itt a pénz, hol a pénz?
Szerző: Petre M. Iancu
2019. március 6. szerda, 12:13
Ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy arra a szöveg is figyelmeztet, akkor nagyon kezdhetünk spórolni, mert pénzszűk esztendők jönnek.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Csoda lett volna, ha egy aljas és alkalmatlan, a demokrácia lebontására és saját vezetőjének a dutyitól való megmentésére összpontosító kormányzat nem produkál pénzügyi és gazdasági katasztrófát is. A jelei vitathatatlanok.

Márciuska alkalmából legalább egy hihető okot szerettem volna találni arra, hogy valami jót mondjak Románia kormányáról. Nem sikerült.

Ezzel szemben minden okunk megvan pánikba esni,

ha leltárba vesszük a dragnióta kleptokrácia által egy első fokon 8 évnyi végrehajtandó börtönbüntetésre ítélt alak biztatására elfogadott gazdasági lépéseket. Még akkor is, ha önök nem szakértők ebben.

Kiderül, hogy miközben felszámolta az igazságszolgáltatás függetlenségét, a jogállamiság kimúlásáig átpolitizálva azt, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) és az RMDSZ által támogatott pészédés (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) hatalom egy jövendőbeli venezuelai típusú gazdasági katasztrófa alapjait is lerakta. Szemmel láthatók a megjósolt katasztrófa időszerűvé válásának jelei. Csak a Vâlcovhoz hasonló alakok fedezetlen populista nyilatkozatai által serkentett önkéntes vakság nem képes meglátni azokat.

A lelkes populista ígéretek alapján hatalomra került kleptokrata rezsim az önkiszolgálással nem elégszik meg. A románok munkája iránti lenézésének is szisztematikusan hangot ad. Például azzal, hogy az ablakon dobják ki az adófizetők pénzét, gyűlölettel pazarolják különleges nyugdíjakra, melyeket úgy osztogatnak, hogy biztosítsák a potentátok hatalmának érintetlenül tartásához fontos kategóriák hűségét. Ezzel egyidejűleg ugyanez a pészédés hatalom kudarcot vallott az európai pénzek lehívása terén. És hasztalanul növelte meg a lakosság egyes kategóriájának bérét, hiszen az inflációval valójában mindenki jövedelmét csökkentette.

Ennél még súlyosabb, hogy a hatalom meggyengítette a jogi keretet

és az ezzel, valamint a kiszámíthatóságával kapcsolatos bizalmat, miáltal keményen táplálja a rendszerrel szembeni bizalmatlanságot, valamint egyes szakértők és az ország gazdasága számára létfontosságú potenciális befektetések külföldre menekülését. És mindennek a tetejében elfogadta a 114. sz. sürgősségi kormányrendeletet, „kapzsiságadót” vetve ki, ami véget vetett a bankok és az üzleti környezet jelentős része türelmének.

Mivel, mint bármely totalitárius rezsim, elfogadhatatlannak tartja bármilyen intézmény és nem utolsó sorban a bármelyik magára valamit is adó monetáris rendszerben természetes intézmény, a nemzeti bank függetlenségét, ráadásul a Román Nemzeti Bankot (BNR) és főleg a kormányzóját is tűz alá vette. Végül egy nemzeti-kommunista törvénytervezet, amely a PSD bűnöző főnöke, Liviu Dragnea és nagyon is alázatos szolgája, Şerban Nicolae gépkocsivezetőből lett szenátor kezdeményezésére jelent meg hirtelen, arra akarja kényszeríteni a BNR-t, hogy venezuelai mintára hazahozza az ország szinte teljes aranykészletét.

Milyen következményei lennének egy klientúrarendszer által elfogadott ilyen lépésnek?

Egy részük biztosan vészes és veszedelmes, ha nem egyenesen szeizmikus. Mert aláásnák a BNR függetlenségét. És megrendítenék az ország bizalmát Románia és nemzeti bankja fizetőképességével kapcsolatban. Amit, ahogy azt Dragoş Cabat elemző a Szabad Európának elmagyarázta, az aranytartalékai is szavatolnak.

Nem véletlen, hogy e tartalékok jelentős részét, ősidők óta, még a kommunizmusban is Anglia Bankjában tárolják. Senki sem tud mondani az utóbbi nagyjából négyszáz évben ennél biztosabb helyet.

Pénzbe kerül a sárga fém Londonban tartása? Nyilvánvalóan. De milyen igazi biztonság van ingyen? Jobb lenne az orosz biztonság, szavatolva azt, hogy az egy évszázada Moszkvába vitt román kincstári vagyon örökre eltűnik, esetleg a saját aranyunkból fizetve azért, hogy a Szputnyikos putyinista propaganda és a trolljaik dicsérgessék Dăncilát, Dragneát, Ghiţát, Puricot, Pleşoianut és a társaikat?

Meg különben is, egy csaknem 104 tonna arannyal rendelkező országnak, egy olyan időszakban, amikor a bankok negatív kamatot fizetnek a hosszú távon náluk parkoltatott összegek után, mit számít az a 300 000 lej, és nem 300 000 euró, ahogy a pészédés Şerban Nicolae pofátlanul dezinformált?

Közismert, hogy az arany hazahozatala Londonból felerősíti majd a lej gyengülését,

felgyorsítva a monetáris-pénzügyi zűrzavart, de az antimeritokrata pészédés rezsim által amúgy is nagy megpróbáltatásokat elszenvedő ország gazdasági hanyatlását is. Márpedig az országnak válsághelyzetekben ténylegesen és sürgősen szüksége lehetne a londoni aranyra, hogy felszínen tartsa magát.

Mindezek a lépések riadókészültségbe helyezik a bankokat és a befektetőket, serkentik a monetáris és pénzügyi instabilitást és lerakják egy gyorsuló hanyatlás alapjait, melynek nyomán a román gazdaság és hitelessége előreláthatóan – tartósan – meg fog rendülni. A PSD gazdasági stratégája nemrég, preventív módon, annak (95 százalékos) valószínűségét vetette fel, hogy a három nagy közül az egyik, nevezetesen a Standard&Poor’s lerontja Románia minősítését, stabil távlatról negatívra minősítve át. Miért tenné?

Vâlcov miatt. Orlando Teodorovici miatt. A 114. sz. sürgősségi kormányrendelet miatt. Végül is a hitelminősítő ügynökségek, köztük a S&P feladata éppen egyes országok fizetőképességének, vagyis azon képességüknek a felmérése, hogy visszafizessék hiteleiket, továbbá annak megbecsülése, hogy mekkora a kockázata azok vissza nem fizetésének. A hitelminősítő ügynökség véleményének óriási hatása van bármelyik gazdaságra nézve a nemzetközi piacokon, ahogy az Görögország csődje alkalmával látható volt.

Bizalmatlanságuk hatása súlyos pénzekbe kerülhet a románoknak.

Hiszen növekedni fog az ország finanszírozásának költsége, a költségvetési hiány és a pénz leértékelődése, ezzel egyidejűleg pedig csökkennek a gazdaságba irányuló befektetések.

Előrelátható, hogy a bukaresti baloldali populisták, az érlelődő katasztrófával kapcsolatos felelősségük elhárítása érdekében a náci Németországban, a fasiszta Olaszországban, a kommunista Oroszországban, a peronista, castroista Latin-Amerikában és Chavez és Maduro bolivarista-nemzeti-szocialista rezsimjében sokat tesztelt üres propagandához folyamodnak majd. Az AEÁ-t, a „banki lobbit”, a sorosista, vagyis zsidó nagytőkét, az oligopolt és a multikat fogják hibáztatni. A valóság valamivel egyszerűbb. A PSD azért bünteti a románokat, mert megválasztották.


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
Bár ünnepelni talán még korai lenne, az ítélet ugyanis még nem jogerős, és mindez Romániában történik.
Hol szálljanak meg az idesereglő turisták, ha nincs elég férőhely?
A parlament rábólintott a módosításra, így most jöhetnek a már megszokott, hónapokig tartó viták.
Igazán furcsa, hogy egy olyan ország államelnöke pózol kultúremberként, amely országban az olvasást nagyjából száműzték a közéletből. Van viszont állandó politikai hisztéria.
sőt, vissza kellene térnie oda, ahonnan elindult. Bukarestbe. Cristian Tudor Popescu írása.
De van egy rossz hírünk is: nem tudni, mennyire tojnak majd az illetékesek a szigorú törvényre.
Knónikus nemtörődömségben szenved szinte minden mioritikus vízió.
Emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják. Ismét.
A fiatal építészeknek sikerült maguk mellé állítani pár tehetősebb vállalkozót, és az önkormányzattal is megegyeztek.
A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.
A rácsok mögül ujjal mutogat a bukott kormányfőre EU-s pénzekkel kapcsolatos csalással vádolva őt.
Három napja keresik a rendőrök, a csendőrök és a hegyimentők.
A kincses város egyelőre utolérhetetlen Romániában a tömegközlekedés fejlesztésében.