Azok az ügyes emberek, akik nem szivaraznak, milliónyi összegeket tudnak megspórolni, minden nem dohányzónak BMW-je van és öt víkendháza, nagy a gazdagság és az egészség, mert nem költik a pénzt dohányra. A buta emberek szivaraznak összevissza, nem bírnak megülni a seggükön, a színházak kénytelenek tíz perces szünetekkel elkényeztetni a nézőket, mert a kurva cigit el kell szívni, másképp Hamlet hiába őrjöng a színpadon, mert nem érdekel senkit.

A cigireklámokat betiltották, a gyerek inkább azon gondolkozzon, hogy melyik hialuronsavas arckrémet vagy Heineken sört vegye majd a szülinapi pénzéből. A marketingesek életeket mentenek, s nem is tudnak róla, kebleihez kéne szorítsa az összes reklámgurut mindenki, s közösen örüljenek, hogy mi nem szivarazunk, mi vagyunk a jobb csapat.

Félreértés ne essék,

nem szeretnék senkit sem rábeszélni arra, hogy most azonnal vegyen egy csomag cigarettát

és egy ültében szívja el mind a húsz szálat (mert hát drága mulatság a szivarazás, kell ahhoz a jó társaság vagy a szar élethelyzet, a cigarettázásnak is megvan a kultúrája, no). Ezen a platformon nem ítélünk el senkit, dohányzókat és nem dohányzókat is szívesen fogadunk, üljenek le, vegyenek tésztát. Mindkét csapat egyaránt szánalmasnak és hülyének fogja látni a fiatalokat, akik úgy próbálnak cigit venni, hogy ne tudják megmondani ő kinek lánya-fia.

Minden gyerek csendesen kezdi, a tornaterem mögött vagy este a piactéren sunnyog a többi kölyökkel, szívják a cigit, fújják a füstöt, s azt hiszik, hogy ők az istenkirálycsászárok, mert nem tudják otthon, hogy ilyen vad dolgokat csinálnak. A szülők sem minden esetben hülyék, itt-ott találnak egy gyújtót vagy egy üres cigis dobozt, de hát majd kinövi a gyerek, nem mondanak semmit. Vagy megkérik szépen – mindenki döntse el magában, hogy mi értendő a szép alatt – hogy hagyja abba, mert büdös, egészségtelen, drága, s olyan csúnya képek vannak a dobozokon, nem szabad na.

Itt szakad két csoportra a dohányzó fiatalság is,

egyesek felvállalják, anya, én mostantól cigizek, vagy elfogadjátok, vagy sem, hívd fel a rokonokat, hogy aztán ne a szomszédtól tudják meg. Mások pedig maradnak a homályban, bujkálnak és sunnyognak tovább, mert ők otthon megígérték, hogy soha többé nem vesznek cigit, esetleg házibuliban 1-2 szál fog elmenni, de nem szoknak rá, mert az bűn, ráadásul büdös, egészségtelen, drága, s olyan csúnya képek vannak a dobozokon, nem szabad na.

Telnek az évek, kirepülnek az otthoni fészekből a gyerekek, albérletben vagy bentlakásban landolnak, ahol azt csinálnak, amit akarnak. És természetesen ügyesen tanulnak és órákra járnak, mert minden egyetemista ügyes gyermek, minden egyetemista valamire jó. Csakhogy nem fenékig tejfel az élet, mert az egyetemen, kocsmázáskor, de még az albérlet teraszán, és még fényes nappal az utcán is mehet a pöfékelés, de pár hetente vagy hosszabb vakáció esetén hazautazik az ember lánya, mert addig sem kell pénzt költeni kajára és mosogatószerre.

Akik más nagyobb városokból mentek Kolozsvárra továbbtanulni, azoknak ugyanúgy mehet a hedonisztikus cigizés itt-ott, de a falusi – sértődés elkerülése érdekében mondhatjuk inkább –, vidéki fiatalokat ott ette meg a nyavalya, hogy falun élnek.

Nem vehetnek a „nem dohányzó-dohányzók” azon a településen cigit, ahol laknak, hát helló, le fognak bukni.

A központi boltnál sok az ismerős, a pittyemfalvi vegyes üzletben a keresztanyja testvére dolgozik, a falubeli kocsmában pedig leginkább szálára árulják a cigarettát, s oda épeszű ember amúgy sem megy, mert vagy leitatják, vagy megverik. Amúgy sem tudna otthon cigizni, mert az udvar hiába nagy, a szomszédok tekergetik a nyakukat, nézik, hogy a paradicsom palánta Bözsiéknek is lefagyott-e, s hoppá, az unoka szivarazik.

„Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be”, mert legalább ez az egy jó a székelyföldi létben, hogy 18 évesen szinte kivétel nélkül mindenkinek van jogosítványa, mert anyát szerdánként a helyi piacra és a kisvárosi Kauflandba el kell vinni, s az egyetlen szórakozási lehetőség az, ha egész Pittyemszéket körbekocsikázzuk a haverokkal este, mert mást mit csinálsz? Átmész Csíkszeredába a KFC-be enni egyet, de este tízkor azok is zárnak, hogy a fene enné meg.

A szomszéd faluban sem vesznek cigit a vidéki fiatalok, mert sok a „vegyes házasság”, nagynénik és apának ötödik unokatestvérei is gyakran felbukkannak a pöttyömfalvi vegyes üzlet környékén, nagy a kockázat, s még mindig nem szívtam el azt a kurva szál cigit.

Az autó meg sem áll Jírjószenthellóbellóig, a környékbeli vidéki fiatalok mentsváráig: oázis a rokonok és szomszédok sivatagában. A Pitykepál felőli Mol benzinkútnál már majdnem meg is lehetne venni azt az egy doboz egészségtelen rudacskát, de hát csaknem, de igen, távolléted alatt annyi minden történt, s az egyik dolog az, hogy

a keresztanyád testvére már nem a kisboltban dolgozik, hanem annál a benzinkútnál, ahol eddig vetted a cigit.

A kínos terefere után kiveszel egy zérós kólát a hűtőből, majd beülsz az autóba a hétszentséggel együtt, és átmész egy másik kúthoz.

A Rompetrolnál sikeresen megy a cigivásárlás, boldog vagy, elmész a kocsmába meginni egy szukkot a haverokkal, alkoholt nem lehet, mert még hazafele sok gond van. Persze este nyolc körül még az utolsó busszal el lehet jutni Jírjószenthellóbellóra, de hazafele se taxi, stoppolni sem éri meg, ’ej be jó, hogy van jogsi, s apa is ideadta a Dacia Logant. Jól érzik magukat a fiatalok az egyetlen normális jírjószenthellóbellói kocsmában, megy a chips, a szukk és a szivar ezerrel.

Hazaérve pedig anyád pont felkelt pisilni, egyúttal megkérdezi kedvesen, hogy kikkel voltál, hol voltál, mit csináltál, Robinak a szülei hogy vannak, ejnye, fiam, miért van ilyen szivarszagod. Erre jön válaszként a jól bevált mondat, amit már tizedik osztályban sokszor bekamuztál, tudod jól, hogy Petykó, Töhötöm, Dezső és Rezső is szivarazik, nem volt mit csinálni, megfogta a kabátom a szagát, esküszöm, tudod jól, hogy én nem cigizek, mert az bűn, ráadásul büdös, egészségtelen, drága, s olyan csúnya képek vannak a dobozokon, nem szabad na.