Nemrég beszámoltunk arról, hogy valahol Moldvában végre-valahára sikerült behúzni-vonni a gázvezetéket egy faluba. Ennek örömére a helyi és megyei illetékesek (polgármester, liberális elnök, pópák koszorúja) odagyűltek (mint húsra légy) és jól felavattak egy gázórát.

Azt hittük, az országos közröhejt követően a pártos boszorkánykonyhákban elgondolkodnak picit azon, hogyan is érdemes egy ilyen akciót lebonyolítani és hogyan nem.

Nos, úgy tűnik, nem gondolkodtak el. Se ezen, se máson. Egy hónap se telt el és itt az újabb marhaság, ezúttal Erdélyből. Történt, hogy Désen és Kissomkúton uniós pénzből felújították a vízhálózat egy részét, illetve új csöveket is lefektettek. Persze, megint lehetne okvetetlenkedni: csak most? Hát eddig mit csináltak az illetékesek? Na de inkább örvendjünk a désiekkel meg a kissomkútiakkal, hogy ahol nem volt, lett.

A hagymázas hivatalossági ámokfutás ismét ott kezdődött, hogy minden érintett politikus – vagyis a Kolozs megyei prefektus, a megyei tanács elnöke és alelnöke, illetve Dés polgármestere (és mindenkinek a sleppje, ezúttal pópák nélkül) – kivonult egy helyszínre, ahol volt… egy csap.

Amikor megadták a jelet, két népviseletbe öltöztetett fiatal lélek (egy lány meg egy fiú) ünnepélyesen odaállt a csaphoz. A lány ünnepélyesen nekiveselkedett. És nem sikerült megengednie azt a nyavalyás csapot. A fiú erre ünnepélyesen segíteni akart neki, de a lány még egyszer nekiugrott a furfangos jószágnak és… tádámm, ünnepélyesen folyni kezdett a víz. Ki hitte volna? Erre aztán kitört az ünnepélyes tapsvihar.

Aztán ünnepélyes beszédek hangzottak el.

Aztán megint ünnepélyesen tapsoltak.

Aztán mindenki ünnepélyesen hazament.

Aztán azóta nevetgél rajtuk a fél ország.Nem túl ünnepélyesen.