőrű emlőstől, de még össze lehessen téveszteni egy Görgeyvel.

A Habsburgokat az elmélet szerint a csel kivitelezésében részint az segítette, hogy

az igazi Görgei Artúr már 1832 óta külföldön élt, így sok rokona már nem emlékezett, hogy is néz ki,

másrészt feltehetően meg is félemlítették a családot, akik így a sírig hallgattak.

Hogy honnan tudták előre olyan pontosan a Habsburgok, hogy tíz évvel később a magyarok szabadságharcba kezdenek, az nem csak a genetikai állományukat figyelembe véve érdekes feltételezés, de ebbe most ne menjünk bele.

A könyv olyan hajmeresztő részletekbe is belemegy, hogy a szuperkém ilyen módon való helyzetbe hozásának sikere érdekében a bécsi udvar

átmásoltatja az igazi Görgei korábbi leveleit az új Görgeivel, hogy a kétféle kézírás csapdáját elkerüljék, 1849 után pedig már egy egész műhely foglalkozott azzal, hogy a magyar történelmet meghamisítsa.

Többek között Leiningen-Westerburg Károly honvéd vezérőrnagy, aradi vértanú naplójának Görgei-párti részeit is egy osztrák rendőrkém írta. Mi több, ezek a rendőrügynökök Széchenyi István 1848-as naplójába is beleírtak utólag, sőt újranyomták a teljes ’48. decemberi Magyar Közlönyt, hogy a fondorlatot valamiképpen eltussolják, így aztán minden forrás gyanús.

Hermann Róbert szerint Kéri Edit dolgozatát a diszciplináris képzettség teljes hiánya jellemzi, ami nem is csoda, hiszen eredetileg nem történésznek tanult. Azt is hozzátette, hogy a szerző világlátását a saját 20. századi tapasztalatai is alakítják, a saját sanyarú sorsát figyelembe véve pedig nem is olyan meglepő, hogy rémeket lát.

Az elmélet ingatagságának igazolására Hermann egy egyszerű bizonyítékot hozott fel: Kéri könyve egy orosz jelentésere hivatkozva felveti, hogy az osztrákok oldalán közbeavatkozó oroszok már 1849. augusztus 1-jén ismerték a 12 nappal később a fegyvert letevő Görgei-sereg pontos létszámát.

A szerző azonban alighanem megfeledkezett a Julianus- és a Gergely-naptár közötti 12 napos eltérésről,

ami egy csapásra megmagyarázza ezt a kis érdekességet.

Arról nem is beszélve, hogy Görgei honvédtábornokként, hadügyminiszterként már jóval hamarabb ellehetetleníthette volna a magyar szabadságharcot, ha akarja, ehhez képest a tavaszi hadjárat során ő az, aki az ország nagy részét a budai várral együtt visszafoglalja, és arra a megalázó lépésre kényszeríti az osztrákokat (az állítólagos igazi rokonait), hogy nagyhatalom létükre az oroszok segítségét vegyék igénybe a magyar ügy rendezésénél.

A szuperkém-teóriát propagáló könyv végső érve azonban a legjobb:

a szerző egymás mellé tesz egy-egy képet az idős Görgei Artúrról és az idős Ferenc József osztrák császárról, és rámutat, hogy mennyire hasonlítanak. Valóban: két kopasz, szakállas öregember – még jó, hogy hasonlítanak!

Görgei Artúr és Ferenc József. Mint két tojás…

A könyvtől egyébként a lektor, Borus József is elhatárolódott később, és számos kemény bírálatot kapott. Ennek ellenére máig van közönsége, hiszen ki tudja, mi mindent rejtegetnek még előlünk a Vatikán pincéjében és a Szíriuszon.