A nem dolgozó, de a szociális juttatást felmarkoló munkaképes segélyezettek rendkívül összetett problémája hosszú évek óta visszatérő téma a román sajtóban és a politikában. Rendszerint abban a kontextusban beszélnek róluk, hogy ők azok, akik nem akarnak dolgozni és elvárják, hogy az állam tartsa el őket, a tisztességes munkát végző, adófizető polgárok pénzén. A Victoria-palotából nagyon egyszerűnek tűnik a képlet, ki kell szűrni azokat, akik munkaképesek, és oda kell tenni őket dolgozni. Volt már erre próbálkozás a PNL részéről 2010-ben, 2017-ben és 2020-ban is.
Most ismét előhozakodtak a témával, egymással párhuzamosan két fronton is: egyrészt kormányszinten kilátásba helyezték a segélyen élők országos feltérképezését, másrészt helyi szinten egyes elöljárók már konkrét lépéseket is tettek az érintett személyek közmunkára fogása érdekében.
Olvasson még:
Raluca Turcan munkaügyi miniszter nemrég nyilatkozott arról, hogy előkészítették az állami segélyben részesülők helyzetének országos felmérését, amit a területi munkaügyi felügyelőségek, a foglalkoztatási ügynökségek és a szociális kifizetésekért felelős irodák munkatársai közösen végeznek majd el. Céljuk, hogy munkára fogják a munkaképes kedvezményezetteket ezzel is csökkentve a munkanélküliséget.
Turcan szerint ma Romániában a betöltetlen munkahelyek 30%-a nem követel meg semmilyen felkészültséget, így a munkaerőpiac képes lekötni a mintegy 170 ezer garantált minimális jövedelemben részesülők egy részét. Egy másik cél, hogy beazonosítsák a valóban vulnerábilis helyzetben lévő rászorulókat, például a munkaképteleneket, a nyugdíjkorhatáron túli időseket vagy a kiskorúakat eltartó szülőket, akiket nagyobb támogatásban részesítenének. Egy televíziós műsorban arról is beszélt, hogy sajnos vannak olyan személyek is, akik 6-7 segélyt is kapnak az államtól, miközben eszük ágában sincs munkát keresni.
Kijelentései elég nagy visszhangot váltottak ki, több cikk is született a szociális segélyezettek védelmében nehezményezve azt, hogy Turcan egy 2010 óta rendszeresen visszatérő, hibás adatokra épülő sztereotípiára erősített rá egyik nyilatkozatával, miszerint Románia a milliós nagyságrendű segélyezettek országa.
A valóság ezzel szemben az, hogy míg 2011-ben mintegy 295 ezren részesültek szociális segélyben, addig 2020 decemberében 173 636-an. A milliós nagyságrend úgy áll össze, hogy a szociális segélyen élőket – valószínűleg a félrevezetés szándékával – egy kalap alá vette a más kategóriákba sorolható, például a fogyatékkal élő személyekkel. A PNL elképzeléseit kifogásolók szerint sztereotípiának számít az is, hogy a kedvezményezettek nem akarnak dolgozni, és a politikusok alábecsülik azt, hogy milyen nehéz a sárból, az elszigeteltségből, az általános kilátástalanságból a munka mezejére lépni.
Ennek némileg ellentmond az, hogy egyes sajtóbeszámolók szerint van olyan erdélyi település, ahol a segélyezettek háromnegyede inkább lemondott a pénzről, amikor közmunkára akarták fogni őket a saját településükön.
Egyre több elöljáró gondolja úgy, hogy ez jelenti a megoldást, Ilie Bolojan, a Bihar megyei önkormányzat elnöke már ki is adta az ukázt a polgármestereknek, hogy szervezzék meg a segélyezettek közmunkáját, ellenkező esetben büntetésekre számíthatnak. A döntés mintegy háromezer kedvezményezettet érint a megyében, közülük 1600-an munkaképesek. Ha ezek a személyek munkába állnak és összeszedik például az út széli szemetet, vagy lenyesik a túlburjánzott bozótokat, máris tettek valamit a településük tisztasága érdekében.
Általános megítélésüknek egészen biztosan jót tenne egy jól működő közmunkaprogram, az ő aktív szerepvállalásuk nélkül ugyanis nehezen lehet leküzdeni a velük kapcsolatos előítéleteket.