Autóelegancia-versenyt szerveztek a kolozsvári sétatéren, a Kaszinó épülete mellett. Régi és elképesztően szép autókkal, díjakkal, ahogy kell. Kisétáltunk, még a délutáni eső előtt és megnéztük a csodamasinákat. Be kell vallanunk, hogy a csillogó fémtesteket, bőr üléseket, méltóságteljes formákat látva azonnal megértettük, miért tudnak annyira rajongani az ilyesmiért azok, akik az ilyesmiért rajonganak. Azért fél szemmmel a rajongókat is figyeltük. A fenti képen a gépkocsik igazi brit arisztokratája látható. Rolls Royce, naná! Ő nézzett velünk farkasszemet, amint a helyszínre értünk. De nem csak a kezdet volt ilyen erős. A folytatás is.

Ha azt gondolják, hogy a múltból előpattant bődületes járgányok csak kívül varázslatosak, hát nagyot tévednek! Bepillantottunk egy Porsche belsejébe. Nézzék az autó szívét, vérereit, szinte lüktetnek. Ahogy ez a motor felbőg… Mint szarvasnász idején a tizenhatos bikáké, olyan a hangja.

És úri autóknak úri Úrnőjük van. No meg libériás sofőrje! Egyenruhában, tányérsapkával, ahogy kell. Csak a kesztyű hiányzott. De talán csak azért, mert a sofőr úr éppen pihent.

De nem csodálkozunk azon, hogy úrnők járnak az ilyen autók körül, illetve suhannak bennük. Nézzék ezt a tükröt! Még a hátoldalától is meg lehet kérdezni, hogy: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb e vidéken?

Persze, modern korunkban akadnak olyan )úr)nők is, akik csak behajítják magukat egy ilyen patinás masinába és bámulják a telefonjukat.

Nem úgy mások! Íme, egy igazi úrinő. Egy ilyen kormány mögé csakis fehér (!) kesztyűben ül. Na, így kell ezt csinálni, hölgyek-urak! Ja, most már csak egy ilyen Merci kell.

A nagyok mellett természetesen ott voltak a kicsik is. Meg a nagyon kicsik. Mint ez a kis Fiat, e törpe gép a hatalmas emberek mellett.

És ez történik, amikor az egyik hatalmas ember bepréseli magát az apró Fiatba. Nyögdécselés, lihegés, karosszéria-recsegés. Persze, az a rossz, aki rosszra gondol. Inkább vicces a látvány.

Az arisztokratikus és kapitalista Nyugat teremtményei mellett nyilván ott voltak a versenyen a proletár és kommunista Kelet kitalálmányai. Talán sokan emlékeznek a Dácsia (Dacia) 1100-asra az Aranykorból.

Ez a piroska feltehetően annyira szégyellte magát az úri társaságban, hogy összezsugorodott. De azért felismerhető, ugye?

Talán ez a másik piroska volt a dácsiazsugorodás oka. Tessék nézni, igazi fétisobjektum! És ha jól megnézik a részleteket, egy perc alatt az is kiderül, milyen autófajról van szó.

A nap képe mégis ez lett. A bűbáj maga. Apa és lánya veri a blattot egy régi-régi Mercedes csomagtartójában. Na és akkor most el lehet gondolkodni az arisztokrata múlt és a demokrata jelen közötti különbségeken.

Apropó, emlékeznek még a keleti blokk autóiban a hátső szélvédő mögött fejüket a gép ringására szomorúan ingató ebekre? Itt is volt egy. Micsoda nosztalgiaspirál!

A sziporkázó járgányok természetesen magukra vonták a közelb enegymásnak örök hűséget esküdöző ifjú párok és sleppjeik figyelmét is. Át-átugrottak hát az alléra egy-egy fotózás erejéig. Hogy majd mutogathassák unokáiknak (ha lesznek), hogy nézd, kisunokám, milyen autókkal jártunk annak idején.

A végére hagytuk a kedvencünket. Őszintén, mi ennek a Chevrolet Corvette Stingraynek adnánk a nagydíjat. Nem olyan elegáns, mint az arisztó Rolls Royce-ok vagy Mercedesek, nem olyan bohém, mint a sportos Fiat (na nem a kicsi) vagy a Porsche, de nézzék, milyen… mint egy fehér tigris!

Igen, szégyen, nem szégyen, ez volt az a pillanat, amikor a fotós elragadtatta magát egy kicsit, lefeküdt a földre és lefotózta magát a fantasztikus gép csillogó keréktárcsájának tükrében. Bocsássanak meg neki! Kicsit rajongóvá vált ő is.