Kiss Tamás, Toró Tibor, Székely István Gergő és közös kötetük | Fotó: Szabó Tünde
#100
szabot
2018. november 16. péntek, 03:29
Angolul mondják el, hogy annyira párhuzamos Erdélyben a magyarság a románsággal, mint a katolikusok a protestánsokkal Észak-Írországban, ahol száz éve még polgárháború dúlt.
Áldozati retorika helyett korszerű társadalomtudományi eszközökkel mutatják be az erdélyi magyarságot azok a tanulmányok, amelyek most angolul jelentek meg Unequal Accomodation of Minority Rights. Hungarians in Transylvania címmel.
 
A kötetet csütörtök este mutatták be a Sapientia kolozsvári karán egy szintén angol nyelvű beszélgetéssel, ahol Irina Culic, a BBTE szociológus oktatója és Vizi Balázs kisebbségkutató, az MTA főmunkatársa kérdezte a kötet három szerkesztőjét, Kiss Tamást, Toró Tibort és Székely István Gergőt. Rajtuk kívül Bárdi Nándor és Horváth István vett még részt a szerkesztési munkában.
 

Hogy külföldön is értsék

A szerkesztők egyik célja az erdélyi magyarság monografikus bemutatása, másrészt a közösségről készült kutatások beillesztése a nemzetközi szakirodalomba, és ezzel megmutatni, hogy az erdélyi magyar problematika nem annyira egyedi, hogy azt a külföldi szakemberek ne is értsék meg (ahogy ez általános nézet volt itthon a '90-es években) – mondta el a Főtér.ro-nak Toró Tibor, a Sapientia Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tanszékének oktatója.
 
Az kifejezetten érdekes, hogy a kutatások olyan szintű etnikai párhuzamosságot mutatnak ki Erdélyben, mint a poszt-konfliktuszónának számító Észak-Írországban. Ezt például a vegyesházasságok alacsony aránya jelzi a magyar közösségen belül, ahol azt is vizsgálták, hogyan teremtjük újra ezt az etnikai párhuzamosságot anélkül, hogy a magyarság különálló, autonóm politikai intézményrendszerrel rendelkezne, és ahol a kisebbségi jogokat biztosító törvények értelmezése is folyamatosan a többség-kisebbség közt zajló politikai alku tárgya.
 
A tanulmányok az erdélyi magyarok huszadik századi történetét, nyelvhasználatát, politikai küzdelmeit, politikai tagolódását, vallási életét, oktatási rendszerét, médiafogyasztását, társadalmi és demográfiai folyamatait elemzik az etnikai társadalomszervezés szempontjából.
 

Hogyan integráljuk a kisebbségeket?

A kötettel az erdélyi magyar kutatók hangsúlyosan bekapcsolódnak az integrációról zajló nemzetközi vitába, vázolta a kutató. A domináns szakirodalom és több nemzetközi szervezet is annak az integrációnak a híve, amely a nemzeti kisebbségeket beemeli a kormányba, ahogy az nálunk is történt. A másik oldal szakirodalma azt hangsúlyozza, hogy az integrációhoz külön intézményes keret is szükséges, amit akár autonómiának is nevezhetünk. 
 
Míg a hatalommegosztásra alapuló rendszereket és problémáikat már részletesen leírták például Bosznia vagy Észak-Írország kapcsán, addig a másik modell nem kapott ilyen leírást, mondta Toró. Az erdélyi kutatók azt igyekeztek bemutatni, milyen váratlan és hosszú távú következményei lesznek az intézményi garanciák nélküli kormányra kerülésnek: 
  • hiányzik a politikai ügyekkel foglalkozó civil szféra az erdélyi magyar közösségből;
  • ha a politikai szervezet célja a szavazatmaximalizálás és a kormányzati részvétel, akkor olyan politikai nyelvezetet használ, amely nem kompatibilis azzal, amelyet a nemzetközi közösség megért;
  • sporadikus vagy épp hiányzik a külpolitikai érdekérvényesítés például következetes emberi jogi diskurzussal;
  • az etnikai határok fenntartása céljából jobban megéri az áldozati szerep (például leszedni a székely zászlót), mint megoldásokat keresni az érdekérvényesítésre (megnyerni a pert, hogy fennmaradjon a zászló).  
A kötetet a #Challenges100 nevű nemzetközi konferencián mutatták be, amely már a negyedik, kisebbségekkel és nemzetépítéssel foglalkozó konferenciája a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnek és a Sapientia EMTE kolozsvári karának. A nemzetközi felhívásra dominánsan romániai és magyarországi előadók jelentkeztek, de érkeztek kutatók Írországból, Angliából, Portugáliából, Olaszországból, erős a mezőny, értékelte Toró Tibor. A konferencia pénteken folytatódik, részletes programja itt böngészhető.
Nagyjából ugyanennek a szerzőgárdának (az említett szerkesztőkön kívül Kiss Dénes, Papp Z. Attila, Csata Zsombor jegyez tanulmányokat a kötetben) írásaiból állította össze a Magyarok Romániában című kötetet tavaly Bárdi Nándor, de amikor lehetőséget kaptak rá, hogy angolul is megjelentessék, akkor Kiss Tamás irányításával szinte mindent újraírtak, átgondoltak, beillesztették az azóta lezajlott kutatások eredményeit is, mondta Toró Tibor.
 
A kötet célközönsége azok a nemzetközi szakértők, akik etnopolitikával foglalkoznak, de Toró azt nem merte megjósolni, hogy kutatási eredményeik mennyire jutnak el azokhoz a nyugati think tankekhez, amelyek meghatározzák, hogyan beszél a nemzetközi elit a kisebbségi ügyekről. A kötetet a nagy presztízsű tudományos kiadó, a Palgrave Macmillan jelentette meg.
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/28919
Ha ilyen oktatási rendszerbe kerülnek a gyerekek, nem csodálkoznánk, ha Románia felnőtt lakói még kevesebb gyermeket vállalnának.
Ilyen, amikor centimétereken múlnak emberéletek.
Egy tervezet szerint drasztikus adóval sújtanák a nagy összegű különleges nyugdíjakat.
A Papaver rhoeas szökkent szárba szerelemvörösen a lélektelen aszfaltból.
Fura módon Viorica Dăncilă miniszterelnök asszonyt ezúttal elkerülte a bakik ördöge. Aggódnunk kellene vajon?
A gigatranzakció most már véglegesnek tekinthető.
Korrekt! De tessék majd megnézzni a tizenötödiket. Te jó Isten, mi lenne a mioritikus hazában, ha Magyarország is nyilvánosan előállna egy ilyennel.
Könnyített próbákkal tennék vonzóbbá az egyenruhát a lustuló fiatalok számára.
Romániában egyértelmű az oktatási szocializmus katasztrófája.
Megvan az első bírság a Szamos-parti szemétdomb miatt.
A kolozsvári focicsapat Bilel Omrani mesterhármasával ejtette ki a kazah Asztanát, jöhet az izraeli Maccabi Tel-Aviv.
Néhány beszédes számadat arról, hogy a román állampolgárok hogyan képzelik el a jövőjüket, hogyan viszonyulnak a mobilitáshoz.
Felháborító történet, természetesen a román vizsgáról.
Persze, nem ingyen. Havi kábé 10 000 lejes juttatásért nem beszélnek a parlamentben egyes képviselők és szenátorok.