Az erdélyi ember és a politika

Mert az erdélyi magyar politikát ritkán nevezik néven, leginkább úgy hívják, hogy érdekképviselet, ami elég bonyolult szó, nem is nagyon lehet érteni, hogy akkor most kinek az érdekei lesznek képviselve. Az erdélyi ember úgy látja, hogy leginkább a politikusok érdekei lesznek képviselve, mert akiből politikus lesz, az mind gazdagodik meg, s kerekedik ki, miközben képviseli az érdekeket. Gyakran úgy is szavaz az erdélyi ember, hogy megnézi, ki az, aki már meggazdagodott és kikerekedett, s arra voksol, mert akkor azt már nem kell kivárni. A politikusok szerint persze az erdélyi ember érdekei lesznek képviselve, ebből is látszik, hogy a politika mindig nézőpont kérdése. Akárhogy is van, okoskodik az erdélyi ember, ha az érdekképviseletben csak politikusok vannak, akkor az mégiscsak politika, akárhonnan is nézzük.

Igaz, hogy egy kicsikét más politika. Nem kifejezetten ilyen vagy olyan oldali politika.

Az a lényege, hogy erdélyi magyar, s csak azután jön, hogy politika.

A magyarságot őrzi, az már bizonyos. Őrködik felette. Kicsit fenyegeti is a politika az erdélyi embert, hogy jön a kihalás, ha nincs politika. Az erdélyi ember kihalni azért semmiképp sem szeretne. Mutatja a kampányfilm az erdélyi embernek a múltat, az üres templomokat, a kereszteket, a múzeumi varrottasokat, s közben a jövőről beszél, ettől aztán jó félelmetes lesz a jövő. Mert jézusmária, mi lesz, ha a jövő is olyan lesz, mint a múlt.

Szóval úgy képviseli az érdekeket a politika, hogy a magyarságon keresztül. Ezt például jó dolognak tartja az erdélyi ember, hogy erősíti a magyarságot a politika, haragszik is, hogyha egymás torkának ugranak a politikusok, jó magyar emberek tartsanak össze, ne mind bántsák egymást, van baj úgyis elég. Tudja ezt egyébként a politika is, s mindig mondja, hogy aki magyar, gondolkodjon és cselekedjen egy emberként.

Szereti azt hinni az erdélyi ember, hogy a jó magyar emberek nem rossz magyar emberek.

Nem szeret ilyesmit még hallani sem, hogy mondjuk egy jó magyar ember, aki közszereplő, rossz magyar ember lehet. Na, de ilyent, hogy egy közszereplő lopna, csalna vagy hazudna például, nem is nagyon hall szerencsére sehol az erdélyi ember, esetleg a szomszédtól. De például a médiából szerencsére szinte soha. Minek is bolygatni az ilyent, ha van is, rossz fényt vetne az minden magyar emberre. A nyugalom megzavarására alkalmas tartalom lenne, még az újságírók nyugalmát is nagyon megzavarná valószínűleg. Legalább egy kicsi nyugodalma legyen az embernek, ha már úgy született, hogy erdélyi és magyar.

Néha úgy tűnik az erdélyi embernek, hogy ami magyar, az mind politika is egyben.Vagy hogy nem is nagyon lehet szétválasztani a kettőt, a magyarságot és a politikát, mondtuk is már fennebb. Elmegy az erdélyi ember egy erdélyi magyar eseményre, s hopp, ott van egy politikus. Például elviszi a gyermekét egy versenyre, s a díjátadón fellép egy politikus. Elmegy egy kórustalálkozóra, s lám, néhány politikus. Kimegy a falunapra: politikus. A városalapítás évfordulóján: politikus. Megünnepelne egy magyar ünnepet: politikus, sok politikus. Megemlékezne egy költőről: politikus. Egy íróról: akkor is. Részt venne egy könyvvásáron: ott is.

Arra a következtetésre jutott az erdélyi ember, hogy

ahol hivatalosan több erdélyi ember is összegyűl, ott mindig feltűnik legalább egy, de inkább több politikus.

Onnan lehet tudni, hogy valaki politikus, hogy – ahogy az erdélyi ember fogalmaz – rendruhát visel, komoly ábrázattal bevonul, leül az első sorban, s mindig felszólal. Az erdélyi ember nem is nagyon tudja, mit mond az illető, mert nem szokott figyelni, úgy is megy az eseményre, hogy na, fél óra a beszédekre, s aztán kezdődik a lényeg. Az alatt a félóra alatt az erdélyi ember általában telefonozik, vagy az élet dolgain gondolkodik, hogy el kéne vinni a kocsit olajcserére, meg ilyenek. De türelmesen várakozik. Magában azért persze dohog.

Ha a tévében látja a politikust, akkor hangosan is jól odamondikál neki, vagy ha nem is mond cifrákat, várja, hogy vége legyen a szövegnek, s ha nem lesz vége, csatornát vált. Mert unja nagyon, az az igazság. Vagy azt mondja lemondó félmosollyal: na, hazudtok megint, s azzal kimegy a konyhába, hogy kenjen egy vajas kenyeret. Vagy rondákat kommentel tegezőben a neten, s ezzel letudja a dolgot.

Milyen érdekes, ha interneten kommentel az erdélyi ember a politikusnak, olyanokat ír neki, hogy még a billentyűzet is belepirul.

De aztán, ha a való életben találkozik vele, kedves és türelmes mégis.

Nem kell tehát mifelénk olyasvalamitől tartania egy politikusnak, hogy kifütyülik (ha mégis, az a politikai ellentábor akciója lesz), vagy paradicsommal dobálják meg. A politika olyasvalami az erdélyi embernek, mint mondjuk a medve: adva van, és együtt kell élni vele. Nem valami örömteli dolog, de micsináljunk. Ilyen is van, mert kell, hogy legyen. Mondjuk, medvéből is lehetne kevesebb.