A román politikát eddig is bájosan abszurdnak éreztük, de néha szembejön az elképzelhetetlen hagymáz egy-egy csomolungmája, amikor úgy érezzük, Weöres Sándor szavaival élve, hogy mászik a kés, a sógoré, az asztal lábán fölfelé.

Épp egy ilyen aranyköpézzel lehetett találkozni a minap az egyik csontig nézett kereskedelmi csatorna egyik csontig nézett dumaműsorában. Az eget rengető jelenet szereplői: egy nemzeti liberális képviselő (ugye, nekik most nagy a szájuk, mert jó a lapjárás, épp menesztették a szockó kormányt) és a menesztett szockó kormány közismerten zseniális művelődési minisztere. Neki leírjuk a nevét, mert ki tudja, meddig tehetjük még meg: Daniel Breaz.

A szóváltás annyira szürreális, hogy lehetetlen elmesélni. Idézzük:

Liberális képviselő: Nem űzhetünk csúfot a közpénzből, ahogy a PSD csinálta. Ezért csökkentjük a minisztériumok számát.
Breaz: Vagyis embereket rúgnak ki. Miért rúgnak ki embereket?
Liberális képviselő: Nem rúgunk ki olyan embereket, akik végzik a dolgukat. De maguk megtöltötték a minisztériumokat, intézményeket protekciósokkal, szeretőkkel, ismerősökkel, rokonokkal… mindenféle ügyeskedőkkel, akiket fölöslegesen fizetünk, mert nem értenek semmihez. Igen, a PSD-klientúrának nincs mit keresnie a minisztériumokban!
Breaz: Vagyis embereket rúgnak ki!
Liberális képviselő: Igen, kirúgjuk a maguk, a PSD protekciósait és szeretőit!
Breaz: De ők is emberek.

Nincs több kérdésünk. Se válaszunk. Az eszünk is lecsücsült egy kis dombra és azóta ezt a nótát hallgatja: