Színház álom-indulattal
Timi
2019. február 16. szombat, 14:06
A legendás rendezőegyéniség és színházalapító életének 91. évében hunyt el.

Az elmúlt évszázad egyik legfontosabb erdélyi színházi alkotójaként számon tartott Szabó József Ódzsa a Szigligeti Társulat örökös tagja, a nagyváradi Szigligeti Színház emblematikus rendezőegyénisége életének 91. évében hunyt el, tájékoztatott a teátrum.

A székelyhídi születésű Ódzsa középiskoláit Nagyváradon, a Szent László Gimnáziumban, illetve a Magyar Fiúlíceumban végezte,  majd a kolozsvári Bolyai Egyetem filozófia, pedagógia és lélektan szakán töltött egy éves kitérő után 1949 őszén jelentkezett a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendezői szakára, ahol olyan neves személyiségek oktatták, mint Harag György, Tompa Miklós,  Kovács György vagy Delly Ferenc. 1953-ban egy évig állami ösztöndíjjal a moszkvai Színművészeti Főiskolán is tanult rendezést. Harag Györggyel és Farkas Istvánnal együtt alapító tagja volt az 1953-ban Nagybányán alapított, majd 1956-ban Szatmárnémetibe költözött társulatnak.

Pályafutását Nagybányán kezdte, 1957–70 között a Kolozsvári Magyar Színház rendezője, 1970-ben a nagyváradi társulat főrendezője és művészeti vezetője volt. Legemlékezetesebb rendezései: Az ifjú W. újabb szenvedései, Anyám könnyű álmot ígér, Ősvigasztalás vagy Az ember tragédiája.

1983-ban Magyarországra települt, a Győri Kisfaludy Színházban, a Magyar Színkörben (Budapest), valamint a Veszprémi Petőfi Színházban is dolgozott, 1990-ben pedig a kurszki Puskin Színházban vendégrendezte Csurka István Az idő vasfoga című szatíráját.  1995 és 2000 között öt éven keresztül a glasgow-i Skót Királyi Zenei és Színművészeti Akadémián volt vendégtanár, később úgy döntött, Írországba költözik.

A rendező a rendszerváltás után többször is hazalátogatott,  Sepsiszentgyörgyön, Szatmárménetiben és Nagyváradon is rendezett. Szülővárosa díszpolgárává avatták, míg a Szigligeti Színház társulata életműdíjjal ünnepelte egykori főrendezőjét.

2016-ban jelent meg a Színház álom-indulattal című kötetet, mely gazdag életpályájának szintézise.

Nyugodjék békében!

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/29963
Hej, zengték a jeles jelöltek a „magyar nótát” egyre-másra. Kivéve a PSD-vezért. Neki tele volt a szája.
Jól látják, kedves Olvasók. A nagy tudású politikai elemző szerint Magyarország egy kisebb orosz medve, amely persze folyton Erdélyre feni a fogát.
Yuval Harari tézisei alapján a szerző többek közt levonja a következtetést: az állítólagos hazaszeretetével dicsekvő ultranacionalista dragnióta rezsim sohasem fog hazafinak számítani.
A Facebookon, egy élő bejelentkezésben kérte követőit, hogy szóljanak a rendőrségnek és menekítsék ki a helyszínről.
Nem csak Che Guevara és Marx, hanem Boc, Băsescu, Dragnea, Cioloş is pólóra került. Meg Orbán, Merkel, Trump vagy Macron is.
„Magyar az, akinek fáj Trianon”. De hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát? És kinek a felelőssége?
A gyűlölet magasztalói és prédikálói visszafordítják a román társadalmat abba a korba, amikor a nacionalista hév pótolni tudta a sokak számára hasznos racionális megoldásokat.
A legnagyobb világsztárok közül kevesen és ritkán jutnak el Romániába, de nem azért, mert nem akarnak: az autópályák és az ideális fellépőhelyszínek hiánya ijeszti el Bonót, Beyoncét és társait.
Bár Nagyvárad gyógyszerészettörténeti emlékeit a rendszerváltás után szétlopkodták, az irgalmas rendiek Gránátalma patikájának berendezése túlvészelt minden viszontagságot. A katolikusok teljesen önerőből feltárták, leltározták és most a közönségnek is megmutatják.
Gryllus Dánielt kérdeztük a Kaláka és Kányádi Sándor kapcsolatáról Kolozsváron, ahol a zenekar Bogdán Zsolt színművésszel a tavaly elhunyt költő verseiből adott elő egy estére valót.
Ráadásul rekord idő alatt. Na de: Sebastian Ghițát nem sikerült kipiszkálni Szerbiából, pedig állítólag akarták. És Markó Attilát se Magyarországról. Igaz, azt annyira nem is erőltették.
Több megyében is menekülniük kellett az embereknek az áradások elől.
Nem volt olyan szövetség, melyben Románia kitartott volna, állítja a szerző. És ha már hagyomány, akkor tessék, itt az újabb nemzetközi botrány.
Diószegi László így büntetné meg a rájátszásban katasztrofálisan teljesítő játékosait.