Ha lehet, az effajta viszonyulást kerüljük. Jó eredményre nem visz, az biztos. Inkább figyeljünk egymásra, akkor is, ha nem egyszerű.

Amikor már-már a világ élére állt volna, Kína egy kegyetlen, kispolgári és antikommunista sorscsapásra, a koronavírusra ébredt. De mi köze ehhez Romániának? Hát, nem kevés.

Amikor ezekben a napokban boldog új évet kívánunk egymásnak, jó lenne nem megfeledkezni egy alkalmatlanságból megégett ártatlanról. Azokról, akik nem kaptak további éveket, mert mások nem tettek eleget ezért, hallgatva a gyilkosok előtt. Vagy a cinkosaikká válva.

Goethe igazi látnok volt, amikor több fényt követelt élete utolsó pillanataiban. Azóta sincs több fény a nyakkendős Európában. Pedig már akkora a demokrácia, mint egy ház.

Oktatás nélkül bármely nemzet elveszti az értelmét. Romániában éppen ez zajlik. Gratulálunk!

Hogyan válik a félelemkeltés politikai elvvé? Hát, így.

Romániában európai fontosságú dolgok is történnek, oké, néha. De senki sem tudja pontosan, kik miért és hogyan hozták a döntést. Ez lenne az alja?

Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását, és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.

Nos, lehet, hogy most már tényleg csodára van szükség, hogy valamiféleképpen rend legyen ebben az egységes és oszthatatlan román nemzeti káoszban.

Megérkezett a messiás. Ehhez nincs mit hozzátenni. Főleg nekünk, így, a kommunizmus után.

Nem vagyunk részei annak a világnak, melynek célja lerombolni a zsidó-keresztény világ alapjait?

Miben hasonlít a két politikus? A cikk szerzője szerint abban, hogy mindkettő az Európát uraló politikusok gőgjének, antipopulizmusának és progresszista túlzásainak terméke. Kábé ennyi.

Dragnea a börtönben. Mindenki más a helyén. Az élet megy tovább a mioritikus medrekben. Petre M. Iancu írása.

A román társadalom addig nem képes szembenézni múltjával, jelenével, jövőjével, amíg a külföldieket, a királyt, a földesurakat, a „bozgorokat” és a cigányokat kiáltja ki bűnösnek.

Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.

Nem baj, ha süllyed a hajó, csak a politikailag korrekt mosoly le ne száradjon a civilizált európai főarcokról.

Szinte mindegy, mi lesz a népszavazáson. Úgy tűnik, a meccs le van játszva. Jöhet a nemzeti depresszió.

Ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy arra a szöveg is figyelmeztet, akkor nagyon kezdhetünk spórolni, mert pénzszűk esztendők jönnek.