Nem cuki a duci
Szerző: Szántai János
2019. március 8. péntek, 14:07
Ha valaki megmérettetik és testesnek találtatik, az el is ítéltetik. Bűnterhelten, újruhátlanul kulloghat a szeme világába.

Gondolom, a tekintetben többé-kevésbé széles körű egyetértés van az emberi faj (Homo sapiens sapiens) egyedei között, hogy új ruhára időnként szükség van. Függetlenül attól, hogy háncs ágyékkötőről, kétsoros öltönyről, (mű)bőr miniszoknyáról vagy épp kimenő kimonóról van szó.

De szűkítsük picit a kört, és

beszéljünk a keresztény kultúrvidékről (lásd még, provincia), sőt, hogy egészen testhez állók legyünk, egyenesen Erdélyről.

Mit tesz egy erdélyi halandó, ha úgy érzi, új ruhadarabra van szüksége? Például azért, hogy decens öltözékben menjen múzeumba, közjegyzőhöz, templomba, adóhivatalba, ügyvédhez vagy akár a kocsmába. A válasz éppoly egyszerű, mint a kérdés: szabadkereskedelmű világunkban nincs egyszerűbb dolog, mint a vásárlás. Sok esetben ki sem kell bújni az ágyból: az ember nassolgat, Youtube-on hallgatja a muzsikát, nézegeti az online boltok kínálatát, aztán kattint párat, és a vadiúj ruhadarab valahol szárnyra kel, hogy bizonyos idő múlva landoljon új tulajdonosa remegő kezében.

Igen ám, de vannak ódivatú alakok is (jó, kimondom: nők és férfiak),

akik nem kedvelik az online bevásárlást. Ők azok, akik szeretik közelről megvizsgálni a beszerzendő ruhadarabot, megtapintani, ne adj Isten, felpróbálni, szóval ilyen bizarr fétiseik vannak. Persze, az is lehet, hogy a múltkor online rendelt cipő felsértette a lábukat, és kidobtak érte pár száz erős lejt. Szóval, az ilyen avítt alakok kapják magukat, kiutaznak valamelyik bevásárlóplanétára, elvegyülnek a mall-lakók közt, megfigyelik a szokásaikat, és miután pár alapvető rítust elsajátítottak – ilyen például egy igen gyakran megfigyelhető szertartás, melynek során a mall-lakó üveges tekintettel megy, többnyire előre, és közben hangosan beszél magában – nekivágnak a boltok labirintusának.

Eddig minden rendben is zajlik, a holdra szállás sem lehetne egyszerűbb. Na de ahogy a Dallas (ez egy ódivatú tévésorozat, mint ma A trónok harca, csak normális ruhát viselnek benne a szereplők) sem ért volna fabatkát sem J. R. (anyamagyarul Dzsoki) nélkül, egy ruhavásárlási űrodüsszeiának sincs sok értelme, ha nem horgadnak akadályok a hős (ezúttal hímnemű, sőt, konkrétan, jelen sorok szerzője) elé.

A legfőbb akadály… nem könnyű róla beszélni… szóval, a legfőbb akadály, hogy ómódi hősünk túlsúlyos.

Dundi. Testes. Dagi. Felfújt. Duci. Pufók. Termetes. Pocakos. Terebélyes. Melák. Teltkarcsú. Köpcös. Korpulens. Hústorony. Debella. Hájzsák. Molett. Behemót. Potrohos. Kövér disznó. Meg hasonlók.

És ez a dundi, testes, behemót satöbbi mall-odüsszeusz ide-oda tántorog a boltok polcai, ruhatartói, fogasai között, szinte elájul a csodálatosabbnál csodálatosabb slim fit, skinny, előkoptatott és -szaggatott, sztreccs és neccruhadarabok látványától. Aztán a hetedik boltban végre talál egy nem slim fit, nem skinny, nem semmilyen nadrágot, pólót. Egy olyan ódivatú, avítt darabot, amilyen ő maga.

Ám amint megfogja, nézegeti a kincset érő darabot, villámként hasít bele a felismerés: ő bizony nem Odüsszeusz, hanem ama bizonyos Tantalosz, aki iszonyú kínokat állt ki (s talán ma is állja) az alvilágban. Mert hiába szép meg nem szakadt meg olyan egészen normális a darab, az övé nem lehet soha. Mégpedig a méretek miatt.

A mall-lakók áramvonalas népét kiszolgáló ruhagyártó univerzum ugyanis nem túlsúlyos, dundi, testes satöbbi egyedekre tervez.

Épp ellenkezőleg: kizárólag sovány, nyúlánk, vékony, nyeszlett, gebe, vézna, cingár, csont és bőr, satnya, csontos, szikár, karcsú, ösztövér, gizda, girnyó, csenevész lényeket vesz célba. Az XXL méret is satuba fogja hősünk pufók testének legkülönbözőbb részeit.

Az immár nagyon-nem-hős, szerencsétlen kakadu egyén egy ideig még tántorog az ifjúságot (Örökifjú leszel, ha skinnyt viselsz!), egészséget (Elkerül a kór, ha slim fitben feszítesz!), egyenjogúságot (Jogod van rá, hogy nőiesre szabott férfiruhát hordj!), -neműséget (Ez a mez lénnyé nemesít! Nőnek, férfinak lenni ciki!) és -nemiséget (Mindegy hova dugod, ha szakadt a gatyád!) harsogó boltokban, aztán feladja és megszégyenülten, túlsúlyosan új ruha nélkül eloldalog. Ő a hibás! Miért ette magát degeszre! Az áramvonalas mall-lakók együttérzően üveges szemekkel bámulnak utána.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/30290
Hej, zengték a jeles jelöltek a „magyar nótát” egyre-másra. Kivéve a PSD-vezért. Neki tele volt a szája.
Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Facebookon, egy élő bejelentkezésben kérte követőit, hogy szóljanak a rendőrségnek és menekítsék ki a helyszínről.
Nem csak Che Guevara és Marx, hanem Boc, Băsescu, Dragnea, Cioloş is pólóra került. Meg Orbán, Merkel, Trump vagy Macron is.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”. De hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? És kinek a felelőssége?
A gyűlölet magasztalói és prédikálói visszafordítják a román társadalmat abba a korba, amikor a nacionalista hév pótolni tudta a sokak számára hasznos racionális megoldásokat.
A legnagyobb világsztárok közül kevesen és ritkán jutnak el Romániába, de nem azért, mert nem akarnak: az autópályák és az ideális fellépőhelyszínek hiánya ijeszti el Bonót, Beyoncét és társait.
Bár Nagyvárad gyógyszerészettörténeti emlékeit a rendszerváltás után szétlopkodták, az irgalmas rendiek Gránátalma patikájának berendezése túlvészelt minden viszontagságot. A katolikusok teljesen önerőből feltárták, leltározták és most a közönségnek is megmutatják.
Gryllus Dánielt kérdeztük a Kaláka és Kányádi Sándor kapcsolatáról Kolozsváron, ahol a zenekar Bogdán Zsolt színművésszel a tavaly elhunyt költő verseiből adott elő egy estére valót.
Ráadásul rekord idő alatt. Na de: Sebastian Ghițát nem sikerült kipiszkálni Szerbiából, pedig állítólag akarták. És Markó Attilát se Magyarországról. Igaz, azt annyira nem is erőltették.
Több megyében is menekülniük kellett az embereknek az áradások elől.
Nem volt olyan szövetség, melyben Románia kitartott volna, állítja a szerző. És ha már hagyomány, akkor tessék, itt az újabb nemzetközi botrány.
Diószegi László így büntetné meg a rájátszásban katasztrofálisan teljesítő játékosait.