Nem cuki a duci
Szerző: Szántai János
2019. március 8. péntek, 14:07
Ha valaki megmérettetik és testesnek találtatik, az el is ítéltetik. Bűnterhelten, újruhátlanul kulloghat a szeme világába.

Gondolom, a tekintetben többé-kevésbé széles körű egyetértés van az emberi faj (Homo sapiens sapiens) egyedei között, hogy új ruhára időnként szükség van. Függetlenül attól, hogy háncs ágyékkötőről, kétsoros öltönyről, (mű)bőr miniszoknyáról vagy épp kimenő kimonóról van szó.

De szűkítsük picit a kört, és

beszéljünk a keresztény kultúrvidékről (lásd még, provincia), sőt, hogy egészen testhez állók legyünk, egyenesen Erdélyről.

Mit tesz egy erdélyi halandó, ha úgy érzi, új ruhadarabra van szüksége? Például azért, hogy decens öltözékben menjen múzeumba, közjegyzőhöz, templomba, adóhivatalba, ügyvédhez vagy akár a kocsmába. A válasz éppoly egyszerű, mint a kérdés: szabadkereskedelmű világunkban nincs egyszerűbb dolog, mint a vásárlás. Sok esetben ki sem kell bújni az ágyból: az ember nassolgat, Youtube-on hallgatja a muzsikát, nézegeti az online boltok kínálatát, aztán kattint párat, és a vadiúj ruhadarab valahol szárnyra kel, hogy bizonyos idő múlva landoljon új tulajdonosa remegő kezében.

Igen ám, de vannak ódivatú alakok is (jó, kimondom: nők és férfiak),

akik nem kedvelik az online bevásárlást. Ők azok, akik szeretik közelről megvizsgálni a beszerzendő ruhadarabot, megtapintani, ne adj Isten, felpróbálni, szóval ilyen bizarr fétiseik vannak. Persze, az is lehet, hogy a múltkor online rendelt cipő felsértette a lábukat, és kidobtak érte pár száz erős lejt. Szóval, az ilyen avítt alakok kapják magukat, kiutaznak valamelyik bevásárlóplanétára, elvegyülnek a mall-lakók közt, megfigyelik a szokásaikat, és miután pár alapvető rítust elsajátítottak – ilyen például egy igen gyakran megfigyelhető szertartás, melynek során a mall-lakó üveges tekintettel megy, többnyire előre, és közben hangosan beszél magában – nekivágnak a boltok labirintusának.

Eddig minden rendben is zajlik, a holdra szállás sem lehetne egyszerűbb. Na de ahogy a Dallas (ez egy ódivatú tévésorozat, mint ma A trónok harca, csak normális ruhát viselnek benne a szereplők) sem ért volna fabatkát sem J. R. (anyamagyarul Dzsoki) nélkül, egy ruhavásárlási űrodüsszeiának sincs sok értelme, ha nem horgadnak akadályok a hős (ezúttal hímnemű, sőt, konkrétan, jelen sorok szerzője) elé.

A legfőbb akadály… nem könnyű róla beszélni… szóval, a legfőbb akadály, hogy ómódi hősünk túlsúlyos.

Dundi. Testes. Dagi. Felfújt. Duci. Pufók. Termetes. Pocakos. Terebélyes. Melák. Teltkarcsú. Köpcös. Korpulens. Hústorony. Debella. Hájzsák. Molett. Behemót. Potrohos. Kövér disznó. Meg hasonlók.

És ez a dundi, testes, behemót satöbbi mall-odüsszeusz ide-oda tántorog a boltok polcai, ruhatartói, fogasai között, szinte elájul a csodálatosabbnál csodálatosabb slim fit, skinny, előkoptatott és -szaggatott, sztreccs és neccruhadarabok látványától. Aztán a hetedik boltban végre talál egy nem slim fit, nem skinny, nem semmilyen nadrágot, pólót. Egy olyan ódivatú, avítt darabot, amilyen ő maga.

Ám amint megfogja, nézegeti a kincset érő darabot, villámként hasít bele a felismerés: ő bizony nem Odüsszeusz, hanem ama bizonyos Tantalosz, aki iszonyú kínokat állt ki (s talán ma is állja) az alvilágban. Mert hiába szép meg nem szakadt meg olyan egészen normális a darab, az övé nem lehet soha. Mégpedig a méretek miatt.

A mall-lakók áramvonalas népét kiszolgáló ruhagyártó univerzum ugyanis nem túlsúlyos, dundi, testes satöbbi egyedekre tervez.

Épp ellenkezőleg: kizárólag sovány, nyúlánk, vékony, nyeszlett, gebe, vézna, cingár, csont és bőr, satnya, csontos, szikár, karcsú, ösztövér, gizda, girnyó, csenevész lényeket vesz célba. Az XXL méret is satuba fogja hősünk pufók testének legkülönbözőbb részeit.

Az immár nagyon-nem-hős, szerencsétlen kakadu egyén egy ideig még tántorog az ifjúságot (Örökifjú leszel, ha skinnyt viselsz!), egészséget (Elkerül a kór, ha slim fitben feszítesz!), egyenjogúságot (Jogod van rá, hogy nőiesre szabott férfiruhát hordj!), -neműséget (Ez a mez lénnyé nemesít! Nőnek, férfinak lenni ciki!) és -nemiséget (Mindegy hova dugod, ha szakadt a gatyád!) harsogó boltokban, aztán feladja és megszégyenülten, túlsúlyosan új ruha nélkül eloldalog. Ő a hibás! Miért ette magát degeszre! Az áramvonalas mall-lakók együttérzően üveges szemekkel bámulnak utána.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/30290
Lezárták a csendőrök elleni eljárást, a bírságokat már korábban érvénytelenítették, az SZNT pedig nem nyújt be fellebbezést.
Hétfőn nem tudott megjelenni a bíróság előtt, mivel baj van a gerincével.
Az Osztrák-Magyar Monarchia egykori fürdővárosát felterjesztenék az Európa legszebb termálfürdőit összesítő UNESCO-listára.
Álfogorvost buktatott le egy anyuka Suceaván. A durva az, hogy egy négyéves gyermek életét veszélyeztette.
Persze csak szőr mentén: hogy jelenlétével a Szacsvay-szobornál miért tolta az RMDSZ kampányszekerét.
Ha az illetékesek adót vetnének ki a román politikai elit ostobaságára, azonnal megtelne az államkincstár.
Elképesztően operatívak voltak vasárnap kora reggel.
Míg egyes papok lelkesen forradalmárkodtak, a katonák zöme húzódozott. Amíg az arisztrokrácia Budapestre várt, a vidéki románok fegyvert ragadtak.
A román politikai kultúra régi mintái: népieskedés, nosztalgia, ostoba ájtatosság, öndicséret, nyelvtani hibák.
A SRI vizsgálja, merre járt.
Az államfő így tisztelte meg a romániai magyar közösséget a nemzeti ünnepen.
Ferenczes István költő-szerkesztőnek, Selmeczi György zeneszerzőnek és Tamás Menyhért költőnek gratulálunk!
Képekben mutatjuk a március 15-i kolozsvári felvonulás és ünnepség pillanatait.
A polgári engedetlenséget gyakorolta ma 15 percre a lakosság egy része.