– Nem megy na. Valami van azzal a kurva molekuláris finomítóval, mondom.
– De most néztem meg, zölden világít, az rendben van.
– Akkor is, csak azzal lehet baj. Kétszer ellenőriztem az antianyag-regulátort és a proton-diszperzort.
– Akkor mennie kell. Csak az a baj, hogy mégsem működik!
– Én is látom, ember! Nekem ne kiabálj, mert én is azt akarom, hogy működjön!
– Rakjuk össze még egyszer, én azt mondom.
– Te, ember…! Háromszor szedtük szét és raktuk össze! Megnéztem a tervrajzot az adatbázisban, végignéztük a holografikus összeszerelési útmutatót… itt voltál mellettem, amikor néztük, vagy nem voltál?! Együtt raktuk össze! Minden a helyére került, és mégsem megy!!! Inkább hallgass, ha nincs ötleted, az istenit az okos fejednek!
– Jól van, komám, csak segíteni akarok…
– Huh, na várjál…igazad van. Próbáljunk még egyszer lépésről lépésre végigmenni mindenen. Szóval: a nyersanyag ideális állapotban van, a hőmérséklete és az állaga is rendben.
– A legjobb nyersanyag, amit az utóbbi években láttam.
– Igen. A nagy tartály kimosva, fertőtlenítve… Beletöltjük, oké.
– Következik az első szelep. Kiszereltük, megnéztük, a csövek átjárhatók, a titángyűrű szabadon mozog le-fel.
– Tovább. Ott van alatta a proton-diszperzor, kivettem, teszteltem a próbapadon, láttad a képernyőn, minden adat a zöld tartományban.
– De jól szerelted vissza? Ugyanolyan csatlakozója van felül is, mint alul.
– Igen! Jól szereltem vissza, látod, itt van a jel, ez a része a fekete gyűrűvel megy felül. Alul a fényes gyűrű van.
– Jó, na. Haladjunk tovább, itt megy tovább a kettős spirálörvény-vezeték…
– Ez a kék jön itt oldalt, a másik, a zöld középen, ez is rendben van. Ezek belemennek a hűtőtartályba… nem látok semmi rendelleneset itt sem.
– Tovább. Ebből megy le a fővezeték az antianyag-regulátorba és a molekuláris finomítóba.
– Nézd meg, minden jelzésük zöld. Na jó, ez a fény itt sárga, mert várja az átfolyást, de akkor zöld lesz ez is.
– És itt a vége, a kifolyó, ez egy sima nukleáris katalizátor, ezek nem tudnak meghibásodni.
– Na… Ezért mondom, hogy a teljes lánc rendben van és MÉGSEM MEGY!!!
– Hívjuk fel az embert, én azt mondom. Mégiscsak ő tervezte…
– Mii? Kicsibarátom, te azt hiszed, hogy ő foglalkozik ilyesmivel? A gerince miatt már alig jön le az orbitális pályáról. Arra a szakkiállításra is csak három órára jött, azt mondta: a gravitáció megviseli már a csigolyáit.
– Na jó, de akkor beszéltél vele, miután megrendelted ezt a csodacuccot, kellene emlékezzen rád, kontaktot is adott. Meg kéne próbálni, itt van ez a drága szerkezet és nem tudjuk használni. Most kezdjük el megint a régivel? Tudod, milyen lett legutóbb is… ebből a génmódosított alapanyagból azzal már nem tudunk jót csinálni.
– Fúúúú…. Rendben, írok neki, bár nem hinném, hogy válaszol. Így ni. Csatolom a holografikus folyamatunkat is… küldés. Nna.
– Kár lenne ezért a jó alapanyagért, három standard tartálynyi.
– Igen, ráadásul az öreg is adott kettőt, holnap megyek érte, remélem beleférnek a kisebbik gravisiklóba. Azt mondta, az ő korában neki már nem kell.
– Hopáá! Válaszolt!
– Aztahej, nem hittem volna. Na lássuk. Kedves izé… igen, emlékszem magára, okos megoldást mutatott a kiállításon azzal a mikrorészecskés vakondriasztóval… igen, blabla, satöbbi… mi???… Na figyelj csak, komám, azt írja, hogy megnézte a holografikus folyamatunkat és hogy a molekuláris finomítóban szoftveresen át kell állítani az ízszintetizációs rásegítés színkódját sárgáról kékre… mert hogy a gép gyárilag sárgára van kalibrálva. De nekünk kék kell! Ez lesz! Menni fog, gyerünk! Majd válaszolok neki utána.
– Megvan, csatlakoztam, itt az interfész, igen, az íznél… tényleg sárgán van. Átállítom kékre, és… Komám! Ennyi lenne? Indítsuk el!
– Naná, máris! Ez az, indul, előmelegítés… most szépen kezd átfolyni a nyersanyag… beindul az a proton-diszperzor is! Most megy a spirálörvény-vezetékbe… az antianyag-regulátorba… és ott van a molekuláris finomítónál! Látsz valamit a kifolyónál?
– Igen, igen! Ezen az oldalon máris jön ki, bele a a tartályba, nézd, hogy csorog!! Működik!
– Gyorsan tégy alája egy poharat, kóstoljuk meg!… Édes Istenkém, ilyen finom neoszilvapálinkát életemben nem ittam! Kóstold csak meg te is! Komám, ez a gép a legjobb találmány a világon. És egyedül csak nekem van itt az oroszhegyi szektorban. Na egészségedre! Kapsz egy tartállyal belőle te is, ne félj!

Sorozatunk korábbi részei:

Ismeretlen rakomány – harmadik erdélyi történet a jövőből

Találkozás a gyergyói erdőben – újabb erdélyi történet a jövőből

Hirdetés

Erdélyi történet 2154-ből