Holtvágányon
papmeli
2019. június 11. kedd, 15:38
Háromszor robbant le a mozdony: 17 órát ültek a szerelvényen a peches utasok.

Nem lehetettek a sors kegyeltjei azok az utasok, akik egy éjszakai vonattal akartak eljutni nemrég Bukarestből Temesvárra. Hol a mozdony robbant le, hol más gondok adódtak, így a 9 és félórás távot végül 17 óra alatt tették meg.

A szerencsétlenségek sorozata már a bukaresti Északi Pályaudvaron elkezdődött, ahonnan eleve 20 perces késéssel, 21.40-kor gördült ki a szerelvény. De nem haladt sokat, 15 perc menetidő után újra megállt és több mint kétórás várakozás következett. Hogy aztán Olt megyében újabb kényszerpihenőt tartson, ezúttal az áramellátással adódtak gondok és

újabb háromórás szünet következett.

És nem volt az utolsó: Karánsebesen ismét elromlott a mozdony, így a szerelvény a menetrendben szereplő 6.55-ös érkezés helyett 14 órakor ért be a temesvári állomásra. A CFR közlése szerint a nagy viharok miatt volt ilyen nehézkes a haladás, több szakaszon leállt a vonatközlekedés és

meg kellett várni, hogy a hibaelhárítók megoldják a problémát.

Eközben az utasokat senki nem értesítette a történtekről, légkondicionálás és élelem nélkül kellett várakozniuk. Bár a vasúttársaságnak kárpótolnia kellene a pórul járt utasokat – 60 és 119 perc késésért a jegy árának 25, 120 perc fölötti kényszerpihenőért 50 százalékát kellene visszakapniuk – erre alig akad példa. Arra a luxusra, hogy szendvicset és ivóvizet is osztogassanak a vonaton rekedteknek, gondolni sem merünk.

A CFR szerelvényei összesen 2 millió perc késést halmoznak fel évente,

a leromlott infrastruktúra a vonatok 43 kilométer/óra átlagsebességgel haladnak. És ez az optimális utazás, hisz egyre gyakoribb, hogy vagy a mozdony robban le, vagy a szerelvény siklik ki a régi sínpárok miatt.

Bármi is történne, a CFR-rel vonatozni felér egy időutazással!

comments powered by Disqus
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.
Hogy kerül a cuna meg a farok a mioritikus keresztnévlistára? Többek közt erről is szól Radu Paraschivescu briliáns írása.
Persze, Dăncilă is udvarolhatna elegánsabban a magyar szervezet támogatásáért.
Líceumi diákok készítették, egy tapasztalt filmes óvó szárnyai alatt, és irtó bájos.
Ha ez igaz, nem is értjük, minek kell irtó sok pénzért választást szervezni?
Ki érti ezt? Most, hogy a szokásos cirkusz nélkül lehetne szavazni külföldön, már nem olyan vonzó a szavazás lehetősége.
A PSD egy rothadó politikai hulla. De még mozog. Sőt, irányít. Mircea Morarius írása.
Legszívesebben saját kezűleg lapátolná vissza a földet Kolozsvár vezetése a most megtalált északi kapu alapjaira.
Adózzunk egy perc néma csenddel az életszínvonal emlékének. :(
Ismerős a helyzet, ugye? Valaki belénk gyalogol, jön az igazságszolgáltatás, aztán kiderül, hogy a valaki igazából Valaki, és az igazságszolgáltatás szépen odébb áll.
Ha ilyen alakok irányítják a romániai közoktatást, márpedig ez a helyzet, akkor nincs miért csodálkozni a sorozatos katasztrófákon.
De lehet, hogy nem is baki? Lehet, hogy Viorica maszkja alatt Liviu Dragnea rejtőzik? De akkor… ki ül a dutyiban a Vezér maszkja alatt?
Mert egy amerikai kampányfotó igazán jól mutat a jelöltek vécéjében, izé, cévéjében. Na de ki marad itthon, a mioritikus politikai latrinában?