Az úzvölgyi temetőért fogtak kezet a csíkszentmártoniak és az RMDSZ

Néhány százan tiltakoztak szombat délután Csíkszentmárton központjában egymás kezét fogva az úzvölgyi osztrák-magyar katonatemetőben végrehajtott illetéktelen beavatkozás és Lászó Antal csíkszentmártoni alpolgármester hatósági meghurcolása ellen az Úzvölgye kezdeményező bizottság hívására. Ahogy a május 12-i ökumenikus istentiszteleten, a résztvevők itt is háromszor kiáltották, hogy „Ne bántsd a magyart!”.

„Mi nem rontottunk román emberek temetőibe. Mi nem akartunk román emberektől elvenni semmit: sem történelmet, sem nyelvet és iskolát, sem zászlót és himnuszt. De azt kérjük, ők se nyúljanak hozzá azokhoz az értékekhez, amelyeket ezer esztendeje itt, Erdélyben és a Kárpát-medencében mi, magyarok megteremtettünk” – idézte a tiltakozáson megjelent Kelemen Hunor szövetségi elnök beszédét az RMDSZ hírlevele.

Elmagyarázta: azért döntött az RMDSZ arról, hogy megvonja támogatását a román kormánykoalíciótól, mert a kormány semmit nem tett azért, hogy visszaállítsák a beavatkozás előtti állapotot az úzvölgyi temetőben, és a hatóságok még csak eljárást sem indítottak Dormánfalva polgármestere, és azok ellen, akik feszültséget keltettek. Megállapította, hogy azok a román pártok sem hallatták a hangjukat a katonatemető ügyében, akik általában a jogállamiságot féltik Romániában. „Ők olyan jogállamot akarnak, amelyben a magyar közösségnek nincs helye” – mondta Kelemen Hunor.

A szolidaritási akción Szörényi Levente is részt vett. Fotó: Gábos Albin. További helyszíni képek a Székelyhonon.

A csíkszentmártoni tiltakozáson a Székelyföldet is magába foglaló három megye önkormányzati elnöke, Borboly Csaba, Péter Ferenc és Tamás Sándor, valamint a székelyföldi önkormányzati tanács elnöke, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is részt vett. Valamennyien aláírták azt a közleményt, amelyben bejelentik, hogy jövő héttől minden nap valamelyik székelyföldi önkormányzat kihelyezett rendkívüli tanácsülést tart a vitatott katonatemetőben. A sort jövő kedden a sepsiszentgyörgyi önkormányzat kezdi. 

„Mind Európának, mind pedig Romániának teljes jogú állampolgárai vagyunk, mi erdélyi magyarok, és nem fogadjuk el, hogy bennünket másodrangúnak tekintsenek a saját szülőföldünkön. Az úzvölgyi haditemető ügyének rendezése, a jogsértő magatartás befejezése és a bűnösök megbírságolása jogos követelésünk, amiből nem engedünk” – idézi a közlemény Antal Árpádot, a Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnökét. 

A rendezvény végén a magyar és a székely himnuszt énekelték el az egybegyűltek, velük együtt énekelt a jelenlévő Szörényi Levente és Antal Tibor, őket Dajka Mihály tárogatón kísérte.

Az erdélyi magyarság április végén szembesült azzal, hogy Dormánfalva önkormányzata önkényesen román parcellát alakított ki az első világháborús osztrák-magyar sírkertben, ahol félszáz betonkeresztet és egy emlékművet állított fel. Ezek felavatását a moldvai kisváros önkormányzata május 17-ére hirdette meg, de – miután a román hatóságok törvénytelennek nyilvánították az emlékműállításra kibocsátott építési engedélyt – Constantin Toma polgármester bejelentette, hogy elhalasztják az avatást. A temetőfoglalás és az általa előidézett konfliktusok miatt egyelőre csak székelyföldi személyek, köztük László Antal csíkszentmártoni alpolgármester ellen indult rendőrségi vizsgálat.

Az úzvölgyi katonatemetőt Hargita megye legnagyobb és legjelentősebb első világháborús emlékhelyeként tartják számon. A temetőben 1994-ben második világháborús emlékművet is állítottak, amelynél évről évre augusztus 26-án tartanak nagyszabású megemlékezést. 

A Csíkszentmárton község leltárában szereplő temetőt az elmúlt években az önkormányzat forrásaiból, a magyar Honvédelmi Minisztérium és magánszemélyek adományaiból újították fel. A bekerített, székely kapuval ellátott emlékhelyen mintegy hatszáz fakeresztet állítottak. A román katonákra emlékező kereszteket részben a temető sétányára, részben a még meg nem jelölt magyar katonasírokra állították. 

Úzvölgye közigazgatásilag a 33 kilométerre fekvő Csíkszentmártonhoz tartozik, de a 25 kilométerre fekvő Dormánfalvához esik közelebb. A településről 2017-ben költözött el az utolsó lakos.