Közmunkát végezni a segélyért? Sokan inkább nem kérnek belőle

Pár hónappal a helyhatósági választások után lassan érdemi munkához látnak a frissen megválasztott elöljárók. Van, ahol az utcák, terek, út menti árkok megtisztításával, a települések általános arculatának csinosításával kezdenek, ehhez azonban munkaerőre van szükség.

Nincs abban semmi szokatlan, hogy a közérdekű munkálatok elvégzésével azokat a munkaképes, felnőtt lakosokat bízzák meg, akik szociális segélyből élnek. Néhol bevált a terv, néhol azonban a segélyezettek inkább lemondtak a pénzről, mintsem dolgozzanak.

Az egyik hírcsatorna három településről is beszámolt, ahol közmunkára fogták az embereket. A Bihar megyei Margittán a függetlenként mandátumot szerzett polgármester elmondta: miután átnézte a szociális segélyen élők listáját, 116-ból 20 munkaképes személyt azonosított be, akiket munkára fogott. Egyértelművé tette, hogy ha nem tartják be a munkarendet, búcsút inthetnek a segélynek. Eddig négyen vesztették el egyetlen bevételüket, mert nem jelentek meg a munkában. Ezzel párhuzamosan az önkormányzat átvizsgálja a munkaképtelenek orvosi papírjait is.

Hasonló szigort vezettek be a Kolozs megyei Szind (Sănduleşti) községben is, ahol a segélyezettek háromnegyede egyszerűen nem volt hajlandó alkalmazkodni az új rendhez. Rabszolgamunkának érezték, hogy minden reggel nyolckor meg kell jelenniük a munkában, mondta a polgármester. Az ötven szociális támogatást élvező lakos egynegyede néhány hét után megszokta, hogy dolgozni kell, a többiek viszont nem, így elvesztették a segélyt.

Ehhez képest Kolozs községben bevált az elképzelés. Összesen 12 család kap segélyt, a munkaképesek havonta 19 és 44 óra közötti közmunkát végeznek. A polgármesteri hivatal épületének takarítását is egy szociális segélyen élő ötgyerekes édesanya végzi el, és a riportból úgy tűnik, elégedettek a munkájával.

A szociális segélyek értéke egyébként 142 és 600 lej között mozog, attól függően, hogy hányan alkotják a családot.