Sokánt!
Szerző: Mircea Morariu
2019. szeptember 14. szombat, 17:10
Ha ilyen alakok irányítják a romániai közoktatást, márpedig ez a helyzet, akkor nincs miért csodálkozni a sorozatos katasztrófákon.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Nem volt elég, hogy Daniel Breaz urat, aki professzor, sőt, a gyulafehérvári December 1-e Tudományegyetem rektora is, a 2018. novemberi kormányátalakítás alkalmával megbízták annak a műveletnek a véghezvitelével,

melynek célja, úgy tűnik, a nemzeti kultúra porig rombolása.

Egy kimondottan kriminális műveletről van szó, melyet két másik alkalmatlan alak katasztrofális minisztersége alatt indítottak el. A semmihez sem értő, felfuvalkodott és notóriusan beképzelt Lucian Romaşcanu és George Ivaşcu urakról van szó, utóbbi amúgy jó és bátor igazgatója a Metropolis Színháznak, de aki a minisztérium élén semmi, de tényleg semmi említésre méltót nem csinált. Több mint valószínű, hogy nem értett hozzá.

Olybá tűnik, Viorica Vasilica Dăncilă kormányfő úgy gondolta, a fentnevezett gyulafehérvári úr művelődési és nemzeti identitási miniszterként nem követett el elég szégyenletes baklövést és nem is akárhogyan, hanem zuhatagszerűen. A román nyelv állandó, csökönyös kifacsarásával kezdve, Marin Dragnea tábornok, a szomorú emlékű Tudor Vladimirescu hadosztály szomorú túlélőjének kitüntetésével folytatva, mely hadosztály tagjai 1947. december 30-án bekerítették a Királyi Palotát, hogy a lemondási okirat aláírására kényszerítsék Mihály királyt, és a romániai könyvfogyasztásra és annak bármiféle serkentésének lehetetlenségére vonatkozó ostobaságaival befejezve. Igaz, utóbbi esetben  szégyenletesen mosta kezeit, de nem ért vele többet, mint hogy tagadhatatlan bizonyítékot szolgáltatott intellektuális képességei korlátaira vonatkozóan. Olyan megállapításokkal van dolgunk, melyek nemcsak egy magas rangú tisztségviselőtől minősíthetetlenek, de különösen egy egyetemi professzortól, hiszen ilyen aberrációkat akárki nem képes a száján kiejteni. A kormányfő asszony tehát úgy gondolta,

lehetőséget ad a szóban forgó Breaznak, hogy teljesen lejárassa magát és kiteljesítse az oktatási miniszteri tisztség nevetségessé tételét is,

Ecaterina Andronescu asszony váratlan nyugdíjazása után őt javasolva ideiglenes vezetőnek. Emlékeztetek mindenkit arra, hogy a PSD–ALDE (Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) kormányzás alatt az említett egyetemi professzori státuszt is alaposan aláásta két másik notórius tanulatlan, akik szintén rendelkeztek – Isten tudja hogyan – egyetemi oklevelekkel. A felejthetetlen és kimondhatatlan Liviu Pop-Térgy és Valentin Popa-Pámblika urakról van szó. Utóbbinak többek közt a romániai egyetemek rektorai jelentős részének megalázó és szolgalelkű támogatásával sikerült felkapaszkodnia a tisztségbe.

Láttam Daniel Breaz urat a Digi 24 televízió hétfő esti Jurnalul de seară (Esti híradó – a szerk.) című műsorában. Cosmin Prelipceanu műsorvezető hívta meg, hogy a jelenlegi politikai helyzetről, a hatalmához foggal-körömmel ragaszkodó PSD által okozott válságról, valamint a PSD 2016-os választási kampány alatt tett ígéreteivel teljesen ellentétben álló állapotokról beszéljen, melyek között Romániában elkezdődött a tanév. Hallgattam Breaz urat és a beszélgetés előrehaladtával szinte fizikailag éreztem, miként erősödik bennem a felháborodás, a szégyen, hogy egy ilyen nulla értékű, teljesen gerinctelen alak, aki önmagát lekörözve hajbókolt Dăncilă asszony mindentudása előtt, ilyenfajta tisztségeket tölthet be a román állam hierarchiájában. Akut rosszullét kerülgetett az 50 perc alatt, amíg a szóban forgó alak a képernyőt kitöltötte.

Tagadhatatlan, hogy Breaz úr dilettáns, alkalmatlan, aki gúnyt űz magából a hozzáértés fogalmából.

A szóban forgó alak vitathatatlanul és ragyogó módon képez érvet amellett, hogy ennek a kormánynak minél hamarabb távoznia kell. Breaz úr nem egyéb, mint egy szavakat, szlogeneket, hazugságokat, észbontó kijelentéseket gyártó gép. Egy bármilyen intellektuális tartalomnak híján lévő emberi hamisítvány. Dej és Sztálin idejében tökéletesen működött volna, biztos karriert futott volna be szlogenek termelésével Nicolae Ceauşescu alatt, most a PSD-s gazemberek és korifeusaik új korszakában szedi meg magát, függetlenül attól, hogy Dragneának vagy Dăncilának hívják őket.

De íme, kedd reggel még nagyobb ostobaságról szereztem tudomást. Nevezetesen arról, hogy ugyanez a Breaz úr szintén a baljóslatú szeptember 9-e folyamán, az új tanév megnyitójával kapcsolatos ünnepségek keretében állítólag azt az ostobaságot volt képes kimondani, hogy nem számít, milyen jegyeket szerez egy tanár a kinevezési versenyvizsgáján. Azt, hogy ez semmilyen relevanciával nem bír a felkészültségére nézve. Azt, hogy teljesen más szakaszok és eljárások döntenek arról, hogy egy egyetemi oklevelet megszerzett személy rendelkezik azokkal az ismeretekkel és képességekkel, melyekre szüksége van ahhoz, hogy elméletileg meghatározatlan időre katedrához jusson. A miniszter úr, még ha ideiglenes is, vagy teljesen elszakadt a valóságtól, vagy a szóban forgó hülyeséggel az ifjúságért és sportért felelős tárcát vezető kollégája, Bogdan Matei iránti szolidaritását akarta kifejezni, aki sikeresen elbukta az azzal a szakmával kapcsolatos vizsgáit, amelyhez egyetemi végzettsége szerint értenie kellene, vagy ezen a téren is a csodálatos Dăncilă asszonytól kapott utasításokat és értékes útmutatókat hajtja végre ugyanolyan undorító, visszataszító és szolgalelkű módon. Aki viszont egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy nevetségessé tegye magát és akivel kapcsolatosan a szóban forgó Breaz másolatként működik. Hasonlóan tragikomikus. Vagy, ami még súlyosabb, Breaz úr egyszerűen felelőtlen és közveszélyes.

Bár tanár és – ami még aggasztóbb – rektor is, úgy tűnik, Breaz úr sohasem hallott a folyamatos képzésről.

Az állandó képzésről. Arról, hogy a tanárok a civilizált világban mindenhol rendszeres teszteléseknek vannak kitéve, melyekkel meg kell erősíteniük státuszukat. Breaz úr inkább figyelmen kívül hagyja, hogy a román felsőoktatás évek óta folyamatos züllésnek van kitéve, hogy azon belül kivirágzott a korrupció, a diplomagyárak, az oklevelek futószalagon, bármiféle valós felkészültség nélküli kibocsátása. Amely felkészültséget egyszerűen tudásnak nevezünk. Úgy tűnik, Daniel Breaz urat a legkevésbé sem érdekli, hogy a véglegesítő és a különféle pedagógusi fokozatokat biztosító vizsgák szintén a lehető legmegengedhetetlenebb módon leromlottak. Egyszer azt javasoltam Andronescu asszonynak, végezzen el egy egyszerű kutatást. Vizsgálja meg, mekkora a különbség az ugyanazon jelölt által az egyszer jelentéktelenebb és kompromittáltabb véglegesítő és a kinevezési vizsgán kapott jegy között. Ez utóbbi az egyetlen még mindig igazán komoly vizsga.

Nem tudom, hogy Ecaterina Andronescu asszonynak sikerült-e elvégeznie a vizsgálatot rövidre sikerült mandátuma alatt. Andronescu asszony azt a kérést sem teljesítette, hogy hozzanak létre egy kötelező esti tagozatos középiskolai osztályt, amelybe kötelezően be kellene íratni sokakat a tisztségekkel, sőt, doktori címekkel is rendelkező párttársai közül. Az oktatásügy ideiglenes miniszterét pedig elnöki rendelettel kellene belekényszeríteni ebbe az osztályba. Daniel Breaz úrnak nem ismétlem meg a javaslatom. Egyszerűen azért, mert azt remélem, hogy hamarosan távozásra kényszerül mindkét miniszteri tisztségből. Amelyekhez a legnyilvánvalóbb módon semmi köze sincs. Mint ahogy azt is remélem, a December 1-e Tudományegyetem érdekében, hogy Breaz úr nem szerez újabb rektori mandátumot. Nem másért, de ő – ismétlem – igazi közveszély. Egy imposztor. Egy hamisítvány.

comments powered by Disqus
A feltételezések szerint több antikommunista ellenállót is lelőttek a szekuritáté egykori karánsebesi épületének udvarán.
Egy félidő jó foci és egy hatalmas bombagól után a végén játékvezetői segítséggel győzte le Azerbajdzsánt a magyar labdarúgó-válogatott.
Úgy tűnik, egyesek egyszerűen képtelenek levetkőzni a Ceaușescu-éra reflexeit. Bár lehet, nem is nagyon akarják, hiszen maguk is az Aranykor méhéből származnak.
A `70-es évek egyik legbrutálisabb gyilkosának története legalább annyira hátborzongató, mint egy skandináv krimisorozat.
Kolbászból készült kerítést biztosan nem, ez tény. De ha megnézzük a rendelkezésre álló adatokat, esetleg rájövünk, hogy talán még sem volt olyan fene jó dolgunk a csodás kommunizmusban.
Ahogy az várható volt, a kormánybuktatás után akkora a fejetlenség a PSD háza táján, hogy egészen biztosan nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb.
Az államfő egyeztetett a pártokkal, de a jövő hét elejére halasztotta a nagy bejelentést, amely senkit nem fog meglepni.
Ha ma konvencionális háborúra kerülne sor, Romániának – újra – 30 évnél régebbi, egyes területeken pedig 40 évnél is régebbi technikára kellene támaszkodnia.
Japánsztrájkot hirdettek, tüntetni készülnek és fogytán a türelmük.
Simán kikapott Horvátországtól, de a Szlovákia–Wales döntetlennek köszönhetően megőrizte továbbjutási esélyeit az Eb-selejtezőkben.
Teodorovici talán mindenkit emlékeztetni akart, kikkel is volt dolgunk az elmúlt időszakban.
A kormánybuktatás után Romániának sürgősen kellene egy megfelelő biztosjelöltet találni az Európai Bizottságba. Máris felmerült pár név.
Oké, hogy megbukott a PSD-kormány, oké, hogy kitört a demokrácia, a jólét meg minden, de hahó, a magyarok közben megint Erdély elsinkófálásán mesterkednek.