De vajon miért lett slágernövény a levendula? – Szabó Izabella termesztő-kézművessel beszélgettünk

„Micsoda lila mámor van itten!” – kiáltott fel pár évvel ezelőtt egy mellettünk elhaladó idős úriember, aki kézen fogva sétált a nejével egy kolozsvári kézműves vásáron. Ezt akár mi is megjegyezhettük volna: tény, hogy ilyen típusú rendezvényt már el sem lehet képzelni levendulacsokrokkal feldíszített standok, levendulából készített termékek nélkül. Nehéz pontosan rögzíteni, hogy mióta vált slágernövénnyé mifelénk ez az örökzöld mediterrán félcserje, az viszont egészen biztos, hogy Erdélyben is egyre többen termesztik, és össze sem lehet számolni, hányféle kézműves termék készítéséhez használják fel.

Szabó Izabella kézdivásárhelyi pedagógus is azok közé tartozik, akik hobbiból vágott bele a levendulatermesztésbe a családi háza kertjében, s azóta már – az egyéni vállalkozói engedély kiváltását követően – a saját levendulás termékeivel járja az erdélyi vásárokat. Beszélgetésünk elején adta magát a kérdés: minek tudható be ez az évek óta tomboló levendulaláz?

„Egyszerre dísz-, fűszer- és gyógynövényről beszélünk, amely a szépsége mellett az illatával is meg tudja babonázni az embereket. Amellett, hogy szépségét hosszú ideig megőrzi – egy csokor szárított virág évekig is tud pompázni –, gyógynövényként nyugtató hatású, és az alvászavarokkal küszködőknek is jó szívvel lehet ajánlani” – avat be a részletekbe Izabella. Amellett egyébként, hogy az aromaterápiában is használatos, köztudottan gyulladáscsökkentő hatása is van, nem csoda hát, hogy elég sokan felfedezték maguknak a levendulát. A slágerek már csak így születnek.

„Mivel nagyon intenzív az illata, nagyon sok illóolajat tartalmaz, rovarűző tulajdonsága is van, sokan a ruhásszekrényükbe is raknak illatzsákot, vagy szárított levendulát. Tartós növény olyan szempontból, hogy a tulajdonságait hosszú ideig megőrzi”, tudjuk meg továbbá a hobbikertész tanárnőtől. Mint mondja, mifelénk a hagyományosnak számító, orvosi levendula terjedt el – valószínűleg a légköri felmelegedésnek is tulajdonítható, hogy egy kis törődéssel, odafigyeléssel ezen a vidéken is áttelel, nem annyira fagyérzékeny növény –, a hibridfajták már nem annyira.

A legtöbb levendulabokor júniusban kezd el virágozni, és ez egészen augusztusig is eltarthat, vannak olyan fajták is, melyek ősz elején másodvirágzásba kezdenek, a virága egyébként ehető, desszertekhez, ételdíszítéshez is használják. Izabellának az a tapasztalata, hogy a növény szereti az itteni időjárást, fényigényes, rendszerint jobban viseli a szárazságot, mint a túl sok vizet, a kertben ültetett levendulát nem is kell nagyon locsolni, bőven megfelel neki a természetes csapadék.

„Hálás növény és nem túl igényes, de persze gondozni, gyomtalanítani kell, szereti, ha szívvel-lélekkel törődnek vele. A folyamat melósabb része a virágok begyűjtése, lemetszése. Gépesítésről ez esetben szó sincs, mindez kézzel történik”. Szabó Izabella a kézdivásárhelyi kertjében kezdetben kétszáz levendulacserjét ültetett, a számuk ma már ezer körül van, ezzel arányosan pedig a levendula felhasználásával készült termékek száma is növekedett 2015 óta. Az otthoni „műhelyben” többek közt szárított levendulavirágot tartalmazó vászonzsákocskák, kispárnák, illatzsákok, textiljátékok és persze csokrok is készülnek, a kizárólag saját termésből származó virágokat tartalmazó árucikkek összeállításában a pedagógus gyerekei is segítenek.

Háztáji körülmények közt többek közt szörpöt, parfümöt, szappant is lehet még készíteni levendula felhasználásával – ezeket is keresik a vásárokon –, de Szabó Izabella az utóbb felsorolt termékekkel nem foglalkozik, legalábbis egyelőre. Mint mondta, az idei árak még alakulóban vannak – a vásárszezon rendszerint ezekben a hetekben kezdődik el –, de az elmúlt évben például egy 15 grammnyi virágot tartalmazó zsákocska 8-10 lejbe került, egy 250-300 szál virágot tartalmazó nagyobb csokor pedig 35 lejt kóstált.

De mégis hogyan, milyen termékekkel lehet „villantani” az egyre bővülő erdélyi levendulapiacon? „Amellett, hogy saját termést használok fel, kizárólag természetes alapanyagú, háziszőttes vásznakkal dolgozom, és cérnacsipke díszítést használok, mert a népi kultúra ápolását is fontos szempontnak tartom. Nagy a konkurencia, de úgy érzem, a szeretettel, szívvel-lélekkel készült termékekre mindig lesz kereslet”, mondja Izabella.

A  Molnár Józsiás Általános Iskola tanárnője nem tud arról, hogy Erdélyben létezne szervezett formában felkészítő azok számára, akik most vágnának bele a levendulatermesztésbe, általában az a jellemző, hogy a kezdők általában azoktól kérnek tanácsot, akik már néhány éve foglalkoznak a virágtermesztéssel. „Voltak évek, amikor én is adtam el palántákat, és minden alkalommal felkészítettem a vásárlóimat, hogy a tapasztalataim alapján hogyan kell bánni a növénnyel, hogyan, mikor kell metszeni, mire kell odafigyelni. Ezeket a növényeket én termesztettem és mindig úgy érzem – még akkor is, ha továbbadom őket –, hogy egy picit az enyémek is maradnak, a lelkemből egy darabot nyújtok át”.