A szamuráj levelei 4.
Szerző: Kamikaze Harakiri
2019. április 16. kedd, 15:41
Szamurájunk csak ritkán jelentkezik, akkor is csak röviden beszél, de bölcsen.

Nálunk, a felkelő nap országában is épp elég nagy zűrzavar van a fejekben, de ma ismét meggyőződhettem arról, hogy a nyugati ember a történelem legbonyolultabb szerkezete: félig-meddig leég a Notre-Dame, mire rögtön potyogni kezdenek a krokodilkönnyek az „európai kultúra” pusztulása láttán – azok szeméből is, akik az utóbbi években folyton elhatárolódtak kereszttől-templomtól-keresztény kultúrkörtől, nehogy kabátlopási ügybe keveredjenek. „Őszentsége, a pápa – olvashattuk – motyog ugyan valamit krisztusi izékről, de azért tuggyukmi, hogy egy »katolikus pap=szoknyás pedofil«, s mindenki, aki egy kicsit is komolyan veszi a kereszténységet, nos... az minimum... gyanús! S ne jöjjenek nekünk gótikával-művészettel – olvashattuk –, mert tuggyukmi, mennyi vér tapad a katedrálisok köveihez-miegyébhez...”

Bocsássa hát meg nekem a nyugati ember „istene”, de nem érzem őszintének a mostani megrendültséget az európai mainstream részéről – tudván tudva, hogy amúgy is főleg mi, „kiszikínaiak” és más ferdeszeműek lepjük el – szelfibottal a kezünkben – az európai, „keresztény” (?) kultúra környékét. Pedig milyen jó lenne abban reménykedni – megkönnyítendő a bizonytalankodó keleti ember dolgát is –, hogy most majd lelkiismeret-vizsgálatot tart Európa, s ezután legalább nem határolódik el saját múltjától, legyen az bármilyen „véres”! Holnap már nem a Notre-Dame lesz a szenzáció, s mindenki visszatér (fészbukon-twitteren) a maga kis köreihez – bár nem kizárt, hogy akad majd egy-két jótét lélek, aki komolyan veszi a Notre-Dame tragédiáját, s pályázni fog Quasimodo-ügyben a „Norvég Alaphoz”, mondván, hogy ő teljesen önzetlenül „kitelelteti” (amíg a katedrális renoválása tart) ezt a végtelenül szimpatikus irodalmi hőst! Császárom ugyan „nem fizet túl”, de egy ilyen nemes célra még én is szívesen adakoznék...

comments powered by Disqus
Mert azok a francos kisebbségek állandóan elnyomják őket a saját szent földjükön. Mint anno, a grófok.
Miért sajnálják ki a mogyorót a csokiból, ha az román piacra kerül? Hány termék alkalmaz kettős mércét Nyugat és Kelet között?
Elterelné a légi forgalmat a város fölül egy ideges honatya.
Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.
Hogy kerül a cuna meg a farok a mioritikus keresztnévlistára? Többek közt erről is szól Radu Paraschivescu briliáns írása.
Persze, Dăncilă is udvarolhatna elegánsabban a magyar szervezet támogatásáért.
Líceumi diákok készítették, egy tapasztalt filmes óvó szárnyai alatt, és irtó bájos.
A kolozsvári kutatóval a magyar rockzene és a kommunista rendszer viszonyáról beszélgettünk. Azt is elárulta, hogy szerinte melyik a rendszerváltás zenekara.
Ha ez igaz, nem is értjük, minek kell irtó sok pénzért választást szervezni?
Ki érti ezt? Most, hogy a szokásos cirkusz nélkül lehetne szavazni külföldön, már nem olyan vonzó a szavazás lehetősége.
A PSD egy rothadó politikai hulla. De még mozog. Sőt, irányít. Mircea Morarius írása.
Legszívesebben saját kezűleg lapátolná vissza a földet Kolozsvár vezetése a most megtalált északi kapu alapjaira.
Adózzunk egy perc néma csenddel az életszínvonal emlékének. :(
Ismerős a helyzet, ugye? Valaki belénk gyalogol, jön az igazságszolgáltatás, aztán kiderül, hogy a valaki igazából Valaki, és az igazságszolgáltatás szépen odébb áll.