Nem ismer lehetetlent a székely világutazó, aki már 44 országban járt

Különleges életművésszel ismerkedhettünk meg a Nyitott szemmel című beszélgetéssorozat legutóbbi kiadásán. A kibédi születésű Berecz Edgárról sok minden elmondható, csak az nem, hogy átlagos lenne – ez nemcsak a házigazda kérdéseire adott válaszaiból, és az ezek alapján körvonalazódó gondolkodásmódjáról, hanem az alkalomra felvett ruházatából is egyértelművé válhatott a Györkös Mányi Albert Emlékház közönsége számára.

A lovaglónadrágban és -csizmában, orosz ingben, illetve usánka sapkában megjelent Berecz szokatlan viseletére talán az ad magyarázatot, hogy manapság a lovas akrobatika foglalkoztatja, éppen egy kozák akrobatanyereg beszerzésén fáradozik, emellett a kaukázusi táncokat gyűjti össze egy táncosfüzetbe.

Berecz Edgár a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban

Laczkó Vass Róbert a moderátor szerepében hosszasan sorolta, hogy meghívott vendége élete 44 éve során mi mindennel foglalkozott, a végtelennek tűnő felsorolásból néhányat sikerült is papírra vetnünk, eszerint volt már tehénpásztor, mezei munkás, koporsófaragó, villanyszerelő, kertész, magántanár, pincér, utcai hot dog árus, cukrász, masszőr, újsághajtogató, fotómodell, recepciós, statiszta, könyvárus, újságíró, elmegyógyintézeti ápoló, operatanár. A felsorolást természetesen nem kell teljesen komolyan venni, vallotta be Berecz,

őt mindig is az emberi kíváncsiság hajtotta,

aktuális utazásainak, érdeklődésének és persze a lehetőségeknek megfelelően alakítja pillanatnyi foglalkozását.

Főleg tolmácsolásból él, és ahogy ő fogalmazott: kereskedők szakállát nyesegeti. De ha nincs tolmácsmunka, elmegy fát vágni, felás egy kertet, idegenvezetőnek áll, vagy tanít. 1996 óta időnként fotómodellkedik is, ami alkalmat teremt arra, hogy különböző szerepeket öltsön magára. Erről az est során is meggyőződhettünk, amikor több ilyen fotóját is megmutatta.

A világjárás számára életforma, 44 országban járt már, jó párban  – például volt felesége révén Japánban – hosszabb időt töltött. Utazásai során az egyes népek gasztronómiáját, kultúráját, nyelvét egyaránt tanulmányozza, tapasztalatait útikönyvekben vagy blogjain foglalja össze. Érdeklik a kis népek hétköznapi embereinek életfelfogása, szokás- és értékrendszere, ezért útközben mindent összegyűjt, ami kulturális értéket képvisel.

Ha vendégségben van, akkor úgy tekint a vendéglátóira, mint saját családjára, így látogatása akár pár hétig, de akár egy egész hónapig is tarthat.

Bár szándékosan megkerülte azt a kérdést, hogy szám szerint hány nyelvet beszél, korábbi interjúi során harminc nyelvet említett. Mégis hogyan lehet megtanulni harminc nyelven beszélni? Berecz szerint nincs ebben semmi nagy titok, meg kell keresni a párhuzamokat a rokon nyelvek között, ugyanakkor mindig először a nyelv dallamát kell elsajátítani, azt, hogy hogyan képezzük a hangokat a szájüregben. Ha ráérzünk erre, akkor könnyebb dolgunk lesz.

Berecz Edgár a „táglátókörűség” híve,

a többnyelvűség és a többféle nemzeti identitáshoz való kötődés a folytonos utazás és lakhelyváltoztatás miatt gyermekkora óta természetes. Egyszerre töltötte a gyerekkorát Székelyföldön, Kalotaszegen, Petrozsényben és más egymástól gyökeresen különböző helyeken, igyekezett minél több iskolába járni, egy-egy jó tanár kedvéért még falusi iskolákat is felkeresett.

Ma már jobban vonzza a keleti, mint a nyugati világ, mert keleten jobban ragaszkodnak értékeikhez, mint a csilivili, embertelen Nyugat-Európában vagy a „rágógumi kultúrájú” Amerikában, ahol már a vallás, a közösség, a becsület, a szokásjog sem köti az értékekhez az embereket. Bár Japánban is úgy tűnhet, hogy átvették ezt a típusú életszemléletet, a látszat csal. Keleten van erkölcsi tartásuk az embereknek, ott még szégyen és bűn a lopás. Ha kérsz valamit, akkor adnak, ha meg kell védeni, akkor megvédenek.

Irakban az volt a meglepő Berecz számára, hogy az egyszerű emberek milyen jól ismerik Romániát. Könnyű román útlevéllel boldogulni az egykori Szovjetunió távoli országaiban, nem véletlenül, Ceaușescu sok hivatalos úton járt erre. A magyaroknak főleg a kis-ázsiai népek közt van jó hírük, rokonnépként tekintenek ránk. Kurdisztán talán az egyetlen kivétel, aminek valószínűleg az általuk gyűlölt törökökkel való rokonság a vélt ok.

Az emberek könnyen megnyílnak előtte, ha rájönnek, hogy nincs okuk félni a „furcsa idegentől”,

Irakban még a fegyverüket is megmutatták, amit úgy tartanak a lakásban, mint egy teljesen hétköznapi tárgyat. Az arab világot azonban nem lehet kompakt, hermetikusan elzárt világként tekinteni, hiszen mindegyik közösségnek más a gondolkodásmódja, a kultúrája, a szokásrendszere, ugyanakkor ott is vannak, akik a nyugati élet mintájára rendezkednek be. A gazdag kuvaitit nem lehet egy kalap alá venni a papucsos irakival, mert nem sok közös van bennük.

Megkerülhetetlen kérdés, hogy mi a véleménye a migrációról egy olyan embernek, aki ilyen jól ismeri a közel-keleti, illetve az arab embereket. Berecz Edgár kifejtette: az arab tavaszt megelőzően a dollár uralmának megtörésére egy új, aranyalapú valutaszövetséget akartak létrehozni a kőolajban gazdag arab országok, ami nem lett volna kedvező Amerikának.

Ekkor jött az arab tavasz, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a demokrácia nem alkalmazható ugyanis minden társadalomra. Berecz elmondta: járt menekülttáborokban, van tapasztalata arról, hogy milyenek az igazi menekültek, akik minden rongyukat magukkal cipelik, és nem hagyják hátra az öregeket sem.

Az Európát elözönlő kontrollálhatatlan tömeg viszont nem ilyen, állapította meg a meghívott. Hozzátette: a közel-keleti embereket annyira köti a hagyományok ereje, hogy akkor sem alkalmazkodnak, ha Európába kerülnek, nem tanulják meg a befogadó állam nyelvét sem. Ehhez képest

egy európai könnyebben feladja identitását egy más országban.

Berecz arról is beszélt, hogy nagyon sok sztereotípia él az iszlámmal szemben, egy székely ember nem tudja (nem is tudhatja) megítélni, hogy milyen egy színesbőrű vagy egy zsidó életfelfogása, és ez fordítva is igaz.

Azonban a sok utazás teljesen meg tudja változtatni az ember szemléletét a világról. Minden meglátogatott ország kulturális kincsét sajátjának (is) érzi az utazó, aki tapasztalatai révén megtanulja azt, hogy a hagyományokat nem őrizni kell, hanem megélni. A híres Tamási Áron idézet Berecz felfogásában úgy szól, hogy azért vagyunk a világon, hogy bárhol otthon legyünk benne, mert mindenki annyit birtokol a világból, amennyit felfedez belőle.

Berecz nem tagadta, a tanítóhajlam mondatja mindezt vele, mert úgy véli, mindenkinek meg kellene találnia a saját álmát, amelyet félelem nélkül követhet. Nincs lehetetlen, minden csak az egyéni teljesítőképességen múlik.

Érdemes azonban alaposan felkészülni és tájékozódni, mielőtt nyakunkba vesszük a világot. A legfontosabb, hogy tisztelettel közelítsünk minden olyan kultúrához, amelyet testközelből, az egyszerű emberek révén szeretnénk megismerni.

A fotók többségének forrása: Berecz Edgár Facebook-oldala és blogja