Bye-bye, turiszt!
Jean St'Ay
2018. szeptember 17. hétfő, 12:23
Úgyhogy ha valakinek fotója van róla, ne dobja el. Jó ideig nem lesz miben gyönyörködni a helyszínen.

Sokan ismerik, sokan látogatnak el a Beszterce-Naszód megyében található, Hegyi Tengernek is becézett Kolibica-tóhoz. Pontosabban, sokan látogattak el eddig. A fellendülőben levő turistaparadicsomra (Kolibicát alig egy éve kiáltották ki turisztikai fontosságú településnek, ugye) lesújt a kormányszintű felújítási láz.

A bombahírt maga Ioan Deneș víz- és erdőügyi miniszter jelentette be a múlt hét végén, egy besztercei sajtótájékoztatón. A minisztériumi akcióra természetesen azért kerül sor, hogy rehabilitálják a tavat és a környéket, és minden jobb meg szebb legyen. Ami viszont talán mindenkit a leginkább érdekel, különösen a turizmusból megélni szándékozó helybelieket, illetve az odalátogatni tervező turistákat: mi is fog történni tulajdonképpen.

Mindenek előtt, leengedik a vizet a tóból. Mégpedig ezen az őszön. Igen, ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint amikor a fürdőkádból kiengedjük a vizet. Csakhogy, tekintettel a tó méreteire, a víztelenítés négy-öt hónapig tart majd. Ja, és ugyanannyi időbe telik majd a tó feltöltése is, miután minden munkálatot szépen befejeznek az illetékesek.

A tó tisztítása 2019 tavaszán kezdődhet. Ugyanakkor rehabilitálják a völgyzáró gátat és a Beszterce folyó partjait is, a gáttól lefelé, amíg a Beszterce a Sajó folyóba torkollik. A munkálatok előreláthatólag egy évet vesznek igénybe. A projekt összköltsége 27.8 millió euró. Tehát, ha összeszámoljuk az időket, a tó környékére kábé két évig nem érdemes menni.

Az már csak hab a tortán, hogy a beharangozott munkálatok újabb építőtelepet feltételeznek a környéken. Méghozzá, azután, hogy épp az idén kezdték el a víz- és csatornahálózat kiépítését, továbbá a tavat megkerülő út felújítását.

 

Kolibica nevét először a 18. század közepe táján említi oklevél. 1850 körül csupán 14 lakosa volt, akik fakitermelésből éltek. Az első templom 1869-ben épült. A környék az I. világháború után kezdett népszerűvé válni a helybeli szászok körében, akik villákat kezdtek építeni a völgyben. Kolozsvári orvosok szanatóriumot és építtetnek oda, amely 1944-ig működött, amikor is felgyújtották.
A településnek 1966-ban 689, 1974-ben már 818 lakosa volt. 1977-ben aztán jött a vízierőmű-projekt, és mint annyi más helyen, itt is elköltöztették a falut a völgyből, a jelenlegi helyére. 1979-ben elárasztották a völgyet, létrejött a mesterséges tó, a „második” Kolibica pedig azóta is virágzik, és most, úgy tűnik, jelentősen megugrik majd a turisztikai potenciálja. Már ha minden munkát sikerül jól, és időben elvégezni.

 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/28165
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.
Kisebbség-kisebbség, nem mindegy, hogy melyik? – gondolhatták az illetékesek.
Aztán jól megfenyegették pénzbírsággal az oktatási tárcát. Most biztos átgondolják.